Ugrás a bizonytalanságba

A Brexit, ahogy az már Cameron a kampány elején megfogalmazta, nem jó vagy rossz, mert ezt csak a távoli történelem dönti el, hanem „ugrás a bizonytalanságba”. A nagy és hirtelen társadalmi változások, amiket forradalmaknak szoktunk nevezni mindig káosszal és bizonytalansággal járnak, fel forgatják a régi rendet, egy új, bizonytalan ígérettel. A forradalmakat a fiatalok vívják, mert az idősebb generációk nem bírják a bizonytalanságot, konformabbak, érdekeltek a dolgok változatlanságában. A Brexitet, amit Európa és a bitek sorsának szempontjából, az okozott bizonytalanság mértéke miatt, bátran lehet forradalomnak nevezni, mégis az idősebb generációk hozták létre.

Több napja ettől hangos a világ! A közvélemény-kutató cégek adatai szerint a legfiatalabbak (18-24), akik felnőttként még nem tapasztalták meg az EU lényegét, voltak leginkább EU pártiak (YouGov szerint (64/24%) , a 25-49 generáció kiegyensúlyozott volt (45/39%), enyhén EU párti, és az 50 felettiek voltak leginkább Brexit pártiak. A számok nem annyira szélsőségesek, mint ahogy az a hírekből sejteni lehet, de a trend a kutatók szerint világos. Jogosan lehetne a kutatások megbízhatóságát megkérdőjelezni, mert újra csak nagyon mellé lőttek a brit kutató cégek, de ne tegyük, fogadjuk el, amit mondanak.

A lényeg, hogy 40 fölötti generációk, akik éltek már felnőttként az EU rendszerében döntöttek a bizonytalanság és a fiatalok a változatlanság mellett. Ami merőben szokatlan jelenség.

Nem ítélhető el egyik döntés sem

Ritkán szokott előfordulni, hogy demokratikusan hozott döntést, amit ráadásul a legmagasabb döntési szinten, népszavazással hoztak meg, magas részvétellel (72%) ilyen durván kérdőjelezzenek meg nemzetközi szinten, magukat liberálisnak és baloldalinak tartó körök. Gyakorlatilag lehülyézve a Brexit pártiakat. Mindezt egy olyan helyzetben, amikor Európa szinte minden polgárában sokasodnak a kérdőjelek az EU-val kapcsolatban. Az EU nem jól működik, képtelen a lényegre koncentrálni, ahogy ezt tiszta pillanatában Francois Hollande francia államfő is megfogalmazta a döntés után. A Brexit "súlyos próba elé állítja Európát", amely "többé nem lehet olyan, mint korábban", és mostantól "a lényegre kell koncentrálnia"

Az EU problémáit csak a vakok és önámítók nem látják, esetleg azok, akik az EU-nak dolgoznak. Fel kell vetni a kérdést, ahogy meg is teszik nap, mint nap minden szinten, hogy mit kezdjünk ezzel a helyzettel, próbálkozzunk javítással, vagy hagyjuk az egészet. Mindkét válasz jogos és elfogadható. A britek által meghozott döntés, bármilyen fájdalmasnak látszik egyeseknek, el kell fogadni, mert racionális és magyarázható. Ami nem racionális és nem magyarázható, az az EU jelenlegi állapotának sikerességébe és jó működésébe vetett hit.

A Brexit következményei nem láthatók előre

Le kell szögezni, ma senki nem tudja a Brexit jó lesz-e a briteknek és a világnak vagy nem. Azért mert rengeteg hárombetűs gazdasági szervezet és egyéb intézmény előzetesen modellezett valamit, attól az még nagyon kis eséllyel következik be. A világ dolgai és a gazdaságé, „a jövő”, hangozzon bármilyen blődül, nem számítható ki előre és ezt azért kell hangsúlyozni mert akik az elemzéseket készítik és a médiában citálják, nem emelik ki. A trendek közelítőleg meghatározhatók kiegyensúlyozott körülmények között. Válsághelyzetekben ezek a modellek nem működnek, ahogy a 2008-as válságot sem tudták ezek a hárombetűs szervezetek megjósolni. Nem tudhatjuk mi lesz egy év múlva, és főleg nem tudhatjuk, hogy mi lesz 20, 50 vagy száz év múlva. A Brexit történelmi léptékű esemény, aminek hosszú távú hatásai komolyak lesznek, de ezek kiszámíthatatlanok. A rövidtávú riogatás, a fájdalmas azonnali következmények történelmi léptékben nem számítanak. Egy biztos, változtatni kellett, mert az EU ügyei nem mehettek tovább ezen az úton. 

