Egyre gyakoribb a lábhosszabbító mûtét
2016.05.09. 13:28
Komal soha nem mondta el a barátainak, hogy hova is ment igazából hat hónappal ezelőtt. A 24 éves lány Kotából, Nyugat-Indiából származik és fél évvel ezelőtt igazából Dr. Amar Sarin ortopéd sebészt látogatta meg Delhiben. Az orvos 8 centivel magasabbá "varázsolta" a fiatal lányt. A beavatkozás arról szól, hogy eltörik a lábcsontokat, majd rudakat helyeznek a bőrön keresztül a csontokba, amit addig kell viselni, amíg újra lábra nem tud állni a beteg.
Komal szüleinek el kellett adniuk az ősi birtokukat, hogy ki tudják fizetni a műtétet. A lány szerint azonban megérte az áldozat.
Sokkal magabiztosabb vagyok most. Eddig csak 137 centiméter voltam. Az emberek sokszor kigúnyoltak és nem kaptam munkát sem. Most a legfiatalabb testvérem is hasonló műtéten esik át.”
– mondta Komal.
Indiában a magasabb embereket vonzónak találják, ezért a magasság előnyt jelent. Komal csak egyike azoknak az indiai fiataloknak, akik hatalmas pénzösszegeket fordítanak arra, hogy növeljék esélyüket a házasságra és a karrierre. A szépészeti ipar virágzik az ázsiai országban, akárcsak Európában.
A lábhosszabbító műtét ugyanakkor szabályozatlan terület Indiában. A társadalom még negatívan tekint a beavatkozásra, ezért a Komal is egy álnév, hogy a műtéten átesett fiatal lányt ne érje támadás.
Sokszor előfordul, hogy az orvosok mindenféle szakmai tapasztalat nélkül hajtanak végre lábhosszabbító műtétet a pénz miatt.
Ez az egyik legbonyolultabb plasztikai beavatkozás és az orvosok egy vagy két hónapnyi tapasztalattal is elvállalják, követve a mentoruk példáját, akinél tanultak. Itt nincsenek kollégák, nincsenek tréningek, nincsen semmi.”
– mondta Dr. Sarin.
A kockázat ellenére az emberek megállíthatatlanok, rengetegen érkeznek külföldről.
India olcsó és jól képzett orvosai vonzzák a betegeket az egész világról. Az ázsiai országban az egészségügyi turizmust 3 billió dollárra becsülik . A plasztikai műtétek hozzák a legtöbbet a konyhára, mivel Európában és Amerikában négyszer vagy akár ötször annyiba kerülhet egy műtét, mint Indiában.
Dr. Sarin 5 éve vágott bele a vállalkozásába és már több, mint 300 betege volt, akinek csak a harmada származott Indiából.
Ez egy növekvő tendencia Indiában. Körülbelül 20 hívást kapok naponta, amikor az emberek azt mondják: Magas akarok lenni, magasabbnak kell lennem.”
– mondta az orvos.
Egy ember akinek 2015-ben volt műtétje, azt mondta, hogy legalább 20 orvossal találkozott, mielőtt úgy döntött, belevág a műtétbe.
Azon orvosok közül, akiket felkerestem, sokan csak egyszer vagy kétszer csináltak ilyen műtétet azelőtt, de volt, aki egyik egyszer sem. Egy évig keresgéltem mielőtt megtaláltam volna a megfelelő orvost."
– mondta a műtéten túlesett páciens.
A beavatkozás kettéosztja az indiai orvos társadalmat. Többek szerint a műtét nagyon nehéz, a kockázat is hatalmas és nyomorékká teheti az embert egy egész életen át.
Nem ajánljuk az embereknek, hogy erre a műtétre vállalkozzanak, csak nagyon ritka kivételes esetben. Ezek a beavatkozások nem rutinszerűek, és magas a kockázati tényezők száma.”
– fogalmazott Dr. Sudhir Kapoor, az Indiai Ortopédusok Egyesületének elnöke
A lábmeghosszabbító műtétet 1950-ben találták ki, egy kis szovjet városban Kurganban, Szibériában. Egy lengyel férfi, Gavriil Ilizarov, a módszer felfedezője. Régen sarlatánnak nevezték a beavatkozás miatt, úgy ismerte meg a világ Ilizarovot, mint a kurgani varázslót. Rengeteg emberen hajtott végre beavatkozást, köztük egy olimpiai bajnok magasugrón. Ilizarov soha nem volt hajlandó szépészeti célokra használni a technikát. A célközönség azok az emberek voltak, akik valamilyen baleset vagy születési hiba miatt nem egyforma hosszú lábakkal születtek.
Most Ilizarov technikáját használják szerte Indiában. Az eredeti technikán már sokat módosítottak, hogy egyszerűbbé és gyorsabbá tegyék a fájdalmas műtétet.
Dr. Sarin nemzetközi tapasztalatot is szerzett, mielőtt lábhosszabbító műtéteket hajtott volna végre. Az orvos szerint elsőnek neki is meg kellett küzdenie a lelkiismeretével.
Azon gondolkodtam, hogy amit csinálok helyes e, de amint láttam, hogy nő az emberek önbizalma, úgy döntöttem folytatom a munkát.”
A műtét azonban csak utolsó esélyként él. Sokszor utasítanak vissza embereket, például, ha pszichológiai rendellenességgel küzdő beteg keresik fel őket.
Először próbálunk tanácsot adni, de volt már olyan betegem, aki azt mondta, ha elutasítom öngyilkosságot követ el. Kétszer ki is kellett hívnom a rendőrséget. Õrültség ezt csinálni, de megéri, ha láthatod, hogy milyen mértékben nő az emberek magabiztossága és hogy változtatja meg az emberek életét.”
– mondta az orvos.