Az előző években leginkább makacs sérülési miatt hallhattunk Kabát Péterről, aki a legutóbbi szezonban már inkább kiegészítő embernek számított a Megyeri úton, hiszen 14 alkalommal lépett pályára, ebből 13-szor csereként. Azt megelőzően pedig volt olyan idénye, amikor összesen csak kétszer tudott élvonalbeli meccset játszani, akkor is alig 40 percet töltött a pályán.

Persze voltak ennél szebb időszakai is a most 38 éves veterán focistának, aki a Vasasban vált ismert labdarúgóvá és számtalan klubban megfordult, az Újpestben két hullámban majd 130 bajnoki mérkőzést játszott és 56 bajnoki gólt szerzett. Kabát utoljára 10 éve volt válogatott, de a nemzeti csapatban gólt nem tudott szerezni.

Visszavonulásáról Kabát Péter most csak annyit mondott a 888.hu kérdésére, hogy itt volt az ideje és a klub koordinátoraként megfelelően tud tovább dolgozni, már nem 22-es mezben, de azért az egyesületért, amit nagyon szeret. .

A válogatott Eb-szereplésével kapcsolatban azonban nagyon bizakodó volt a rutinos játékos, akit három évvel ezelőtt, sőt 2014-ben is, amikor remek formát futott Újpesten az év labdarúgójának választottak:

"Nagyon bizakodó vagyok. Szerintem ez a magyar válogatott most továbbjuthat a csoportból. Jó a sorsolásunk, akár a második hely, de egy legjobb csoportharmadik pozíció is elérhető. Nagyon szurkolok, de van is miért, mert ez a válogatott van olyan erős, hogy továbblépjen a csoportból."

Kabát elmondta, hogy amikor ő válogatott volt, akkor azért a 16 csapat közé nehezebb volt kijutni, de nagyon fáj a szíve, hogy nem lehetett ott egy komolyabb világversenyen.

Végezetül álljon itt az a nyílt levél, amit az újpesti szurkolóknak írt a klub hivatalos honlapján:

„Gyerekkoromban sokszor cseresznyéztünk a szomszéd fájáról, és amikor lebuktunk, akkor hazáig futottunk. Talán akkor látták meg a szüleim, hogy a gyorsaságom nemcsak „cseresznyézés” közben tudnám hasznosítani, hanem a focipályán is…

30 évet töltöttem a zöld gyepen, az elmúlt 22 évem minden napja a profi labdarúgásról szólt. Csaknem 500 mérkőzésen „boldogítottam” a kapusokat, ez idő alatt voltam a liga legjobb játékosa, gólkirályi címet nyertem, és 16-szor húzhattam magamra a címeres mezt.

Hamar elillant ez a három évtized, amelynek legszebb éveit lila-fehér mezben tölthettem el. A 22-es szám az életem részévé vált, és teljesen összenőtt velem, akárcsak az Újpest szurkolók, akiktől rengeteg szeretetet kaptam.

Minden egyes újpesti meccs felejthetetlen pillanatokat adott nekem, és ezért örökre hálás leszek a klubnak. 2014 mérföldkő volt az életemben, ekkor vehettem át „Az év legjobb labdarúgója Magyarországon” díjat, amivel sikerült megkoronáznom a pályafutásomat.

Gólt szerezni a világ legjobb érzése, amit már semmi sem fog pótolni, de szerencsére az emlékek a szívemben és a vitrinemben örökre megmaradnak… Úgy gondolom, egy kerek, egész karriert hagyok magam után, rengeteg újpesti emlékkel.

Nem volt könnyű meghozni ezt a döntést, az ember egy ideig hitegeti magát, hogy még érdemes folytatni, de az idő kerekét sajnos nem lehet megállítani. Profi futballistaként még 1-2 évem lenne hátra, de a hosszú távú jövőmre is gondolnom kellett.

A tulajdonos úrral, a menedzseremmel és a családommal hetek óta tárgyaltunk a folytatásról. Az egyeztetések végén elégedetten álltam fel az asztaltól, mert továbbra is a szívemhez oly közel álló klubot szolgálhatom, mint sport koordinátor. Hároméves szerződést írtunk alá, és bízom benne, hogy ez csak a kezdet. Ha ti szurkolók a jövőben is mellettem álltok, akkor sokkal könnyebb lesz elkezdenem az új életemet itt, Újpesten.”