Vissza nem térő lehetőséget szalasztott el az EU, hogy Putyinnal előnyös megállapodást kössön. Az önkontroll nélküli, de a keleti ravaszkodásban jártas Erdogan látványos összeveszése az oroszokkal, bombázógépük lelövése kapcsán, előnyös helyzetet teremtett, mind Törökország gyengítésére, mind az EU erősítésére. Oroszország bármennyire is keménykedett a török konfliktusban, legalább annyira szüksége volt a gazdasági kapcsolatokra, mint fordítva. Az EU számára világossá kellett, hogy váljon: Erdogannal nem lehet megegyezni. A már megkötött alku megalázó és már a német választók által is nettó hülyeségnek tartott kétségbeesett próbálkozás. Törökország sakkban tartásához szükséges lett volna a magukat gyenge pozícióba lavírozó törökökkel szemben az oroszokkal való valamifajta kiegyezés. Nem látványos összeborulás, nem hatalmas nyilvánossággal bejelentett egyezmény, csak egy jelzés, ami megmutatja, hogy a törökökkel szemben az oroszoktól is kérhetünk segítséget alkalomadtán. De az EU jelenlegi vezetői valami furcsa módon Oroszországot mumusnak állítják be, amivel önmagában még nem lenne gond, ha ez csak egy politikai fogás lenne, de nem az. Úgy csinálnak, mintha Putyin örök és végső ellenség lenne és nem csak egy geopolitikai játékos, akinek érdekei vannak. (Az USA is mumust csinál az oroszokból, de egyúttal szépen egyezkedik is vele.)

Bármilyen egyezség az oroszokkal Törökországot nehéz helyzetbe hozta volna és könnyebb ellenfél lett volna az EU számára fontos kérdésekben. Mindenképpen előbb kellett volna lépnie az EU-nak, mint a törököknek, de az EU vezetői nem csak a szlogenek szintjén cselekvésképtelenek, hanem valóban tehetetlen mamelukok.

Erdogan – legyen is bármekkora hisztérika – felismerte, hogy nem fog menni minden fronton háborúzni, kell neki egy olyan partner, akivel a többieket képes zsarolni. Ez pedig nem más, mint Oroszország. Az orosz közeledés mindenkinek fáj és komoly zsarolási potenciált hordoz magában. Erdogan pedig imádja a zsarolást. Így már, ha újra ráengedi majd az EU-ra a menekülteket, nem csak Európát fenyegeti, hanem gesztust tesz az oroszoknak.

Európa sokkal jobban kellett volna az oroszoknak, mint Törökország, sokkal egyszerűbben meg lehetett volna egyezni, azonban ez ma távolabb van, mint néhány hete, mert az oroszok a törökkel egy új fegyvert kaptak az EU zsarolására és kevésbé szükséges gyors megegyezésre törekedniük. Sokkal inkább az EU helyzetének további gyengítésére játszhatnak.

Ez a hajó is elment, az EU megint magára maradt, megint kiengedett egy lehetőséget a kezéből, megint gyengítette geopolitikai helyzetét és még jobban kiszolgáltatta magát.

Megint mások kezében van sorsa, nem fog ez ezzel a vezetéssel menni, nem vergődnek ki soha ebből a mocsárból, amibe lavírozták magukat.

A törökök most örülnek, mert ők nyerték ezt a versenyt, de Putyin jól tudja, hogy nem lehet bennük megbízni. Ez pedig mindig teremt további alapot egy esetleges megegyezésre, de ennek ára már magasabb lenne.