Francis Fukuyama (a „történelem vége” címen ismerté vált és megbukott teóriája révén világhírű amerikai gondolkodó) „Amerikai politikai hanyatlás vagy megújulás?” címen elemzi a 2016-os amerikai választások jelentését a vezető amerikai külpolitikai folyóirat most megjelent, július-augusztusi számában. Cikke csattanójában árnyaltan, de nagyot csap a populistázók képébe. (Akik a Magyarország, Lengyelország dögöljön meg, szörnyű, populisták, fúj, éljen a Bloomberg, stb. témakörben az aktuális ötmilliomodik e tárgyú cikk ujjongó bemutatását akarják naponta látni/hallani,  kéretik a Klubrádió „külföldi lapszemléjéhez” fordulni.) Fukuyama igen terjedelmes esszéje utolsó bekezdése így kezdődik: „A ’populizmus’ az a címke, amelyet a politikai elitek ragasztanak az olyan politikákra, amelyeket az általuk nem szeretett átlagpolgárok támogatnak. Természetesen nincs oka annak, hogy a demokratikus választók miért válasszanak mindig bölcsen, főként egy olyan korban, amikor a globalizáció olyannyira összetetté formálta a politikai választásokat. De az elitek sem választanak mindig helyesen, és amikor lesöprik a népszerű választást („popular choice”), az gyakorta saját pozícióik meztelenségét takarja. A népszerű mozgósítások („popular mobilizations”) sem eleve rosszak vagy eleve jók…”

Pieter Cleppe, a brüsszeli székhelyű, független Nyitott Európa agytröszt vezetője azt írja az uniós szakportálon „Brexit made in UK, tervezve Brüsszelben” című cikkében, hogy az uniós vezetők maguknak köszönhetik, amiért az EU-ban ilyen Brüsszel-ellenes hangulat alakult ki. Végigmegy a különféle, uniós tervek ellen rendezett referendumokon és felteszi a kérdést, vajon azok eredménye nem volt elég az EU-bürokratáinak, hogy észrevegyék, az embereknek elegük van a brüsszeli hatalomhalmozásból és vissza akarnak követelni nemzeti hatásköröket? Rátérve a migráció kérdésére, Cleppe teljes mértékben elítéli a brüsszeli vezetést, amely harcol az e kérdésben rendezendő nemzeti referendumok ellen azért, hogy elterelje a Merkel-ellenes hanglatról a figyelmet, miközben az ilyen kérdések eldöntése a nemzetek ügye. Nem is szólva arról, hogy az uniós szabályok értelmében nem is lehetne menekülteket egy adott országban lehorgonyozva tartani.

Egészen biztos, hogy a politikai elit ki fogja használni, hogy a Nagy-Britanniának az EU-n belül maradása kampányát támogató  munkáspárti Jo Cox képviselőnő meggyilkolását gyorsan fel fogja használni céljaira. Máris megjelentek olyanok, akik azt állították, hogy a gyilkos „Elsősorban Nagy-Britannia!” kiáltást hallatott. Szemtanúk kijelentették, ezt a kiáltást egyáltalában nem hallották. Az ismert alternatív portál idézi Alain Juppé volt francia miniszterelnök twitter-üzenetét, amely szerint Coxot „hite miatt ölték meg”, hozzátéve, hogy „a gyűlölet demokráciáink mérge”. Dimitrisz Avrapomulosz uniós biztos (Neelie Kroos utódja) ugyanígy twittelt (természetesen a Soros-univerzums kedvenc és kötelező  „gyűlölet” szavát sem kihagyva.)

Az amerikai Southern Poverty Law Center nevű, amerikai „gyűlöletcsoportokat” figyelő központ Thomas Mairt, a 41 éves Jo Cox gyilkosát egy amerikai „neonáci csoport” „elkötelezett támogatójának” nevezte, írja az uniós szakportál. (A civil szervezet igen jelentős Soros-támogatásban részesül: http://www.discoverthenetworks.org/viewSubCategory.asp?id=1237)

„A török Marine Le Pen” címmel, „Mint a francia Marine Le Pen, ez a nem mentegetőző nacionalista tüske a török kormány véknyában” alcímmel így kezdi isztambuli keltezésű cikkét az amerikai hírportál európai kiadása: „Meral Aksenernek nagyon jól esik, hogy rémületet kelt Törökország legerősebb emberében”. Majd így folytatja: „Somolyogva sorolja fel azokat a főcímeket a kormánypárti sajtóból, amelyek az állam ellen szövetkező veszélyes összeesküvőnek festi le – ami biztos jele annak, hogy Recep Tayyip Erdoganban aggályt okozott”. Nem egy török lap akarja beállítani úgy, mintha titkos kapcsolata lenne Fethullah Gülen „terrorista szervezetével”. Az Amerikában élő, sokmilliós követőtáborral bíró Gülent azzal vádolják, hogy egy „párhuzamos állam” létrehozásával meg akarja dönteni a török kormányt. A volt belügyminiszternek jó esélye van, hogy pártja, a Nacionalista Mozgalom Párt a vasárnapi választásokon jól szerepeljen és gyengítse a kormányzó pártot.

