A brit hatóságok vizsgálják a Brexit-ellenes petíciót, miután kiderült, több tízezren hamisították aláírásukat. Felmerült a gyanú, hogy az újraszavazást követelő platformon eddig regisztrált 3,5 millió aláírásnak akár a többsége is hamisított. A brit alsóház petíciós bizottsága tegnap jelentette be, hogy eddig már mintegy 77 ezer aláírást távolított el, melyekről a hatóságok azt állítják, hamisak. A platformon bárki aláírhat azzal, hogy azt állítja, brit állampolgár.

 „Az EU szétesése gyakorlatilag elkerülhetetlen” címmel idézi a portál George Soros mondását, és felidézi, hogy a pénzember február 11-én kijelentette, „Putyin célja az EU szétesése” és hogy „az orosz fenyegetés nagyobb a dzsihadista fenyegetésnél”.

Erdogan török elnök felszólítást tett közzé Trump nevének azonnali eltávolításáról az isztambuli Trump-tornyokról azt a republikánus kampányoló muzulmánellenes retorikájával indokolva.

Eddigi legmarkánsabb állásfoglalásával jelentkezik az USA vezető lapja a brexit utáni helyzetről e címmel: „Nagy-Britannia megrázza a háború utáni rendet és helyét, mint a stabilitás oszlopa.” (Több szerzője között ott található a Kínából jelentkező Jane Perlez is, aki a kilencvenes években Budapestről tudósítóként fedezte fel számtalan cikkében az Antall-kormány antiszemitizmusát és velejáróit.) A cikk így kezdődik: „Nagy-Britannia történelmi voksa, hogy elhagyja az Európai Uniót már azzal fenyeget, hogy szétzilálja az évtizedeken át egymással békésen együtt élő nemzetek demokratikus tömbjét. De bizonytalanságot kelt egy még fontosabb kérdésben is: vajon az Egyesült Államok és szövetségesei által a világra ültetett (!) 1945 utáni rend is szétzilálódik?”    A cikk ezzel zárul: „Számos ázsiai vezető az egységre irányuló európai kísérletet olyan javaslatként nézte általában, amely nem lehet tartós. Li Kuan Jú (Lee Kuan Yew), a volt szingapúri miniszterelnök egykor az Európai Uniót vegyes tömörülésnek nevezte, amely egyetlen dobos hangjára próbál menetelni. Megjósolta, hogy meg fog bukni.”

A témában írt másik NYT cikk címe: „A populista düh felfordítja a politikát az Atlanti-óceán mindkét oldalán”.  

Washingtonban kétségbeesetten törik a fejüket, hogy ki helyettesítse a briteket, mint az amerikai szándékok leghűségesebb európai közvetítőjét.

„Miért ásta alá a Brexit a Nyugatot?” címmel az amerikai véleményportálon (ahol George Soros helyezi el véleménycikkeit az utóbbi időkben) Philippe Lergrain, az Európai Bizottság korábbi elnökének gazdasági tanácsadója fejti ki véleményét azon politikai földrengésekről, amelyek „nem szoktak ennél (a Brexitnél) nagyobbak lenni” és arról,  hogy a Project Syndicate portálon publikálók mit gondolnak róla. Chris Patten szerint (akinek legújabb cikkét lásd eggyel lejjebb) szerint „egy népszavazás a bonyultságot abszurd egyszerűséggé redukálja” (mely mondatok ellenkezőit olvastuk például az EU- és NATO-tagságunkról kiírt népszavazáskor), és most a kérdés az, „vajon az Egyesült Királyság halál utáni vágya magával ragadja-e az EU-t, a NATO-t és a globális gazdaságot”. Kenneth Rogoff, a Harvard tanára, az IMF volt fő közgazdásza „a brexit szavazás igazi holdkórosságáról” beszél,  hozzátéve, hogy a Brexiten a részvételi arány 72 % volt és így a brexitesek a választókorú népességnek csak a 37,5 %-át képviselték, ami „nem demokrácia, hanem orosz rulett”. (Mint minden választás a világon. Magyarországon Az EU-tagság ügyében kiírt népszavazáson a részvételi arány 45,62 %-os volt. ) „A globalizáció lehet az egyik fő oka annak, hogy miért erősödnek mindenütt a populisták”, írja. Mark Leonard, a Külkapcsolatok Európai Tanácsának igazgatója szerint Lengyelországtól és Magyarországtól Dániáig „a populista felkelések vették át a hagyományos bal-jobboldali csaták helyét úgy, hogy saját dühödt lakosait ütköztetik az általuk utált elitek kozmopolitizmusával”. Joseph Nye (szintén Harvard) azt fejti ki, hogy „a Brexit geopolitikai következményei óriásiak”, és tekintettel az emelkedő Kínára, a kockázatokat vállaló Oroszországra, a tartós közel-keleti felfordulásra, „a szoros transzatlanti együttműködés alapvető fontosságú lesz, hogy a liberális nemzetközi rendet hosszú távon fenntartsák”. Márpedig „az Európát és Nagy-Britanniát gyengítő Brexit a nemzetközi rendszer kaotikusságát valószínűbbé teszi”. Ezután Sorosnak a Brexit utáni, EU-iránt érzett aggodalmát idézi  „mindnyájunkban, akik hisznek azon értékekben és elvekben, melyek megőrzéséért az EU-t hozták létre.”

