Az EU elveszett a muszlim bevándorlás ügyének kezelésében, a Brexittől és a szélsőségektől való rettegésben. A Merkel mama által kitalált török deal egyre fájdalmasabb mellékhatásokkal jár, amitől egyre többen szeretnének szabadulni. A mai keretek között azonban nem lehet. Ez az oroszokkal való valamilyen szintű egyezség nélkül nem fog menni.

Lassan az egész EU számra világossá válik, hogy Erdogan kezelhetetlen politikus, aki imádja az erőt és a hatalmat, nem is ért másból. Ebből a két erőforrásból azonban óriási hiány van az EU-ban. Az EU minden túlzás nélkül a gazdag töketlenek gyülekezete (itt nem Merkel biológiai korlátaira célzok, mielőtt még valaki félre akarná érteni.)

Az EU láthatólag képtelen a leghalványabban valós részt vállalni a közel-keleti ügyek rendezésében. Az USA rendszeresen nélküle tárgyal az oroszokkal az ügyben, akik nagyon jól pozícionálták magukat ezen a területen is. A törökök meg röhögve rugdossák körbe az EU tisztviselőket és politikusokat a padlón.

Törökország megkerülhetetlennek látszik az EU külpolitikusok számra, de ez csak azért van, mert maguk állították fel azokat a kereteket, amik között a törökök kezelhetetlenné és nélkülözhetetlenné váltak. Nincs más partner, akinek van ereje a régióban és tudna vele az EU tárgyalni. Maga zárta ki az oroszokat, Aszadot, az amerikaiak pedig láthatóan nem akarják és nem is tudják a helyzetet az EU számára kedvezően megoldani.

Erdoganból úgy csinált királyt az EU, hogy annak politikája meglehetősen gyenge lábakon áll. Egyrészt kifejezetten indulat-vezérelt és ez túlzott konfliktusok, sőt kontrollálatlan konfliktusok felvállalását eredményezi. Az oroszokkal nagyon rosszban vannak. A turizmusuk, ami fontos ágazat, haldoklik. Az amerikaiak láthatólag rövid pórázra szeretnék fogni őket és a kurdok támogatásával tartják őket nyomás alatt. Az EU meg csak néz és könyörög.

Erdogan zsarolható és elszigetelhető, de ehhez az EU-nak túl kell lépni saját árnyékát.

Ennek az egész játszmának a kulcsa ebben az esetben az oroszokhoz való viszony.

A törökök és az amerikaiak is abban érdekeltek, hogy az EU rosszban legyen Oroszországgal, mert ez értékeli fel saját helyzetüket. Az USA ezt úgy teszi, hogy ő közben vidáman egyezkedik az oroszokkal minden területen és gazdaságát nem érintik olyan erőteljesen az szankciók, mint az EU országait.

A törökök gyengéje a kurdok, az oroszok és Aszad. Az EU-nak nem kell mást tennie, csak tárgyalni Oroszországgal a szankciók feloldásáról és egy EU által finanszírozott szír területen lévő biztonságos menekülttábor felállításáról, de ezt a tábort a törökök nélkül, a többi érintett fél ellenőrzésével kell megvalósítani. A törökök álma, hogy szír területen ők menedzseljenek egy tábort. Ez a birodalmuk kiterjesztéseként értékelnék. Az EU-nak ezzel szemben az oroszok segítségével kéne ezt a tábort létrehozni, akik Aszaddal ehhez megfelelő viszonyt ápolnak. A tábort az ENSZ és az EU felügyelné és finanszírozhatná.

Ezzel párhuzamosan Erdogannal közölni kell, hogy az odaígért EU milliárdokat részben erre a táborra, részben a kurdok finanszírozására fordítják, mert nyilvánvalóvá vált, hogy a törökök az emberi jogokat nem tartják be sem a menekültkérdés kezelésében, sem saját állampolgáraikkal szemben. Ma már nem dilemma az emberi jogokat semmibe vevő Aszad és Erdogan közötti választás, mert bebizonyosodott, hogy a török elnök pont olyan kíméletlen, mint a szír vezető.

A kurdok támogatásától természetesen el lehet tekinteni, ha Erdogan továbbra is lezárva tartja a határt a menekültek előtt. Amennyiben az áradat újra indulna, az EU jelentős összegekkel támogatja majd a kurdokat, ami végre valódi zsarolási pozíciót jelent a törökökkel szemben. Ez valódi hatalmi, politikai erő lenne és nem gyermekded ígérgetés, ami nem ellentétes a NATO szövetségesi státusszal, mert az USA pont ezt csinálja, azzal az apró különbséggel, hogy ő valóban támogat és nem csak fenyegetődzik. Win-win helyzet, mind az oroszoknak, mind az EU-nak.

Az EU végre képes lenne önállóságot és erőt mutatni, miközben gazdaságának jót tenne az oroszokkal való kiegyezés. Látható, hogy az agresszív politika nem eredményes Putyinnal szemben, mert a kemény játékban erősebb, mint az EU. Vele érdekek mentén kell megegyezni. Ez sokkal jobb módja kezelésének, mint a keménykedés. Nehezen érthető, hogy miért politizál a nyugat az oroszok gyengítésére, mert Európa és tegyük hozzá az egész világ nem érdekelt egy gazdaságilag gyenge Oroszországban. Egy orosz gazdasági káosz sokkal brutális bizonytalansági tényező a világban, mint egy stabil Oroszország. Az orosz káosz legnagyobb vesztese amúgy is az EU lenne. A túlzott orosz erősödéstől sem kell tartani, mert annak komoly határt szab az olajpiac haldoklása. Ilyen körülmények között pedig kiegyensúlyozott kapcsolat építhető az oroszokkal, megállítható a menekültek áradata és felépíthető egy önálló EU arculat és politika.