„Új választás: 14 bíró óriási slamposságokat fedez fel” címen az osztrák közszolgálati adó így kezdi cikkét a Szabadság Párt által kifogásolt osztrák elnökválasztások rendellenességeit vizsgáló alkotmánybírói „megafolyamatról”: „Ausztria banánköztársaság?... Az első tanúmeghallgatások szerint közel áll, hogy a kérdésre ’inkább igennel’ válaszoljunk” 14 alkotmánybíró dolgozik a vizsgálaton. Mint azon a tényen, hogy a levélszavazatokat túl korán nyitották ki és részben úgy, hogy a pártok emberei nem voltak jelen a borítéknyitáskor. Három körzetben a szavazatokat nem a választási bizottság tagjai, hanem a körzeti vezetés emberei számlálták meg. A végeredményt Villachban például 15:45-kor jelentették be, holott az ülés csak 16:00-kor kezdődött. Stb. Egyre közelebb áll az új elnökválasztás kiírásának lehetősége Ausztriában.

„A választások megkifogásolása nyomán hajmeresztő folyamatok derültek ki” címmel a vezető osztrák lap cikkében idézi Gerhart Holzingert, a alkotmánybíróság elnökét, aki kijelentette, más országokban szinte elképzelhetetlen szabálytalanságok történtek a szavazatszámlálással kapcsolatban. Felmerült az a kérdés is, hogy a választások megfigyelői miért írtak alá olyan jegyzőkönyveket, amelyek a tényektől eltérő dolgokat rögzítettek, vagyis azt, hogy a számlálások például a megfigyelők jelenlétében történt? Az alkotmánybíróság legkésőbb július 6-án hoz döntést az ügyben.

A brit lap igazat ad Frank-Walter Seinmeier német külügyminiszternek azon agyontámadott, „rendkívüli” megnyilatkozásán, amelyet a német Bild bulvárlap vasárnapi kiadásában adott, a NATO-t kardcsörtetéssel és háborús hisztériakeltéssel vádolva , amiért az az orosz határok mellett hadgyakorlatokat tart. Elmondta még, nem így kell kezelni Oroszországot és hogy itt az ideje a párbeszéd újra indításának. „Steinmeier három héttel a NATO varsói csúcstalálkozója előtt megtörte a sorokat és bemutatta a kínos igazságot”. Az elszigetelés nem vezetett együttműködőbb Oroszországhoz, hanem egy kevésbé stabil Európához”. A cikk így zárul: „Ideje más utat járni”.

Akár mi is lesz a Brexit szavazás végeredménye, az Európai Uniót meg kell reformálni, húzza alá az uniós szakportálon megjelent cikk. Ki kell küszöbölni a terhes szabályzást, több hatalmat kell adni a nemzeti parlamenteknek, szigorú migrációs politikát kell folytatni,  meg kell erősíteni Európa külső határait és egy valóban belső piacot kell létrehozni, ajánlja az írás hozzátéve, ha az EU nem reformálja meg magát, szét fog hullani.

Végre kimondta az ENSZ a nyilvánvalót, írja a német gazdasági-politikai portál: be kell fejezni a háborúkat, hogy meg lehessen oldani a menekültválságot. Az ENSZ menekültügyi szervezete, an UNHCR szerint világszerte 65,3 millió ember menekült. Ennek legfőbb oka a háború és üldöztetés, hangzott el tegnap New Yorkban a szervezet főtitkárának szájából. Filippo Grandi, az UNHCR főbiztosa elmondta, míg 2005-ben átlagban percenként hat ember vált gyökértelenné, ma ez a szám percenként 24 ember, „azaz egy szempillantás alatt két ember”.