Chris Patten, Hong Kong volt kormányzója, korábbi uniós külügyi főbiztos, az Oxford Egyetem rektora „Brit tragédia egy felvonásban” című elemzésében azt írja, hogy a britek döntése uralja majd a szigetlakók életét legalább az elkövetkező tíz évben. A Brexitet tragikusnak tartja. A Brexit fő okaként azt tartja, hogy Nagy-Britanniát is elöntötte „a populista epeömlés cunamija” „mindaz ellen, akit az establishment tagjának tekintenek”.

„Egy populista felkelés hajnala” címmel foglalkozik az amerikai portál a Brexit győzelmével, azt mérlegelve, hogy „a politikai osztály milyen módon igyekszik majd szabotálni a választást”.

Reagan elnök volt pénzügyi államtitkára, a Wall Street Journal korábbi szerkesztője cikkét e címmel közli honlapján: „A szavazás ellenére esélyes, hogy Nagy-Britannia nem hagyja el az EU-t”.  Írását e mondattal indítja: „A Brexit szavazás azt mutatja, hogy a brit szavazók többsége érti, a brit kormány nem a brit nép érdekeit képviseli.”

Obama a jövőben Merkel kancellárral kíván közvetlenül egyeztetni a Brexittel kapcsolatos ügyekben, jelenti a német gazdasági-politikai hírportál.

Az Európai Parlamentban a  neokon érdekeket a legszégyentelenebbül képviselő Elmar Brok (CDU), az EP külügyi bizottságának német elnöke a brexit után azonnal sürgette, az EU állítson fel egy közös katonai parancsnokságot és állítson fel hosszú távra egy EU-hadsereget.

Lubomir Zaoralek cseh külügyminiszter követeli, hogy Jean-Claude Juncker uniós bizottsági elnök távozzon posztjáról, mivel „felelős a Brexit-szavazás eredményéért”.

Az Európai Unió nyilvánosságra hozta tervét, hogy a Brexit szavazást követően egy EU-hadsereget állít fel. E terven már hosszabb ideje dolgoztak, de arról nem ejtettek szót a brit népszavazás eredményének nyilvánosságra hozataláig, írja az üzleti befektetéseket vizsgáló portál.

A Brexit elsodorta volna bármilyen más politikus „skalpját”, de nem úgy Junckerét, kezdi az uniós szakportál „A brexit lemeztelenítette Juncker demokratikus beszámoltathatóságának hiányát” című írását. A jelek szerint, áll a cikkben, Juncker „golyóálló”. Nem mondott le a LuxLeaks botrány után, és nem fog lemondani most”.

Francois Asselineau, a Francia Nemzeti Republikánus Front elnöke interjújában elmondta az orosz hírügynökség angol nyelvű portáljának, hogy a Brexit jelentős kárt okozott a TTIP (transzatlanti kereskedelmi szerződés) aláírása esélyének.

Izrael a Brexittel igen fontos támogatóját vesztette el az EU-ban, idézi izraeli diplomatákat az angol nyelvű izraeli lap, akik attól tartanak, hogy az EU-ban az Izrael mellett feltétel nélkül kiállt Egyesült Királyság után most felülkerekednek majd a palesztinbarát hangok.

Az amerikai főváros liberális lapja hét okot sorol fel, amiért „az európaiak utálják az EU”-t. Az első: a gigantikus, alig adózott uniós alkalmazotti fizetések. Egy középszintű EU-s bürokrata például többet keres David Cameron brit miniszterelnöknél.  A második az Európai Parlament  sok felesleges utazgatása Brüsszel és Strasbourg között. A harmadik a túlszabályozottság. A negyedik a zárt ajtók mögött hozott európai bizottsági döntések.

