A virtuális kor rabszolgái lettünk
Tóth Hanna
2016.05.26. 21:44
A virtuális munka terjedésével a munkavállalás új megjelenési formái jöttek létre, amelyben az új típusú munkavállalók jogai és védelme egyáltalán nincs megfelelõen szabályozva.
A mai világban sokak számára a munka nem jelent egyet a munkahellyel, ahova mindennap bemegy nyolc és öt kötött az ember, hanem sokkal inkább folyamatos elvégzésre váró feladatok sokaságát. A fontos munkák jelentős részét manapság nem a különböző nagy cégek főállású kollégái végzik el, hanem egyének önálló feladataira bontják és szabadúszó munkavállalók csoportjainak szervezik ki, akiknél
a legfőbb termelőeszközt saját agyuk és notebookjuk jelenti.
A munkaadók egyre gyakrabban alkalmaznak világszerte szabadúszó távmunkában dolgozó embereket, hiszen ők sokkal kevesebb infrastrukturális költséget és munkahelyi vitás helyzetet jelentenek.
Elméleti szinten ez a fajta munkavégzés a munkavállalók nézőpontjából is számos előnyt kínál: annak a lehetőségét, hogy önmaguk főnökei legyünk, sokkal több rugalmasságot és sokszor érdekesebb feladatokat, az ingázás megspórolása révén pedig több szabadidőt.
Denis Pennel szerint nagyon érdekes, hogy
ez az új fajta munkavégzés sokkal több hasonlóságot mutat azzal ahogy régen, az ipari forradalom előtt dolgoztak az emberek.
Néhány évvel ezelőttig a munka egyet jelentett a munkahellyel, annak minden fizikai valóságával. Mára azonban a digitális forradalom olyan globális piacteret alakított ki olyan munkákkal, amelyek többé nem fizikai iroda vagy helyszín köré összpontosulnak.
Amióta számítógéppel és internettel rendelkezünk, bárhol és bármikor tudunk dolgozni: egy manhattani alagsorban, de akár egy mumbai strandon is, lényegében bárhol.
A munkavállalók és a munkaadók is hamar megértették a világszerte munkavállalók tucatjaival rendelkező új rendszer logikáját:
A munka, amelyet korábban a teljes munkaidővel azonosítottak, jelenleg építő elemeire bomlik és virtuális kiszervezésre kerül. Ebben a rendszerben a munkavállalók egy sor speciális képességgel rendelkeznek, amelyeket projektek vagy feladatok megvalósításához használnak fel. Ezt gyakran egyedül teszik, máskor laza kapcsolatrendszert vagy virtuális csapatokat hoznak létre annak érdekében, hogy nagyobb volumenű projektfeladatokat is el tudjanak végezni.
A globális piactéren, a világ minden munkavállalója ugyanazért a munkáért versenyez Indiától Berlinen át Washingtonig.
Mindez a világ gazdagabb részén élő munkavállalók számára jelenthet kihívást olyan értelemben, hogy számukra kockázatot jelentenek azok az emberek, akik kevésbé drága területen élnek, és alacsonyabb jövedelmi igényekkel rendelkeznek.
A virtuális gazdaság növekedésével a munkavállalók osztályba sorolása, a számukra elfogadható adószerkezet, társadalombiztosítási rendszer megalkotása pedig jelenleg még mind-mind nagyon cseppfolyós és bizonytalan, ám annál inkább egzisztenciális kérdések.
EZEK IS ÉRDEKELHETNEK
OLVASTAD MÁR?
MÉG TÖBBET SZERETNÉK
