Az EU végtelenül ellenszenves puszilódzós alkesze, Juncker hirtelen nagyon kemény lett. A brit népszavazás után erősnek mutatja magát és keménykedik NATO szövetségesünkkel és alakuljanak bárhogy az események, barátunkkal. Az EU újra csak azt a hibát követi el, ami elvezetett a Brexitig, kioktat, diktálni akar, ahelyett, hogy szembe nézne saját gondjaival. Ha a dolgok így mennek tovább, ezeket a politikusokat megeszik az EU-szkeptikus pártok reggelire.

Semmi bajom az alkoholista politikusokkal. Churchill vicces volt, határozott és bátor, karizmatikus. Talán jót tett neki az alkohol. Jelcin, igaz leesett a lépcsőről, sőt a székről időnként, de az életét kockáztatva egy tank tetejére állt és így szállt szembe a puccsistákkal. Juncker, azonban egy jellegtelen, gyáva puhap888cs. Mint ilyen, az átlagnál is idegesítőbb, ha megpróbál keménynek mutatkozni, főleg a barátainkkal. Szerencsére kiszivárgott Erdogannal folytatott tárgyalásainak jegyzőkönyve, amiből jól látszik, hogy amikor keménynek kéne lennie és az EU érdekeit képviselnie, akkor inkább egy lábhoz dörgölődző pudlikutyához hasonlít, akivel Erdogan feltörli a padlót. Amikor meg nyugalmat és erőt kéne sugározni, mert a Brexit után erre lenne igazán szükség, ugat és ugat. A pudlikutyák már csak ilyenek, de tudjuk harapni képtelenek.

Juncker megdöbbentő módon és értelmetlenül keménykedik a britekkel, sürget, követelődzik, amivel pánikot és zavarodottságot kelt. Olyan helyzetben, amikor nyugalomra lenne a legnagyobb szükség. Az EU annyira hülyén viselkedik, mint minden eddigi válsághelyzetben. Egy olyan eseményről beszélünk, ami leghamarabb 2,5 év múlva következhet be. Időnk lenne, hogy nyugodtan értékeljünk, kivárjuk, amíg a kezdeni sokk elmúlik és a kedélyek lecsillapodnak. E helyett Juncker és már gazdija is Merkel asszony keménykednek, fölöslegesen sürgetnek és nyugtalanságot szítanak.

Ahelyett, hogy elemeznék felelősségünket, az azonnali feladatokra koncentrálnánk, nagy hangon távoli jövőbeli terveket szövögetnek. Arról beszélnek, hogyan fogják majd a következő években tovább erősíteni ez EU-n belüli együttműködés. Hogyan lesz még több EU, hogyan terjed majd ki még több területre a központ hatalma. Egész stratégiájuk az események félreértéséből fakad és jobban emlékeztet egy halálos ágyán fekvő beteg álmodozására arról, hogyan fogja körbe hajózni a földet, mint a valóságra.

A Brexit tovább erősíti az EU szkeptikus erőket, ezek a pártok pedig általában olyan országokban jelentősek, amik fontosak az EU számára. Hollande, rövidesen megbukik, Hollandiában, könnyen lehet népszavazás az EU tagságról. Ausztriában 50 százalék körül van az EU ellenes párt. Svédországban egyre erősebbek az EU ellenes erők, a dán mezőgazdaságnak vége a brit kivitel nélkül. Miről beszél Juncker és Merkel? Hiába egyezik meg Renzivel és Hollande-dal valami távoli álomról, azt soha tudja jóváhagyatni az EU tagjaival. Az EU-t csak kevesebb központosítással lehetne megmenteni, de valami miatt ezek a politikusok és pudlikutyájuk nem akarja észrevenni.

Ne felejtsük, amikor arról beszélünk, hogy a nagy országok mit akarnak, arról beszélünk, hogy a nagy országok jelenlegi kormányai mit akarnak. Ezek a kormányok nem örökre lettek megválasztva és egy másik kormány mást akarhat. Úgy tűnik az EU vezető politikusai teljesen megzavarodtak, ezeket tényleg megeszik az EU-szkeptikusok reggelire.

A szerző korábbi írása:

• A Brexit-forradalom