 (Legfőbb szövetségesünk egyik vezető lapjában megjelent) másik cikk azokat a „szélsőjobboldali” európai vezető politikusokat ismerteti, akik „azt remélik”, hogy országukban is megvalósul a Brexit. Minden vezetőt fotóval mutatnak be. Az első az osztrák Norbert Hofer. Frauke Petry (AfD) után következik Orbán Viktor.

(Legfontosabb európai szövetségesünk), Németország egyik vezető lapja bemutatja, hogy a brexites dominóhatás eredményeként mely országokban kerülhet sor hasonló népszavazásra, illetve eredményre. Az egyes országok alatt a cikk a „kilépési hangulatot” 1-től 10-ig terjedő skálán osztályozza. Franciaország nyolcast kapott. Magyarország hetest.  Ennél megjegyzi, noha a magyar miniszterelnök a referendum előtt kifejezetten a Brexitért állt ki nagy-britanniai újsághirdetését is beleértve, utána „szinte úgy reagált, mintha nyert volna”. A hat országot magában foglaló sorrendben utánunk következő lengyelek, hatos Brexit-érzelemmel. 

A fiatalok is hibásak a Brexit győzelmében, ugyanis nem mutattak kellő aktivitást a szavazáson való részvételben.

Jelenleg az USA a világon legnépesebb nagykövetségét – Örményországban tartja fenn, olvasható a népszerű alternatív hírportálon az a cikk, amely arról számol be, hogy milyen hatalmas erőforrásokat vet be az Egyesült Államok az ottani, általa várt és szított „színes forradalom” végrehajtására. Washingtonnak nem tetszik, hogy a Szaakasvili utáni Örményország Oroszország szövetséges. És most elárasztották a nyugati civil szervezetek, amelyek „a lakosságban tapasztalható legkisebb aggodalmat is tüntetésekre és nyugtalanság keltésére akarják felhasználni azon hatalmas összegekből, amelyeket kapnak.” Segíti őket az ottani Amerikai-Örmény Egyetem (nem CEU a rövidítése) programok kidolgozásával. Annak alkalmazottainak abszolút többsége külföldi (amerikai, európai). E nem kormányzati szervezetek olyan területeken tevékenykednek, mint a „társadalmi egyenlőség”, a „szólásszabadság” és „az emberi jogok védelme. Számuk meghaladja a kettőszázat. Az amerikai nagykövetség 250 millió dollárral támogatja őket évente, míg az örmény médiumok 60 %-át támogatja anyagilag abban a reményben, hogy korlátozni tudják az orosz és iráni befolyást. A civil szervezetek szisztematikusan ássák alá az örmények hagyományos értékeit. Azután ott vannak a szekták, amelyek központja – „mily érdekes”, írja a cikk – mindegyike az USA-ban van. És ott harcolnak a szekták működési szabadságáért – miközben Franciaországban például be van tiltva a Jehova tanúi szekta. Ilyen a szcientológiai egyház, amely alapítása óta kart karban dolgozik együtt a CIA-vel. 

Peter Rásonyi ezzel a címmel elemzi a Brexit utáni helyzetet a balliberális lapban: „A britek nem tudják, mit akarnak”.

A több nyelven elsősorban a Kínával kapcsolatos híreket közlő portál – több más forrással együtt – számolt be arról, hogy a Frontex jelentése szerint 173 042 olyan, Görögországban regisztrált menekültet vizsgáltak meg, akik szírekként jelentkeztek. 14,2 százalékuk nem mondott igazat.

„Auschwitz valóban megtörtént – és ez a művészeti építészeti kiállítás bizonyítja” címmel a zsidó távirati iroda bemutatja, hogy a Velencében most nyílt holokauszt-kiállítás része egy olyan „folyamatos projektnek”, amelynek célja „azt bizonyítani, hogy a holokauszt tényleges megtörtént”, ugyanis „a nácik rejtegették, amit csináltak”. Mint például a haláltáborokból fennmaradt terveken „a gázkamrákat gyakran nevezték „vetkőzőnek”.  Egy „törvényszéki építészetnek” nevezett viszonylagosan új szakterület elemzi a régi dokumentumokat, fotókat, stb. és ezek alapján állítja helyre azt, hogy bemutassa, valójában mi történt. A november 27-ig nyitva tartó velencei építészeti biennálén most egy „Bizonyíték szobának” nevezett kiállító teremben mutatják be Auschwitzot ilyen szemmel.