Különösen kedvelt a Gucci cég logójával ellátott táskák papír másolata. Az elhunyt minden bizonnyal jó hasznát veszi a másvilágon. A divatcég nehezményezni kezdte a dolgot és levélben figyelmeztette a helyi üzleteket, hogy a papírtáskákon ne tüntessék fel a márkajelzést, mondván, az a védjegyük megsértése. A luxusdivatcég eme cselekedete nemtetszést váltott ki a helyi üzletek és a gyászolók körében, mivel úgy érezték, hogy a Gucci ezzel megsérti ősi szokásaikat.

Nem is tudom melyik a zavaróbb dolog? Hogy a céget ennyire csak a saját jogdíjai érdeklik és fogalma sincs egy olyan ország kultúrájáról, ahol 1974 óta van jelen, vagy az, hogy miért gondolja azt bárki Hongkongban, hogy a túlvilágon jól jöhet egy Gucci táska?

A cég hivatalos közleményt adott ki, melyben elnézést kért a félreértésért és kifejtette, hogy nem kíván jogi lépéseket tenni az ügyben, csupán globális szellemi tulajdonukat próbálták védelmezni, de maximálisan tiszteletben tartják a helyi temetkezési szokásokat. A nyilatkozatból nem derül ki, hogy a cég továbbra is fenntartja-e a tilalmat a papírzacskón feltüntetett márkajelzést illetően, azonban az kiderült, hogy a Gucci hivatalos levelét megkapó üzletek levették polcaikról a kifogásolt termékeket.

Na, most két dolog jutott az eszembe:

1. Vajon a Gucci marketingeseinek, mikor jut az eszébe, hogy maguk fogjanak bele a termékeik papírmásolatának terjesztésébe a fent említett piacon és saját maguk húzzanak hasznot Hongkong temetkezési szokásaiból és az életben maradtak gyászából? Persze kicsit magasabb, úgy is mondhatnám, a Gucci márkához megfelelő árakkal. Csak nem akarhatja a túlélő rokon, a megboldogultat valami bóvlival elengedni az ismeretlenbe. És ha már itt tartunk, mikor jut eszébe a többi világmárkának is? Hiszen, miért ne jönne jól az Apple-nek, hogy ha maga adná el a papír iPhone-t amire a halottnak nyílván nagy szüksége lesz a túlvilágon. Nagyszerű üzleti lehetőség. Akár még szolgáltatást is árulhatnának hozzá. Mert ugye, mire megy az elhunyt az okos telefonjával a túlvilágon szolgáltató nélkül? Odaát díjcsomag, 1 Giga adatforgalommal, MOST CSAK 50 hongkongi dollárért! És kapva kaphat az alkalmon a sok-sok világmárka és beindíthatják a nagy hullarabló kampányt. De szép is lenne!
2. Mi a franc szüksége van a halottnak Gucci táskára a túlvilágon? Meg okos telefonra, iPodra vagy egy Ferrarira? Ezek a tárgyi dolgok pont, hogy ennek a fizikális létezésnek a sajátjai. A keleti kultúrának mindegyiknél jobban kellene ezt tudnia. A következő létezési forma, már a tudat szintjén történik. Elvileg.

Nagy veszélyben van a világ: a kultúra, az egyéniség és a tradíció. Minden, ami még a fogyasztói tömegkultúrán kívül megtalálható, és ami kívül esik a vásárlás szentségén. De kérdés mi marad a fogyasztói társadalom után, ha egyszer lecseng? Ha lecseng... Hiszen ez a ’’szörny’’ hihetetlen sebességgel emészti fel a hagyományokat és az intellektust. Nem válogat. Megrág és a saját képére formálva köp vissza a földre és az értékek helyén csupán üresség marad.

George A. Romero amerikai filmrendező, a zombifilmek koronázatlan királya, aki még társadalomkritikaként alkalmazta a céltalanul kóborló, mindig fogyasztásra éhes élőhalottakat már a hatvanas években látta a fogyasztói társadalom pusztító hatását a kultúrára és az emberi közösségekre. Ezért is tölt el aggodalommal, hogy kis hazánkban nemrégiben érvényesült a ’’népakarat ’’, ezért itthon is újra a hét hét napján áraszthatják el a bevásárlóközpontokat a fogyasztás vallásos hívei. A mai zombifilmek sem többek egy üres két órás időtöltésnél a moziban. Szegény Romero ki is fakadt a közelmúltban egy interjúja során.

A kulturálatlanság kultúrája az, amivel harcba kel szállunk. Mindenkinek, akinek nem tetszik, hogy mind egy lobogó alatt ugyanazt a szólamot mormogjuk. Hogy mind ugyanazt akarjuk, hogy ugyanúgy érezzünk és gondolkodjunk. Miközben szentül meg vagyunk győződve saját egyediségünkről.