Sokan és sokszor küldtek már jelzést az EU vezetőinek, hogy változtatni kellene, de ők egyszer sem vették komolyan. A brit népszavazás az eddigi legerősebb üzenet, a közbeszéd mégis a britekről és nem az EU-ról folyik. Tartani lehet tőle, hogy amennyiben a maradáspártiak győznek néhány százalékkal, az EU vezetői önigazolásként élik majd meg, pedig jobb lenne, ha azt egy istenadta esélynek tartanák, hogy alapjaiban változtassák meg az EU működését.

Az EU önálló életre kelt

A Brexit kampányban az egyik vállalatvezető így foglalta össze, mi is a baj az EU-val, „ez az utolsó esély arra, hogy visszavegyük saját jövőnk irányítását”. Úgy tűnik az EU önálló életre kelt. Tagországai érdekeinek képviselete egyre inkább háttérbe szorult, saját vízfejének, bürokráciájának és az őket támogató politikusok érdekeinek szolgálatával szemben. Egy önmaga fenntartásában érdekelt parazita jellegű erőcentrummá vált, ami a tagállamok pénzét, egyes politikai csoportok befolyását használja saját érdekeinek védelmére a tagállamokkal szemben.

Olyannyira, hogy mára ellenségnek kezel, az európaiság elleni támadásként próbál beállítani, minden tagjai köréből jövő, saját elképzeléseivel ellentétes kérést, javaslatot, tiltakozást.

Ez a vízfej olyan erőssé vált, hogy az EU második legnagyobb gazdaságának polgárai úgy érzik könnyebb otthagyni, mint harcolni ellene. Ez lenne az EU vezetése számára a népszavazás üzenete. Ahelyett, hogy ezt megértenék, a szokásos módszert alkalmazzák, a Brexit híveit,  szélsőségesnek, elmaradottságának, irracionalitásának próbálják beállítani médiájuk segítségével.

A magyarok érdeke, az európai országok érdeke

Az európai országoknak, köztük Magyarországnak érdeke a britek EU-ban maradása. Két fontos okból is. Egyrészt elkerülhetőek lennének az előre nem látható, de nem túl biztató gazdasági következmények. Legfőképpen azért, mert Nagy-Britannia nélkül kevés esély lesz az EU megreformálására. Csak az EU második legnagyobb gazdaságával rendelkező országának vezetésével lehet szembeszállni Brüsszellel és a bürokraták érdekeivel. Nagy-Britannia kiválása felgyorsítaná az agóniát és értelmetlenné tenné a reformról való beszédet. Az EU vezetői és bürokratái utolsó csepp vérükig küzdenének pozíciójukért. Egészen addig, amíg más, nagy befolyással rendelkező országokban nem kerülnének többségbe az EU ellenes erők.

Reform vagy halál

Az EU reformra szorul, mert nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem képes eredeti hatalmi céljait megvalósítani és bármilyen gonddal találja is szembe magát, gyengesége annál jobban kiütközik.

Érdemes lenne feltenni a kérdést, mit nyertek Európa nagy országai az EU-val, amit nem nyerhettek volna meg az EU nélkül? Amit nem érhettek volna el egy békés és barátságos időszakban többoldalú szerződésekkel, szabadkereskedelmi övezettel, a brüsszeli bürokrácia, annak anyagi és politikai költségei nélkül is? Nyilván az EU szakértő támogatói egy hosszú listát állítanánk össze az előnyökről. A válaszhoz azonban csak egy rövid kérdésre kéne tudni igennel válaszolni. Képes volt-e világpolitikai és világgazdasági súlyát növelni az EU az összefogás segítségével? Mivel erre a kérdésre a válasz határozott nem, a szakértők teljes listája értelmét veszti. Az EU kijátszható, csökken gazdasági súlya, vízfejeket hoz létre, értelmetlen és kontraproduktív támogatási rendszereket üzemeltet, de legfőképpen hülyének nézik a nemzetközi politikában. Geopolitikai súlya kisebb, mint a tagjai súlyának összege. Pedig a cél éppen az volt, hogy az több legyen. Az EU előtt nem áll más út, csak a reform, vagy a halál. A halál persze a hosszú agónia formáját ölti, ha erre sor kerül. A brit népszavazás, győzzenek akár néhány százalékkal a bennmaradás hívei, mindenképpen a változás üzenetét hordozza, mert alapvetőn mindegy, hogy 45 vagy 55% akar kilépni az EU-ból. Az elégedetlenség látványos. Ez megadhatná a lehetőséget, hogy megértsük, reform nélkül nem megy, de joggal tarthatunk tőle, hogy Brüsszelben ezt nem akarják majd megérteni.

Két mód Brüsszel politikájának változtatására

Brüsszel politikája mindenképpen a tagországi önállóságok irányába halad középtávon. Ez két módon történhet: önszántunkból, vagy kényszerből. Ha nem kezd el Brüsszel változtatni, több tagországban az EU ellenes pártok erősödésével lehet számolni. A britektől megkapták a receptet, hogyan lehet komoly politikai súlyt kovácsolni EU ellenességből. Ezzel élni is fognak, a népvándorlás miatt amúgy is erősödő és hitelességet nyerő pártok. Lesznek még jóindulatú figyelmeztetések, mint a magyar népszavazás, olyan pártoktól, akik az EU fennmaradásában érdekeltek. De ha ezeket sem veszi komolyan az EU, elindulnak majd a kimondottan az EU szétverésére irányuló akciók is olyan pártoktól, akik az EU ebben érdekeltek. Ezen pártok megerősödésével egyre gyakoribbak lesznek a konfliktusok, amely végképp működésképtelenné teszi majd az EU-t, ami valószínűleg még további szavazókat fordít ellene, mindaddig, míg értelmetlenné válik léte.

A másik módszer, amivel sokat nyerhetne Európa, ha Brüsszel önszántából indítana el komolyabb reformokat. Ezzel megvédhetné az európai politikát az EU ellenes, néhány esetben szélsőséges pártok erősödésétől. Azt mondhatjuk, ez a tagországok és a nagyobb pártok belpolitikai érdeke is lenne, ha hajlandók lennének felismerni.

Erre azonban ne igazán számítsunk. Két okból sem. Ahogy nem értették meg a nagy pártok, hogy a népvándorlás a szélsőségeket erősítik, ha megengedő politikát folytatunk vele szemben, ugyanúgy nem fogják megérteni, hogy az EU jelenlegi politikája középtávon az EU ellenes pártokat erősíti és őket gyengíti.

Másrészt, erős és jogos kétségeink lehetnek, hogy az EU képes-e bármilyen komoly súlyú döntést meghozni és végrehajtani, ami ilyen erősen szembe megy a bürokrácia napi megélhetési érdekeivel.

Győzzön hát a Brexit, vagy a bennmaradás, ne számítsunk túl sok jóra az EU jövőjét illetően.