Az orosz légierő Szíria északi részén elpusztította az iszlamista zsoldosok egyik fegyverlerakatát. A szíriai hadsereg pedig  teljesen felszabadította a Türkmén-hegységet. Ezzel a NATO-tag Törökország számára a szíriai háború gyakorlatilag elveszett. Ankarában erősödnek azok a hangok, amelyek Erdogan irányváltását követelik.

Több mint 50 amerikai diplomata belső iratban bírálta az Obama-kormány (saját kormányuk) Szíria-politikáját, sürgetve az Egyesült Államokat, hogy hajtson végre katonai csapásokat Asszad elnök kormánya ellen, ismerteti a vezető amerikai lap a birtokába került dokumentumot, hozzátéve, nincs sok jele annak, hogy Obama ennek engedne. Az amerikai külügyminisztérium még a vietnami háború idején hivatalos csatornát létesített azon alkalmazottainak, akik retorzió nélkül egyet nem értésüket akarják kifejezni a hivatalos politikával szemben. De hogy ennyien tiltakozzanak, arra még nem volt példa, teszi hozzá a lap.

A véleménycikkeket közlő francia alternatív hírportál most kivételesen csak egyetlen címmel és a mellékelt videóval mutatja be, hogy „Polgárháború Franciaországban! A CGT tagjai meg akarják ölni a rendőröket”. (Feltűnő, hogy a marxista gyökerű szakszervezet tagjainak gyilkos támadását a rendfenntartó erők ellen nem egy francia csatorna, hanem a Russia Today örökítette meg, amelyet a nyugati sajtó napi gyakorisággal vádol Kreml-propaganda terjesztésével.)

A vezető német hetilap hírportálja főszerkesztőjének reggeli kör-emailje kommentárban foglalkozik azzal, hogy ma Bécsben az osztrák, a francia és a német „jobboldali populista” párt képviselői (Strache, Marine Le Pen és Marcus Pretzell) közös sajtókonferenciát tartanak. „A nacionalista irányultságú pártok internacionalizmusa örök ellentmondás marad és nem hihető. Az AfD sovinisztái olyan Németországot akarnának, amelynek uralma és kiválasztottságra törekvése a Nemzeti Front sovinisztáinak az idegeire mennének, mivel az ő szemük előtt egy domináló és kiválasztott Franciaország lebeg. Az FPÖ-nek nem lenne kifogása, hogy Németországra támaszkodjon, ami azonban nem internacionalista, hanem nacionalista értelemben. Ez a képlet pedig még inkább a Nemzeti Front idegeire menne”. Véli a portál.

„Izrael létfontosságú archív anyagot rejteget, hogy megakadályozza legsötétebb korszakának dokumentumai napvilágra kerülését”, írja a kanadai agytröszt portálja, hozzátéve, hogy több millió hivatalos iratot blokkol a titkosszolgálat. Ezt sok esetben a jogszabályok egyértelmű megsértésével teszi. A cél, hogy elkerülje a zsidó állam nemzetközi imázsának sérülését. Számos irat titkosítása hetven év után két év múlva lejárna, de semmi jele, hogy azok kutatását megengedik. A legtöbb dokumentum Izraelnek a palesztinok fölötti uralma első éveit mutatja be, amikor a katonaság tömegmészárlásokat végzett a palesztinok körében. Egy kutatással foglalkozó szervezet közölte, a 400 millió oldalnyi dokumentumnak csupán mintegy 1 százaléka férhető hozzá. Több vezető izraeli „új történész”, mint Benny Morris, Ilan Pappe és Avi Shlaim munkáikban kimutatták, hogy az államalapítással kapcsolatos izraeli történelem alapja félretájékoztatás. Bizonyítékokat mutattak be arról, hogy milyen léptékű volt a palesztinok tömeges legyilkolása, a nők megerőszakolása és ősi földjükről történő elűzetése. Izrael hivatalosan azt hazudta, hogy e palesztinokat vezetőik utasították a menekülésre. Mur Masalha palesztin történész úgy nyilatkozott, hogy Izrael egyre inkább tart attól, hogy az általa a múltban és a jelenben elkövetett atrocitások között kapcsolatokat látnak.