A Stratfor legfrissebb elemzése szerint igazi népszavazási láz van a kontinensen: Londonban, Amszterdamban, Budapesten is egyre inkább népszavazások révén hoz döntést az európai polgár a kontinens egzisztenciális jövőjét tekintve.

Áprilisban a holland állampolgárok szavazták le az Európai Unió Ukrajnával kötött társulási megállapodását, májusban Magyarországon is megerősítésre került, hogy népszavazás keretében dönthetünk az Európai Bizottság kényszer betelepítési javaslatáról. Júniusban pedig Nagy-Britanniában tehetik le voksukat az emberek az elszakadás mellett vagy épp ellene.

Ezeknek az európai referendumoknak a legfőbb közös vonása, hogy az uniós állampolgárokat lényegében arról kérdezik, hogyan is döntenének Európai vagy legalábbis az Európai Unió jövőjéről. Lényegében

Tehát magyarán szólva, a mostani népszavazási hullám révén az európai állampolgároknak újra lehetőségük nyílik, hogy maguk döntsenek a kontinens jövőjéről. Annak ellenére van ez így, hogy az európai integráció történetében nagyon viharos múltra tekintenek vissza a népszavazások. Gyakorlatilag a Római Szerződéstől kezdve sorra hoztak meg olyan döntéseket az európai állampolgárok tudta nélkül, amelyek nagyon is közvetlenül érintették a nemzeti szuverenitás kérdését. Az Európai Gazdasági Közösség tagjai nem tartottak népszavazásokat, amikor a nemzetek feletti szervezet létrejött 1957-ben, sem négy évtizeddel később, amikor létrehozták a valutauniót. Csak Dániában és Svédországban tartottak népszavazást arról, hogy csatlakozzanak-e az euroövezethez, és az emberek nemmel szavaztak a csatlakozásra.

Pontosan emiatt a demokráciadeficit kérdése évtizedek óta legnagyobb kérdés az integrációt tekintve. Ez az alapvetően is jelenlévő elégedetlenség a gazdasági és politikai válságok során egyre inkább megerősödött, súlyosbították a vitát a blokk demokratikus legitimitását illetően.

Ez lehetővé teszi az emberek számára, hogy újra részt vegyenek a politikai folyamatokban és támogatást adjanak a konszenzust igénylő döntésekhez.

Noha sokan emelik ki (főleg mostanság) a népszavazások problematikus jellegét az állampolgári képviselet érintően, összességében

A Brexit példája is azt bizonyítja, hogy a népszavazásokat lehet arra használni, hogy engedményeket érjenek el Brüsszeltől és azt is megmutatja, hogy az európai integrációt lehet gátolni, vagy akár vissza is lehet vetni.

Miután úgy tűnik Európa újra felfedezi a demokrácia nyújtotta népszavazások lehetőségét, előreláthatólag egyre több kormány fog majd ehhez folyamodni a fontosabb döntések kapcsán. Rengeteg olyan kérdés van Európában, amelyet népszavazáson dönthetnek el az elkövetkező években. Bár egy új EU-szerződés nem valószínű a jelenlegi politikai környezetben, de

Ez igaz az integrációt érintő kérdésekre, vagy akár a különböző autonómia-törekvésekre, ahogy ez megfigyelhető volt Skócia esetében is, de befolyásolhatnak nemzetközi ügyeket is, ami most a szabad-kereskedelmi megállapodások miatt nagyon is aktuális.

( Stratfor)