Az iszlám viszonya a nemi erõszakhoz
2016.08.06. 13:38
Az illegális bevándorlóknak ingyenes újságokat osztogatnak, amelyben a nyugati szexuális kultúra alapszabályaival ismerkedhetnek meg. Az ingyenes magazinokban ábrákkal segítik az alapszabályok könnyedebb megértését. A magazinok több tucat nyelven elérhetők, a helyzet azonban nem javult számottevően.
Az arab világot a modernitás előtti társadalmi struktúrák uralják. A nemiség kifejezése eltér a nyugati normáktól. Az iszlámban a férfi–nő kapcsolatrendszert napjainkig meghatározza a törzsi és vallási hagyomány. Az arab törzsi morál, amely hangsúlyozta az uralkodva védelmező férfiasságot, átöröklődött az iszlám erkölcsbe. A törzsi társadalom etikai normái ma is érvényesek számos országban, például Irakban, az öböl-országokban, Egyiptomban, Jemenben és Észak-Afrikában, vidéken és városokban egyaránt. A védelmező és egyben agresszív férfiasság ideálja igazolást kap az iszlám szent szövegeiben, amelyek engedélyezik a szexuális rabszolgaságot például háború idején (amint ezt az Iszlám Állam katonáinak soraiban tetten érhetjük).
Az iszlámban az egyik legsúlyosabb etikai vétség a közösség egységének bomlasztása. A Korán szerint a nők potenciális viszályszítók létüknél fogva, mert testük vágyat ébreszt a férfiakban, ami ellenségeskedéshez vezet. A nő egyfajta próbatétel a férfi számára. A saría ezért elkülöníti a nőket és a férfiakat, tiltja a mindenféle testi érintkezést a kézfogástól kezdve a szexig. Az iszlám tehát alapjaiban nem változtatta meg a nők helyzetét, hanem bizonyos módosításokkal ugyan, de szentesítette, isteni elrendelésnek minősítette és ezzel állandósította a nők Mohamed korabeli, VII. századi helyzetét.
A XX. században lezajlott politikai és társadalmi változásokkal ellentétben az iszlamista etika visszatérést jelent a nők korlátozásához, elnyomásához és az uralkodó férfiképet helyezi előtérbe.
A muszlim kultúra nőkhez való viszonyát a kettősség jellemzi. Azok a nők, akik az erkölcsi rend részesei, tehát betartják a játékszabályokat, bár korlátozottan, de lehetőséget kapnak az önmegvalósításra. Ennek mértéke a család tanultságának és az általuk követett vallási irányzatnak a függvénye.
Az iszlám erkölcs megköveteli a szüzességet, ami a család és a klán erejét szimbolizálja azzal, hogy uralmat gyakorol a nők teste és az attól elválaszthatatlan becsülete fölött. A közösség jó hírneve, anyagi és demográfiai forrásai könnyen biztosíthatók az elrendezett házassággal. A meghatározott körön kívüli személlyel kötött házasság csak akkor fogadható el, ha a közösség terjeszkedését szolgálja.
A nők megjelenésükkel is kifejezik a tisztaságot: eltakarják a hajukat. A szokásokkal szemben tiltakozó nőket megbélyegzik, bűnösnek tekintik, hiszen a közösség rendjét veszélyeztetik. Emiatt sokszor száműzetésre vagy halálra ítélik őket.
A családban a szexualitás tabu. A vágyat a vallási és a szokásjog szabályozza.Ennek egyenes következménye, hogy a házas férfiak kettős életet élnek. Ami vallásilag vagy társadalmilag tiltott a védett közegben, azt a törvény és a szokásjog egyértelművé teszi, ám a tiltás a védett közegen kívül már nem érvényes.
A bevándorlók többsége munkanélküli és nem ösztönzi őket arra semmi sem, hogy munkát találjanak vagy tanuljanak.
Amit a falakon belül nem szabad, az a falakon kívül semlegesnek vagy vágyottnak minősül. A két tér között az iszlamizmus nevében történik a szexuális ragadozók kinevelése. A fiatal férfit leszabályozza a saját közege, miközben a szabad külső világgal is érintkezik, ami felajzza vágyait.
Az iszlám családjog szerint muszlim férfi feleségül vehet keresztény nőt, muszlim nő viszont nem házasodhat keresztény férfival.
Az erőszakot elkövető csoportok megkérdőjelezik az állam hatalmát. Szervezetten intéznek támadást a nyugati társadalmak legvédtelenebb pontja, a nők (néha gyermekek) ellen. A cél a káosz, a félelem és a bizonytalanság légkörének megteremtése. Az egész azt a látszatot kelti, hogy az állam képtelen a feladatának ellátására, az állampolgárainak védelmére.