Az építmények letört cseppkövekből álló körökből tevődnek össze. A tudósok szerint a modern ember, a homo sapiens ekkor még nem volt jelen a kontinensen, így egy másik emberfaj építhette ezeket a köröket. Ekkoriban Európában az egyetlen szóba jöhető faj a neandervölgyi ember volt.

– mondta Chris Stringer paleoantropológus.

Egyelőre nem tudni, hogy a neandervölgyiek miért merészkedtek ilyen messzire a barlang belsejébe, és milyen célokat szolgáltak az építmények.

A barlang bejárata valamikor a pleisztocén korban omlott be (i.e 2,5 millió évtől – i.e. 12 000). A Bruniquel-barlang Franciaország dél-nyugati részén található. 1990-ben fedezték fel és kezdték megtisztítani a barlang bejártatát a törmeléktől. A tudósok már a barlang első szakaszán felfedezték olyan régóta kihalt fajok maradványait, mint a barlangi medve és más, az úgynevezett megafaunához tartozó állatok csontjai.

A barlang igazi kincsei a bejárattól több mint 300 méterre találhatóak. Több, nagyobb körben elrendezett cseppkőrakás található ezen részen.

Az építmények régóta ismertek, azonban a feltárásukat lassította, hogy a barlangba nagyon kevesen mehetnek be, az állagmegóvás miatt. Az eredeti feltárásokat megkezdő régész korai és váratlan halála is hozzájárult ahhoz, hogy a munka legjavát még nem sikerült elvégezni.

Az építmények több mint 400, kúp alakú cseppkőből állnak össze. Ezek a cseppkövek valaha a barlang aljából álltak ki.

A nagyjából azonos méretű cseppkövekből egy 6,7 méter átmérőjű kört formáltak az építők. A kisebbekből pedig kisebb köröket raktak ki, amelyek a nagyobb körön belül és kívül egyaránt előfordulnak.

A kisebb körök fölött korom nyomai láthatóak a barlang tetején, ami arra utal, hogy a neandervölgyiek fáklyákat használtak, vagy legalábbis tüzet raktak. Valamint az egyik kisebb körben a tudósok megégett medvecsontokat fedeztek fel.

A kutatók először azt gondolták, hogy az Európában 40 000 évvel ezelőtt megjelent modern emberek építhették a köröket, azonban a kormeghatározás elvégzése után megdöbbentő eredményeket kaptak: a leletek 176 000 évesek.

– mondta Stringer.

A neandervölgyiek nagyon sikeresek voltak, mintegy 300 000 éven keresztül. Sokáig a modern ember mellett léteztek, néha még párosodtak is velük. A homo sapienshez hasonlóan nagy agytérfogatuk volt, okosak voltak és ismerték, használták a tüzet. A tudósok között azonban a mai napig vitatéma, hogy milyen hasonlóságok és különbségek voltak a két faj között. Valamint az is komoly tudományos viták tárgyát képezi, hogy a neandervölgyiek képesek voltak-e egyáltalán a szimbólumok használatára, vagy a tartottak-e különböző rituálékat.

A neandervölgyiek valamikor 30-40 ezer évvel ezelőtt haltak ki, de ennek pontos okai máig tisztázatlanok.

Eddig az antropológusok azt hitték, hogy a neandervölgyi ember csupán barlangokban élt, és nem merészkedett ki huzamosabb ideig a szabadba, azonban a Bruniquel-barlangban talált leletek ezt megcáfolni látszanak.

Ahhoz, hogy a kezdetleges építményt meg lehessen alkotni, szerszámok kellettek, megbízható fényforrásra is szükség volt, léteznie kellett valamiféle társadalmi szerkezetnek és a természetben létező minták átvételének és egy épület megépítésének a képessége is elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a több mint két tonnányi sztalagmitot megmozgassák és elrendezzék.

– mondta Erik Trinkaus, a St. Louis Egyetem paleoantropológusa.

A tudósok egy része – mint általában – nem ért egyet ezzel a megközelítéssel, melyet elhamarkodottnak neveznek. Egyelőre nem egyértelmű, hogy ez a komplexnek nevezhető társadalmi forma mennyire volt elterjedt más neandervölgyi közösségekben. Mint ahogy azt sem lehet tudni, hogy az építményt egyetlen ember hozta létre, vagy sokan segédkeztek az építkezésben. A szkeptikusok feltevését tovább erősíti az építmény egyedisége – máshol nem találtak hasonlót.

Olyanok is akadtak, akik szerint az építményt a téli álomra készülődő barlangi medvék hozták létre.

– mondta John Shea a Stony Brook Egyetem munkatársa.

Erre a kutatásban részt vevő tudósok csak annyit feleltek, hogy egy medvének nincs szüksége egy 6,7 méter átmérőjű körre az alváshoz, valamint a medvék nem igazán szoktak tüzet gyújtani sem.

Amennyiben az építményt emberek készítették, a pontos funkciói egyelőre nem ismertek. Azt senki nem tudja, hogy hogyan is nézhettek ki a neandervölgyiek mindennapjai a barlangokban. A kutatás vezetői nem kívántak találgatásokban bocsátkozni az építményekkel kapcsolatban, amíg nem tudnak többet a helyszínen található leletekből.

(NationalGeographic)