A rövidítés az angolból jön. A TTIP eredeti nevén Transatlantic Trade and Investment Partnership, ami magyarul annyit tesz Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség.

Az EU és az USA vezetői azon gondolkodtak, hogyan tudnák csökkenteni a világgazdasági válság okozta károkat, amire mintegy megoldásként kitalálták a TTIP-t. Már korábban is folytak kereskedelmi tárgyalások a két régió között, de a 2008-as gazdasági válság felpörgette az eseményeket. A két gazdasági óriás 2000-ben a világ GDP-jének 57 százalékát, 2013-ban pedig „csupán” a 46 százalékát adta. Mivel ezt sem az EU sem pedig az USA nem nézhette tétlenül, úgy gondolták, valahogy be kell indítani a gazdaságot.

A vezetők először 2011 novemberében tartottak egy csúcstalálkozót, ahol felkérték a Transzatlanti Gazdasági Tanácsot (TEC), hogy készítse elő és alapozza meg a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségről szóló tárgyalásokat.

A tárgyalásokat előkészítő csoport feltárta, hogy szerintük milyen szakpolitikai területeken tud olyan kereskedelmi és beruházásösztönzési intézkedéseket hozni az EU és az USA, ami mindkét fél számára előnyös lehet. A munkacsoport végül 2013 februárjában arra jutott, hogy az egyezmény keretein belül tárgyalni kell:

• A kétoldalú piacnyitásról (áruk, szolgáltatások akadálymentes áramlása, vámok eltörlése, beruházások magas szintű liberalizálása és védelme, magas szintű liberalizálása és védelme)
• A kétoldalú szabályozási és nem vámjellegű akadályok lebontásáról (felesleges költségek és adminisztráció csökkentése, duplikációk megszüntetése, a szabványok, engedélyek, hivatalos dokumentumok és ellenőrzések kölcsönös elismerése, a kétoldalú szabályozás közelítése és összhangjának erősítése)
• A globális (multilaterális) kereskedelmi rendszer megerősítését is szolgáló elvek, szabályok, standardok közös kialakításáról (például a szellemi tulajdonjog védelme kapcsán)

A tényleges tárgyalások 2013 júliusában kezdődtek meg, amikor az Európai Bizottság és az USA Kereskedelmi Képviselőjének Hivatala egyeztetett egymással.

A TTIP azért ilyen fontos, mert a világ két fejlett nagyhatalma tárgyal egymással. A szerződés ezért csak akkor jöhet létre, ha mindkét fél elégedett, egyik sem nézi le a másikat. Jelenleg viszont nem úgy tűnik, hogy a két félnek sikerülne megegyezni.

Sokáig nem tudtunk semmit, hogy a zárt ajtók mögött miről tárgyalnak, de a Greenpeace-nek nemrég sikerült néhány dokumentumot kiszivárogtatni az egyezményből.

A dokumentumokban konkrétan nem esik szó a génmanipulációról vagy más konkrét ügyekről, csak a rögzítendő elvek szerepelnek bennük. Ez megtévesztő lehet, mert azt hinnénk akkor semmi gond, miközben már az elvek érvényesülése is gyökeres változásokat hozhat. Példának okáért az uniós szabályozás a megelőzés elvén alapul, ami azt jelenti, hogy tilos minden olyan termék forgalmazása vagy termelési eljárás alkalmazása, amely esetleg veszélyes lehet. Ezzel szemben az USA-ban csak akkor lehet betiltani egy terméket, ha tudományos bizonyíték áll rendelkezésre ártalmasságáról. Ha az amerikai elveket átvennénk, az azt jelentené, hogy génmódosított élelmiszereket is lehetne árulni Európában, mivel még tudományosan nem bizonyított hosszú távú ártalmas hatásuk, csak sejtjük, hogy károsan hatnak az emberi szervezetre.

Az egyezséget az összes aláíró ország egyetértésével lehetne csak módosítani. Ez eléggé nehézkessé teszi a TTIP módosítását, aminek a vállalatok nagyon örülnek, mert ez stabilitást jelentene a számukra.

Amennyiben egy ország kereskedelmi kapcsolatba szeretne lépni az EU-val vagy az USA-val, akkor neki is alkalmaznia kellene az egyezmény összes előírását.

