A linkgyűjteményként kiválóan funkcionáló Mandinerrel csak akkor van gond, amikor saját tartalmat állít elő. A magát - tévesen - „jobboldaliként” azonosító portál vezércikkében kárhoztatja az október másodikára kiírt kvótanépszavazást, annak „teljesen értelmetlen” volta miatt.

Az Orbán-fóbiában szenvedő Stumpf András újságíró, autodidakta értelmiségi által jegyzett vezércikk lényege röviden összegezhető: a népszavazás értelmetlen, mert az Brüsszelt nem kötelezi semmire. Csak a magyar országgyűlést, ahol a többség amúgy is osztja a „nem” álláspontját. Csupán egy szimbolikus aktus, mellyel Orbán és marketing gépezete „csupán belpolitikai hasznot akar húzni egy jogos érzület meglovagolásából”.

A Mandiner a XX-ik század neomarxista baloldalának üde hangján kárhoztatja a számító és önérdekű jobboldali establishmentet, akik minden fontos és kevésbé fontos ügyet nyers hatalomtechnikai eszközzé degradálnak. Szinte hallani, ahogy politika rideg gépezete sercegve ledarálja a lelkeket. Az egyszeri proletár persze elmegy és „nemmel” szavaz. Feje felett óriási Orbán portré, lelkében félelem és üresség.

A megvilágosodottak azonban otthon maradnak, mert időben felismerték a politika gépezetének sötét valóságát. Õk felébredtek a mátrixból.

Nos, manapság a gazdasági és politikai kataklizmák, a terrorizmus gyűrűjében, hülyének lenni kiváltság és luxus egyszerre. Nálunk erre mégis van bőven keret.

A kvótanépszavazás egy értelmetlen szimbolikus aktus?

Mondok néhány szimbolikus politikai aktust, aztán döntse el mindenki valóban értelmetlen és öncélú-e. Tekintsük ezt egy neomarxista tesztnek.

• Állva énekelni a himnuszt egy ünnepen, vagy stadionban a magyar csapattal.
• Magyar zászlót emelni a magasba.
• Aláírni egy tiltakozó nemzeti petíciót.
• Kokárdát tűzni március 15-én.
• Felesküdni.
• Népszavazni egy közösen osztott nemzeti ügyben.

Megvagyunk ezek nélkül is, nem igaz? Mégis szinte mindannyian azt gondoljuk, még ha szimbolikus is, de számít.

A szimbolikus politikai cselekvés a közösség rítusa, összetartozást fejez ki. Ha kiragadjuk őket a kontextusukból, értelmetlennek látszanak. Mi értelme van egy rúdra szerelt rongydarabot lengetni? Mi értelme van vigyázzban állva énekelni?

Nos, van. Ezekben a cselekvésekben él az a közösség, amit régen még úgy hívtak: nemzet.

A nemzet, az olyan baloldaliaknak, mint Stumpf egy vicc. Idióták öncélú, rituális viselkedése. Ahelyett, hogy „dolgoznának”, elmennének fát vágni, vagy bármi. Népszavaznak. De minek? Miért?

A közösség neomarxista szemmel persze egy fikció. A bérből és fizetésből tengődők ideologikus megvezetésének egyik eszköze. Az uralkodó establishment politikája pedig a tartalom nélküli forma. Az igazság nélküli retorika. Ha lehántod róla a cukormázat, mi marad? Mindig ugyanaz: a hatalom reprodukciójának önérdeke. Vagy ahogy Stumpf írja: egy kis „belpolpecsenye” – azaz belpolitikai haszon.

Korrekt újbaloldali nyelven: politikai tőke.

De vegyük akkor a politikai racionalitás oldalát.

Rendben, hogy a népszavazás egy szimbolikus aktus, amellyel egy közösség kifejezi elköteleződését egy ügyben, na de van-e ezen túlmutató politikai haszna (amellett ofkorsz, hogy a regnáló politikai elit megerősíti saját pozícióit)?

Brüsszelt valóban nem kötelezi semmire, a magyar kormánynak azonban erős felhatalmazást, politikai legitimációt ad. A 2014-es választáson a kormány nem arra kapott mandátumot, hogy „mondjon nemet a kvótára”. Hol volt még akkor a kvóta kérdés.

Képviseleti demokráciában persze, miért is kapna? Hatalmat kapott négy évre. Oszt jónapot. Azt csinál, amit akar. És többnyire mit csinál? Saját hatalmát polírozgatja - mondja a cinikus baloldali logika.

De miért kellene ezt elfogadnunk? Miért gondolja bárki is, hogy a baloldal politika-értelmezésének igaza van csak azért, mert érzelmi kontextusában összecseng a mindenkori establishment egypontnullás utálatával.

Azt a kérdést tegyük fel inkább: erősebb alkupozíciója lesz-e Orbánnak az EU-ban, egy őt is kötelező népszavazással a háta mögött?

A Brexit népszavazás ismeretében? Még erősebb.

Ennyi. Szimbolikus vagy nem, a népszavazásnak komoly politikai súlya van. Mert a következménye megkerülhetetlen. A közösség akaratát helyezi szembe a bürokrácia akaratával. Nincs visszalépési lehetőség, mert a demokrácia nem a hülyegyerekek játéka.

Ezért érdemes elmenni szavazni. Kiállni egy szimbolikus aktusban a közösségért, Magyarországért, önmagunkért.

Ne hallgassatok Stumpfra, ne maradjatok otthon.