A kényszerbetelepítésről szóló népszavazás miatt plakátellenes kampányba kezdtek a balliberális médiumok, bár a tényeket nem sikerült cáfolniuk, még mindig abban reménykednek, hogy az „idegenellenesség” a nácizás és az egyéb lózungok bármiféle hatást gyakorolnak az olvasókra és a választókra.

Valljuk be, mindezekkel elég nehéz operálni a párizsi, a brüsszeli és a nizzai terrortámadásokat követően, melyek a bevándorlási válság egyértelmű következményei. A migránsok által elkövetett szexuális támadásokat, lopásokat és más bűntényeket pedig ne is említsük. Azok sajnos mindennapossá váltak Európában.

Máig közkedvelt hiedelem a baloldali táboron belül, hogy a magyar jobboldal, a kormánypártok és a híveik mennyire idegengyűlölők, rasszisták, nem „európai gondolkodásúak”. A hosszú évek óta folyamatosan publikált közvélemény-kutatásokat azonban nem lóbálják a magasban, pedig igencsak sokatmondóak.

Egy balliberális, magát értelmiséginek mondó személy számára keserű pofon a valóság, amikor meglát egy-egy tényszerű adatot. Ki gondolná ugyanis közülük, hogy a Jobbik után az MSZP szavazói között van a legtöbb idegenellenes, korábbi kutatások alapján a cigányokkal szemben erős előítéletekkel bíró magyar állampolgár. Szó mi szó, az úgynevezett idegenellenesség nagyjából hasonló arányokban tapasztalható az összes magyarországi párt táborában, legyen az a Fidesz, a Jobbik, az LMP vagy a Gyurcsány-féle DK.

A bevándorlási válság és a terrortámadások révén nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte növekedett a polgárok félelme és az emberekben lévő szkepszisek az „idegenekkel” szemben. Ezt hívják úgy, hogy életösztön. Nagyobb baj lenne, ha nem így történt volna.

De persze még mindig vannak olyanok, akik semmibe veszik a valós fenyegetéseket, „elvhű” baloldaliként és liberálisként továbbra is azt szajkózzák, hogy a bevándorlás jót tesz a kontinensnek, hasznos Magyarország számára. Õk befogadnának mindenkit, legalábbis ezt mondják, de néhány kérdés után kiderül, hogy még a legtoleránsabb sem toleráns.

A szociológusok és más társadalomkutatók egyik jól bevált eszköze az attitűdmérésre, az úgynevezett Bogardus-skála, mellyel az idegenellenességet és a társadalmi távolságot lehet mérni. A kérdések esetünkben a következők:

• Elfogadnál egy muzulmán bevándorlót házastársnak?
• Rokonnak?
• Munkatársnak?
• Szomszédnak?
• Vagy élnél vele egyáltalán egy városban?
• És egy országban?

Személyes tapasztalatom, hogy a magukat toleránsnak valló emberek is nemleges választ adnak a legtöbb kérdésre, valamiért nem akarnak muszlim férjet, feleséget, szomszédot, sőt, a városban sem szívesen futna össze velük egyik sem. Érdekes, maradjunk ennyiben.