A politikatudomány ilyen helyzetekre tartogatja a statisztikát. Aztán amikor eljön a pillanat, akkor néha bizony kiderül, hogy azt ki lehet dobni a kukába.

Aki tanulta már a matematikának ezen nemes ágát, az általában a pokolba kívánja – kivéve néhány vérmes matematikust. Most azonban megmutatjuk a statisztika poénos oldalát és a megpróbáljuk kitalálni, hogy ez alapján ki fogja nyerni az amerikai elnökválasztást.

Általános tévhit, hogy az a jelölt nyer, aki karizmatikusabb és megbízhatóbbnak tűnik. Casey Klofstad, a Miami Egyetem professzora egy kutatás során úgy találta, az emberek szívesebben szavaznak arra, akinek mélyebb a hangja. Klofstad egy 2012-es képviselőházi választás során tesztelte az elméletet. Bebizonyosodott az igaza: a mélyebb hangú jelöltek közül többen jutottak képviselői helyhez, mint cinegehangú vetélytársaik. Volt egy csavar a történetben, ugyanis amennyiben a férfi jelöltek egy női jelölt ellen versenyeztek a férfiak között az átlagosnál magasabb hangfekvéssel rendelkező jelölt nyert.

Mit jelent ez a jelenlegi választás szempontjából? Donald Trump hangfekvése 215 hz és ezzel a második legalacsonyabb volt az összes jelölt közül, mégis sikerült nyernie. Amennyiben a Klofstadt-modell működik a választás során, akkor Hillarynek nem lesz esélye. Trump magasabb hangfekvése le fogja nyűgözni a választókat.

Abraham Lincoln 193 centijével híresen magas volt, főleg az akkori átlaghoz képest. Egy félmérés szerint az amerikai férfiak 14.5 százaléka 182 centiméter, vagy efeletti magassággal rendelkezik. Az 500 leggazdagabb cégvezető 58 százaléka magasabb mint 180 centiméter. A jelölt méretei fontosak a választók számára. Számos tanulmány bizonyította be, hogy a magasabb jelölt az esetek kétharmadában nyer. Az elnökök átlagosan magasabbak voltak saját honfitársaiknál.

Mindkét jelölt magas: Trump 192 centiméter, Hillary pedig 173 centi – ami magasabb az átlagnál. A zászló tehát Trumpnak áll, hacsak Hillary nem vet be gólyalábakat.

2003-ban Jonathan Rauch kutatása kiderítette, hogy ha egy jelöltnek 14 évnél több időbe telik, hogy eljusson az első komolyabb tisztségtől (képviselő, szenátor, kormányzó, polgármester, stb.) az elnökjelöltségig, akkor bizony nem fogják megválasztani. Ez minden elnökre igaz Lyndon B. Johnson óta – kivéve Rooseveltre. Az amerikaiak szeretik a tapasztalt vezetőket, de azért ne legyen túl tapasztalt.

Clinton először 2000-ben nyert, tehát már túllépett a 14 éven. Amikor a frissességről van szó, akkor Trump viszi a pálmát.

A 2010-es kormányzó választások után a politológusok java része azt jósolta, hogy a Republikánus Párt jó szereplése megágyazhat egy 2012-es elnökválasztási győzelemnek. Mint tudjuk, ez nem jött be, Obama nyert.

Érdekes, hogy a legújabb kutatások pont ennek az ellenkezőjét mutatják: 2015-ben átlagosan 3-4 pontos hátrányban végzett az adott államban az az elnökjelölt, akinek a párttársa volt az állam kormányzója. Röviden: ha a saját pártod kormányoz valahol, akkor ott hátrányban vagy.

Mit jelent ez Trumpra és Hillaryre nézve? A billegő államok – ahol bárki nyerhet – közül hetet republikánus kormányzó irányít és négyet demokrata. A republikánus kormányzók által vezetett államok az átlagosnál picit több elektort adnak, így ha bejönne a papírforma, akkor Clinton nyerne.

Az olimpiák általában a politika célkeresztjében szerepeltek. Ha kicsit messzebbre megyünk vissza az időben, akkor érdemes például a sportesemény hidegháború alatti bojkottjára gondolni. De a mostani olimpia is hasonló: egymást érik a tüntetések Rióban. Az olimpia az elnökválasztásokra is hatással van: 1968 óta, ha egy olyan államban rendeztek olimpiát, amely korábban is rendezett, akkor az éppen hatalomban levő párt – jelenleg a Demokrata Párt – megtartja a Fehér Házat a következő négy évre. De ha a rendező ország korábban nem rendezett olimpiát, akkor a kihívó nyer. (Mindkét esetben kivételt képez az 1988-as amerikai választás).

2016-ban Brazília rendezi az olimpiát, amely eddig nem volt rendező ország, tehát Trumpnak áll a zászló.

Eddig minden olyan választást megnyertek a republikánusok, amikor a Lakers benn volt döntőben. Nem kellett, hogy nyerjenek, csupán döntőt kellett  játszaniuk. (A 2008-as választás kivétel).

A Lakers borzasztó szezonon van túl, utolsó helyen végzett a divíziójában. Eszerint nem áll jól a republikánusok szénája, Hillary bezsákolhatja a győzelmet.

2012-ben Jacopo della Quercia óriási felfedezést tett. Egy film alapján meg tudta jósolni az elnökválasztás kimenetelét. Amennyiben a legjobbnak választott film happy enddel ért véget, akkor a hatalomban levő párt meg tudta tartani a Fehér Házat. De ha a film vége szomorú, akkor a Fehér Ház kulcsai gazdát cserélnek.

Ez a trend 1976 óta tart. Az 1976-os nagyszerű alkotás, a Száll a kakukk fészkére elnyerte a legjobb film díját. A film vége meglehetősen szomorú: egy egészséges emberen végrehajtanak egy brutális lobotómiai műtétet – azaz eltávolítják az agyának egy részét. Abban az évben Jimmy Carter elhódította az elnökséget Gerald Fordtól. 1992-ben A bárányok hallgatnak című filmben Hannibal Lecter áthívja egy régi barátját vacsorára, és néhány hónap múlva Bill Clinton legyőzte George H.W. Bush elnököt.

2016 legjobb filmje a Spotlight című alkotás volt. A történet szerint a Boston Globe újságírói pedofil papokat lepleznek le. A film végén égnek a vonalak a szerkesztőségben, mert annyian telefonálnak az egykori áldozatok közül. Az ügyben főszerepet játszott papot leváltja az egyház és áthelyezi Rómába. A Globe cikke leleplezett egy pedofil-hálózatot, de a bűnösök végül mégsem bűnhődtek meg.

Akkor ez most boldog befejezés vagy sem? A rosszak lebuktak és az újságírók felhívták a közvélemény figyelmét egy súlyos dologra. De a rosszak megúszták. A válasz tehát egyéntől függ, itt döntetlent hirdetünk.

Bizony nagyon úgy tűnik, hogy Trump nyeri az elnökválasztást, a fentebbi modellek alapján.

(Politico)