Szembe menve az általánosan hangoztatott véleményekkel, a portál szerint a Brexit egyáltalában nem okozna nagy változást az EU-ban, holott arra éppen ez férne rá a leginkább: ha nem reformálják meg, megbukik az uniós projekt. Nagy-Britannia már most sincs az euróövezetben. Azt az aggodalmat, hogy a londoni City elveszti a világ pénzügyi központjának szerepét, már hangoztatták az euró bevezetésekor is. Valamint remélték Párizsban és Frankfurtban. London e tekintetben az első helyen áll, New York előtt. Frankfurtot a globális pénzügyi központok indexén a 9-ik helyre sorolják. Párizs a futottak között van. Ezen nem változtat a Brexit sem. Ha behozatali vámot vezetnének be a Brexit után, az elsősorban az EU-t károsítaná meg. Az EFTA, az Európai Szabadkereskedelmi Szövetség egyre többeknek jutna eszébe, azaz a svájci, norvég, izlandi és liechtensteini példa. (Az elmúlt napokban a nyugati sajtó ontotta a cikkeket, hogy egy EFTA-szerű szerződés miért nem lehetséges az Egyesült Királyság esetében.) Az EU-ban a nacionalizmus előre tör és az csak akkor állítható meg, ha a polgároknak egyértelmű, realisztikus struktúrát javasolnak, amelyben mindegyikük megtalálja magát.

A német kormány „megszépíti” a menekültek számát, hogy a bajor CSU-t meglágyítsa, írja a cikk, amely bemutatja, hogy míg de Maiziere belügyminiszer 117 ezer menekültről beszél, addig a migrációs és menekültügyi szövetségi hivatal 206 ezerről.

Sauli Niinistö finn elnököt folyamatosan támadják, amiért nem követi a többi uniós politikust és nem fordít hátat Putyinnak, hanem kiáll az Oroszország fenntartandó szoros kapcsolatok mellett, jelenti az orosz hírügynökség angol nyelvű portálja. 

A francia külügyminiszter szerint az EU a hónap végén úgy fog dönteni, hogy újabb fél évvel meghosszabbítja az Oroszország elleni gazdasági szankciókat. A francia nemzetgyűlés korábban határozatban szólította fel a francia kormányt a szankciók enyhítésére.

„Donald Trump a nyári kampánymunkát bénító pénzhiányban”  kezdi címmel a vezető amerikai lap arról ír, hogy az elmúlt időkben még nem volt arra példa, hogy egy kampányoló ilyen pénzügyi és szervezési hátránnyal induljon. Trump a júniust 1,3 millió dollár készpénzzel kezdte, szemben Clintonné több mint 41 millió dollárjával, mint az látható a Szövetségi Választási Bizottság tegnapi jelentéseiből. 70 ember dolgozik stábjában, szemben Clintonné 700 fős stábjával.

A német hetilap hírportáljának főszerkesztője a fontosabb eseményekre figyelmet irányító reggeli körlevelében arról ír, hogy ma kiderül, miként viszonyul az AfD az antiszemitizmushoz. Ennek megválaszolására Stuttgartban kerül sor. Jörg Meuthen, a radikális jobboldali párt vezetője  Wolfgang Gedeon (Baden-Württemberg-i) tartományi képviselőt ki akarja záratni a pártból, mert az a zsidó uralmi tervekről szóló könyvekről „hablatyolt” és holocaust-tagadókat „ellenzékieknek” nevezett. A küldötteknek messze nem mindegyike tart ilyen kijelentéseket problematikusnak. Ha Meuthen tervével bukik, a párt társelnöke, Frauke Petry győz. De választ kap az a kérdés is, írja a főszerkesztő, hogy az AfD jobboldali konzervatív avagy a jobboldali szélsőségességet toleráló párt.

A népszerű amerikai alternatív hír- és videóportál „Hollande kapitulál az uniós nyomásnak a munkaügyi törvény ügyében, saját elnökségét kockáztatva” címmel interjút készített a világszerte számos nyelven megjelenő francia Le Monde Diplomatique nevű francia, antiglobalista hírportál szerkesztőjével, Renaud Lamberttel, aki elmondta, kívülről nézve érthetetlennek tűnik, hogy bármely államelnök annyira kiálljon egy népszerűtlen törvény mellett, mely ellen folyamatosan tüntetnek. A válasz: brüsszeli nyomás. Ilyen munkatörvényeket fogadtak el Spanyolországban, Görögországban, Portugáliában és Írországban és több más országban. Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök még azt is kijelentette, hogy egy ilyen törvény „az az alapvető minimum, amelyet el kell fogadni egy európai országban”. Lambert hozzátette: Juncker ezen kijelentése még jobban feltüzelte a tüntetőket.