Napra pontosan 75 éve, július 6-án lépett életbe hazánkban a jobb oldali közlekedésről szóló rendelet, azonban a fővárosban és a környékén csak pár hónappal később, november 9-én tértek át az új közlekedési rendre.

Európában ma már magától értetődő, hogy hogy a közutakon a jobb oldalon kell közlekedni; balról lehet előzni; és balra kell nézni először, ha lelépünk az úttestre. A Brit-szigeteken és az egykori brit gyarmatokon azonban bal oldali közlekedés van érvényben a mai napig, amelynek számos oka van. Az egyik, hogy általában véve a jobbkezesek vannak többen – így, ha az út baloldalán haladtak, az emberek könnyebben tudtak kardot rántani, ha bármi veszély érte őket.

A jobb oldali közlekedést a balkezes Napóleon vezette be az általa elfoglalt országokban. Addig – számos történelmi forrás alapján – a bal oldali közlekedés volt többségben a világban. Döntésének egyik indoka az lehetett, hogy az ősellenség Angliában bal oldali volt a forgalmi rend. A jobb oldali közlekedés hamar elterjedt Európában, bevezették Németországban, Olaszországban, Lengyelországban, Spanyolországban, Svájcban; de az első világháború után Oroszország is áttért erre. Az Osztrák-Magyar Monarchiában azonban még mindig a "balra tarts" volt érvényben, melynek már csak egyetlen nyoma maradt: a gödöllői hév.

Az 1930-as évektől kezdve – a német hegemónia nyomására is – a környező államok sorban áttértek a jobb oldali közlekedésre: Ausztria 1938-ban, Csehszlovákia 1939-ben, majd a kontinensen utolsó előttiként 1941-ben Magyarország. Az átállás előzetes költségeit 9 millió pengőre prognosztizálták; végül 12 millió pengőt fordítottak az átstrukturálásra.

(Vezess)