A multik nagy hatalmat kapnának a nemzetállamok felett. A TTIP alapján egy adott cég a saját nevében indíthatna pert egy-egy ország rendelkezései ellen. Az országoknak kötelességük lenne a jogszabályokat és a közigazgatási eljárásokat összehangolni az egyezményben foglaltakkal. Ha ezt nem tennék meg, akkor az e célból létrehozott döntőbíróságok előtt felelősségre lehetne vonni őket. A bíróságok kereskedelmi szankciókat szabhatnának ki a kormányokra. Ha az államnak ki kell fizetnie a perköltségeket és a kártérítéseket, akkor azt mi, állampolgárok fizetjük.

És hogy miért gond ez? Példának okáért A WTO (Kereskedelmi Világszervezet) több százmillió eurós büntetést szabott ki az EU-ra a mesterséges növekedési hormonnal kezelt húsok betiltása miatt. Ilyen eset volt az is, amikor egy svéd energiavállalat, a Vattenfall Németországtól követelt több milliárd dolláros kártérítést a széntüzelésű erőművekre vonatkozó szabályozás és az atomerőművek fokozatos leépítése miatt.

A Monsanto az amerikai eredetű, multinacionális mezőgazdasági és biotechnológia vállalat, a világ egyik legismertebb génmódosított termékeket forgalmazó vállalata azt reméli, hogy a TTIP segítségével az európai piacokat is meghódíthatja.

Az amerikai húsipar a vágást követően klórba és más fertőtlenítőszerekbe mártja a húsokat, hogy megtisztítsák őket a fertőzésektől és bacilusoktól. Azért kezelik fertőtlenítőszerrel a húsokat, hogy megöljék az E-coli és egyéb, ürülékben található baktériumokat, amelyek a kezelés nélkül a csirkemellben maradnának. Az EU-ban csak a víz és a gőz használata engedélyezett a hús feldolgozásakor, amin szívesen változtatnának az érintett cégek.

A klímapolitika se úszná meg az egyezményt. Az Airlines for America, az USA legnagyobb repülőgép-ipari szövetsége összeírt egy listát azokról a szabályokról, amelyek szerintük feleslegesek és csak plusz terheket rónak rájuk. Az európai klímapolitika szénkibocsátásuk alapján kötelezi fizetésre a légitársaságokat. A rendszert ideiglenesen felfüggesztette az EU, de az amerikai repülőgép-ipari szövetség a végleges eltörlését követeli.

A tárgyalások lezárását idén tervezték, de úgy látszik egyik fél sem hajlandó engedni, ezért nem valószínű, hogy sikerül tető alá hozni a megállapodást.

A hétvégén Sigmar Gabriel német gazdasági miniszter azt mondta, hogy a tárgyalások kudarcba fulladtak. Habár az egyeztetések 2013 óta zajlanak, az eddigi tizennégy forduló során a 27 fejezet egyikében sem sikerült megállapodásra jutni.

— mondta Sigmar Gabriel a TTIP kapcsán.

A német gazdasági miniszter kijelentésével azonban nem ért mindenki egyet. Ignacio Garcia Bercero, az Európai Bizottság kereskedelmi igazgatósága, a DG Trade (Directorate General for Trade of the European Commission) vezetője, az EU főtárgyalója szerint nem jutottak zsákutcába a tárgyalások.

Azonban lehet valami a német gazdasági miniszter kijelentésében, még ha az EU cáfolja is. Franciaország kedden közölte, hogy a TTIP szabadkereskedelmi tárgyalások befejezésére szólítja fel az Európai Bizottságot. A Matthias Fekl francia külkereskedelmi államtitkár megjegyezte, hogy országa nem nyújt tovább politikai támogatást a tárgyalásokhoz.

Merkel továbbra is kiáll a tárgyalások folytatása mellett, habár azt beismerte, hogy

Obama támogatóinak egy része csalódott volt, amikor megtudta, hogy az amerikai elnök támogatja a TTIP-t. A szabadkereskedelmi egyezmény tekintetében mindegy, hogy Hillary Clinton vagy Donald Trump lesz a következő amerikai elnök, mert mindkét jelölt pozitívan viszonyul a két nagyhatalom közötti szabadkereskedelmi egyezményhez.