Sokszor, sokan hasonlítják a Trónok harcát Tolkien klasszikusához, a Gyűrűk urához - nem véletlenül. Ugyanakkor van néhány alapvető különbség a két világ között. Martin könyveiben például senki nincs biztonságban (Jon Snowt kivéve :D) és a nők simán felveszik a versenyt a férfiakkal.

A legutóbbi rész minden eddiginél jobban rávilágított erre. Gyakorlatilag minden a nőkről szólt. Fekete Várban azt láttuk, hogy Sansa végérvényesen elbúcsúzott a megmentőjére váró áldozat szerepétől, és ha kell, Jon segítsége nélkül is harcolni fog az otthonáért és a családjáért. Királyvárban Margaeryt még Unella septa sem tudta megtörni, és talán nem is törne meg soha, ha nem akarná szebb napokat látott öccsét, Lorast menteni. Persze az is lehet, hogy nem lesz szükség a nyilvános vezeklésre, hiszen Cersei és a Töviskirálynő tűzszünetet kötött a Tyrell testvérek kiszabadítása és a Harcos Hit eltiprása érdekében. Ideiglenes szövetségük csak erősebbé és félelmetesebbé teszik őket.

Végül itt van Dany, aki az első évad után ismét megmutatta, hogy mire képes. (Kár, hogy a megmentésére siető Jorah és Daario sztoriját ilyen gyengécskére írták meg, így kicsit szájbarágósnak éreztem a dolgot.) Szabadulásához és a dothraki hordák feletti hatalmának megszerzéséhez sem a sárkányokra, sem a hősszerelmes duóra nem volt szüksége. Igazi királynőként viselkedett, simán el tudnánk képzelni a hét királyság uralkodójaként. Az biztos, hogy az akadályok elhárultak: most, hogy Tyrion alkut kötött a rabszolgatartókkal, sok értelme nincs Meereenben maradnia. Ideje lenne, hogy átkeljen a keskeny tengeren és elfoglalja a vastrónt.