A tatárok a 13. században minden idők legnagyobb összefüggő birodalma fölött uralkodtak. Egyelőre a tudomány nem talált egyértelmű magyarázatot arra, miért vonultak vissza mégis Magyarországról 1242-ben olyan hirtelen. Az amerikai és svájci tudósok kutatásai szerint a hideg és csapadékos időjárás is szerepet játszhatott ebben.

Nicola di Cosmo, a Princeton Egyetem kutatója és Ulf Büntgen, a WSL Kutatóintézet munkatársa történelmi feljegyzések és fák évgyűrűinek elemzése alapján rekonstruálták az időjárás változásait 1230 és 1250 között. Eredményeik szerint az 1238 és 1241 közötti időszakra jellemző meleg és száraz nyarakat 1242-től nyirkos nyarak követték. 

A heves esőzések a magyar síkságot mocsárrá változtatták, a hadsereg lovait ellátó legelőket pedig gyér termésűvé. Ez jelentősen korlátozhatta a felfegyverzett csapatok hatékonyságát és mozgékonyságát – írják a kutatók a Natureba. 

A fosztogatások és a területek elnéptelenedése ráadásul éhezéshez vezetett, ami szintén abban erősítette meg a tatárokat, hogy elhagyják Magyarországot.

–mondta Di Cosmo.

A szakértők szerint a történeti kutatás eddig alábecsülte a klímaváltozásnak a tatár seregekre gyakorolt hatását. Ezeket a hatásokat csak a természetből származó feljegyzések, tehát a fák évgyűrűi alapján lehet pontosan megítélni.

A fák évgyűrűi helyileg és időben pontosan meghatározható klímaadatokkal szolgálnak, éves felbontásban. A most bemutatott tanulmány ezeket az információkat kombinálja a történelmi feljegyzésekkel, ez a fő előnye a tatárokkal foglalkozó korábbi kutatásokkal szemben.

Büntgen szerint a környezeti tényezők és a történelmi események megfigyelése fontos információkkal szolgál a klíma és az emberi viselkedés összefonódásáról. A tanulmány megmutatta, milyen nagy hatása lehet az apró klímaingadozásoknak és a környezeti tényezők rövid ideig tartó változásának is.

Az áruló főurak, az ormótlan nehézlovasság és a szekérvár okozta a magyar hadak vesztét Muhinál; a barbár tatárok rablóhordái a fél országot kiirtották, csak a kővárakkal szemben voltak tehetetlenek. 

A kegyetlen hódító mongolokról szóló első híradások az 1230-as évek közepén érkeztek Magyarországra. A keleten maradt magyarok felkutatására indult Julianus barát 1237-es második útján már nem tudott eljutni "Nagy-Magyarországra", s visszafordulva azt jelentette, hogy a mongolok elsöpörték őket. A veszélyt felismerő Béla 1239-ben befogadta a mongolok elől menekülő kunokat, akik azonban nomád életmódjuk miatt hamarosan összeütközésbe kerültek a magyarokkal, s a nép többsége úgy vélte, hogy a király a vitás ügyekben rendre a kunoknak kedvez. A korabeli krónikás, Rogerius szerint "királyával ellenséges állapotban volt Magyarország, amikor (1240) karácsony táján híre érkezett, hogy az Oroszországgal határos magyar végeket elpusztították a tatárok".

A teljes tanulmányt itt lehet elolvasni.