A brit politikusok megszólalásai arra utalnak, hogy Nagy-Britannia nem fogja ténylegesen elhagyni az Európai Uniót, hanem egyszerre fog az elválásban és az együttműködés új formájában megegyezni az uniós tagállamokkal.

A Le Monde elemzésében arra emlékeztetett, hogy David Cameron brit miniszterelnök a helyét októberben átvevő utódjára akarja hagyni, hogy elindítsa a kilépés kétéves folyamatát, a miniszterelnöki poszt várományosának tekintett Boris Johnson pedig úgy vélte, hogy nem kell siettetni a távozást az EU-ból. 

A francia lap szerint a tényleges szakítás előtt nagyon sok konkrét kérdést kell rendezni, többek között a több tízezer Londonban dolgozó kelet-európai vagy a nyugat-európai országokban élő több százezer brit állampolgár helyzetét.

Feltehetően "nagyon aktív megfigyelői posztokat" kap, s a Brexit inkább formális, mintsem tényleges lesz.

Arnaud Leparmentier szerint az viszont egyértelmű, hogy a brit választók a politikai Európára nemet mondtak, a liberális Európát, amelyet ők hoztak létre, viszont nem tagadták meg. Arra a korai állapotban lévő föderatív szerveződésre mondtak nemet, amelyben nem is vesznek részt: az euróra, a schengeni övezetre és az európai igazságszolgáltatásra.

A Le Monde szerint nem a brüsszeli technokraták okozzák az európai tragédiát, hanem az, hogy közös identitás és projekt hiányában Európa haldoklik. Az uniós közösség a XX. század második felében virágzott azzal, hogy elutasította a háború gondolatát, és a Szovjetunióval szemben összefogott az Egyesült Államokkal. A folyamatos bővítéssel 1989 és 2007 között viszont kifulladt a projekt, és az új kihívásokra már nem tudott megfelelő válaszokat adni.

A lap szerint gondot okoz, hogy az európaiak úgy érzik, problémáikra elsősorban nem európai válaszokat kell adni, hiszen a közösségi szellem már nem hódít a tagállamokon belül. A bevándorlási kihívás pedig bonyolultabbá tette a viszonyt az etnikai és katolikus egységük megőrzését szorgalmazó kelet-európaiak, valamint az iszlamizmus félelme miatt a saját multikulturalizmusukat nehezen kezelő és a szociális dömpingtől tartó nyugati államok között. A közbiztonsági kérdések viszont mindig is nemzetállami és nem európai hatáskörbe tartoztak.

Ebben a helyzetben az európai lakosság legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő tagjai a befelé fordulást választják, mert már nem hisznek abban, hogy az európai integrációval megtartható a nemzeti identitás. A Brexit legnagyobb megrázkódtatása az, hogy a leggyengébbek azt hiszik, egyedül védettebbek lehetnek a jövőben, mint Európával, véli a Le Monde francia lap.

(MTI)