Erkölcsi mélypont a baloldal történetében

A média és a világ ennek ellenére folyamatosan értékel, érzelmi és érthetetlen, idióta, hülye és minden másféle döntésnek nevezi a Brexitet. Mondhatni szokásos módon. Akik a Brexitre szavaztak, elmaradottak, nacionalisták, populisták és kiegészült még egy érvvel: öregek. Akik döntést hoztak a jövőről, amit ők már nem élhetnek meg. A mai fiatalok jövőjéről, a fiatalokkal szemben. Némely sajtótermék ezt politikai, vagy demokrácia elméleti kérdésnek tekinti, vajon nem kéne-e valamiféle korosztályi cenzust bevezetni, vajon dönthetnek-e az öregek a fiatalok jövőjéről? Brit fiatalok a baloldal zászlóshajóján a Guardian-en videókban kutyázzák az idősebb generációkat, hogy miért mernek olyanok dönteni az „Õ” jövőjükről, akinek már esetleg csak két évük van hátra. Az eset erkölcsileg és politikailag is rendkívül súlyos! Alapjaiban kérdőjelezi meg a modern társadalmak, az emberek egyenlőségébe a jogok egyenlőségébe vetett hitet.

Azok, akik ha valaki pakinak nevez egy pakisztánit, buzinak egy meleget, cigánynak egy cigányt azonnal rasszizmust, nácizmust és minden mást kiáltanak, kiközösítéssel fenyegetik az „elkövetőt” most politika elméleti kérdésről beszélnek és nem a legsúlyosabb kirekesztésről, az emberi egyenlőség megsértéséről. Vagy akár nácizmusról, ami nem faji, hanem korosztályi alapon különbözteti meg, osztályozza az embereket. Kisebb értékűnek tekintve azokat, akik már öregek és nagyobb értékűnek, több joggal rendelkezőnek, akik fiatalok. Ez olyan szintű erkölcsi mélypont a baloldal történetében, amire nem sok példa volt eddig.

Korosztályi kirekesztés

Az öregeket értéktelenebbnek tekinteni érthetetlen, ijesztő és tiszteletlen. Azok a fiatalok (18-24 éves korosztály), akiknek meglehetősen kevés felnőttként megélt tapasztalata lehet az EU-ról mondanak durva ítéletet azok fölött, akinek köszönhetik azt a jólétet, amiben felnőttek. Ezen fiatalok jó része még szüleik pénzén tanul, akik többségében az 50 feletti korosztályhoz tartoznak, akik viszont már többségükben a Brexitre szavaztak.

Az, hogy ezek a fiatalok ki merik mondani, hogy az, akinek több éve van hátra, többet ér, jóindulatúan értékelve gyerekes hülyeség, de hogy ez ellen nem tiltakozik az egész világ egységesen, az rémisztő. A gondolat, hogy az ember értékét az dönti el, hogy ki mennyi ideig él még messzire vezet. Ebben az esetben azon országok polgárai, ahol magasabb az átlagéletkor többet érnek azoknál, ahol kevesebb. Egy japán többet ér, mint egy bangladesi, egy brit többet ér, mint egy magyar, mert a megszületésekor várható élettartam magasabb. Egy halálos betegségben szenvedő kevesebbet ér, mint egy egészséges. Egy szabolcsi kevesebbet ér, mit egy budapesti, egy rózsadombi, egy angyalföldinél, mert a budapestiek és rózsadombiak tovább élnek,

De könnyen tovább lehet menni ezen az úton. Miért csak a szavazati jogot vonjuk meg az idősektől, miért ne zárjuk őket táborokba. Elvégre elveszik előlünk a lakásokat, rosszat tesznek a költségvetésnek a nyugdíj kifizetéseken és egészségügyi kiadásokon keresztül, túl sokat kell várni, amíg átkelnek a zebrán, és túl lassan vezetnek az utakon. Miért nem hozunk egy döntést, hogy mindenki, mondjuk 68 éves koráig hasznos a tárdalomnak utána nincs rá szükség.

Az idősek döntési jogának megkérdőjelezése a nácizmushoz hasonlítható kirekesztés és ami megdöbbentő, hogy a baloldali sajtó nem háborodott fel, a szociális média felkapta a hírt és a Brexitet olyan döntésnek állította be, amit buta nyuggerek hoztak meg, ezért teljesen értelmetlen. Ezzel szemben azt állítom, hogy jó, hogy nem egy olyan generáció hozott döntést a Brexitről, amely képes odáig elmenni, hogy megkérdőjelezze mások jogát a demokratikus döntésekhez.

A Brexit forradalmi változásokat indít el és ezt a forradalmat az idősebb generációk indították el. Európa kapott egy lehetőséget, hogy változtasson azon a módon, ahogy az EU most működik, ami bátran nevezhető rossznak. Fogadjuk el a nyuggerek döntését, gondoljunk bármit is arról, és ítéljük el azokat, akik megpróbálják kirekeszteni őket.