Elcsalt vb-döntõrõl és az ellopott ezüstéremrõl
Horváth József György
2016.05.15. 18:38
A magyar labdarúgás aranykoráról és a történelmileg vitatott vb-döntõrõl Tóth II. József volt válogatott labdarúgó mesélt, aki hétfõn lesz 87 éves.
Hétfőn lesz 87 éves Tóth II. József válogatott labdarúgó, aki ugyan nem volt jelen az Évszázad mérkőzésén, amikor a magyarok 1953-ban 6-3-ra legyőzték az angol válogatottat a Wembley Stadionban, de az Aranycsapat szűk keretéhez tartozott. Õ az 1954-es világbajnokságon ezüstérmes válogatott utolsó élő játékosa.
Nem mehettem Londonba, mert a nagynéném disszidált"
- elevenítette fel a történteket Tóth II., akinek saját bevallása szerint ennél is jobban fájt, hogy nem volt tagja az 1952-es helsinki olimpián aranyérmes csapatnak.
A Bozsi becenevű volt játékos viszont szerepelt a Népstadionban az angolok ellen 7-1-re megnyert 1954-es visszavágón, amelyen egyszer ő maga is betalált. Mint mondta, inkább a többiek góljaira emlékszik, nem a sajátjára. Elárulta, nem számított rá, hogy Sebes Gusztáv szövetségi kapitány a kezdőcsapatba nevezi azon a találkozón, elsősorban gyorsasága miatt szavazott neki bizalmat.
Utaztunk és nyertünk, de rettenetesen féltem a repüléstől"
- idézte fel az Aranycsapattal töltött éveket az egész pályafutását Csepelen töltő Tóth II., aki 1954 decembere óta ugyanabban a csepeli lakásban él.
Több poszton is bevethető voltam, játszottam centert, összekötőt, balszélsőt, de néha bekket is"
A legnagyobb élményének az 1954-es világbajnokságot nevezte, amelyen két meccsen is lehetőséget kapott: a csoportkörben gólt szerzett az NSZK 8-3-as legyőzésekor, illetve játszott a brazilok ellen 4-2-re megnyert negyeddöntőn, ahol lerúgták és izomszakadást szenvedett.
Elvertük őket, mint jég a határt. Aztán a döntőben az angol bíró elcsalta a meccset. Megette a fene az egészet"
- emlékezett vissza fájdalmasan a két NSZK elleni mérkőzésre, köztük a 3-2-re elvesztett fináléra, melyen egy szabályos gólt les címén érvénytelenített William Ling játékvezető.
Tóth II. Czibor Zoltánnal ápolta a legjobb viszonyt a legendás Aranycsapatból, mivel egy ideig vele együtt futballozott a Csepelben, ahol az egész pályafutását töltötte. Széles mosollyal idézte fel, hogy 1959-ben bajnok lett szeretett klubjával.
Nagyszerű csapatunk volt. Bakó Bélával, Gondos Tiborral, vagy a legjobb barátommal, Kleibán Antallal, csak hogy néhányukat említsem. Az utolsó fordulóban a Fradival játszottunk és kaptak egy 11-est. De egyenlítettünk, ami nekünk elég volt ahhoz, hogy a kor két meghatározó csapata, az MTK és a Bp. Honvéd előtt végezzünk"
- mondta Tóth II., aki esztergályosként dolgozott a Csepel Művekben. Hozzátette, hogy ma már csak hébe-hóba nézi a futballt. Azt ugyan tudja, hogy a magyar válogatott 44 év után ismét szerepelhet az Európa-bajnokságon, de mint mondta, nem ismeri a játékosokat.
A világbajnoki ezüstérmemet ellopták. Legalább emlékeznék rá, hogy milyen volt"
- mondta keserűen a Csepel örökös bajnoka, egyben Budapest díszpolgára, miközben büszkén mutatta ereklyéit, tablóit, régi fényképeit, a róla és a meccsekről szóló újságcikkeket.
Szülőfalumban, Merseváton pályát neveztek el rólam tavaly, de nem tudtam ott lenni az ünnepségen, mert már nem bírja a lábam. Vizesedik, de nem baj, próbajátékra már úgysem hívnak..."
Tóth II. 1953 és 1957 között 12-szer lépett pályára a válogatottban és ötször volt eredményes a címeres mezben, többek között 1955-ben, amikor 2-0-s legyőzésükkel megtört az olaszok ellen 31 éven át tartó átok. Az élvonalban közel 300 találkozón lépett pályára. Róla és Várhidi Pálról könyv is megjelent Az Aranycsapat elfeledett legendái címmel.
(MTI)
EZEK IS ÉRDEKELHETNEK
OLVASTAD MÁR?
MÉG TÖBBET SZERETNÉK
