Daniel McAdams, az amerikai Ron Paul Béke és Prosperitás Intézet ügyvezető igazgatója a kutatóintézet honlapján posztolta igen kemény támadását Colleen Bell budapesti amerikai nagykövetnek az Országgyűlés külügyi bizottságában zárt ajtók mögött elmondott, de a nagykövetség honlapjára kitett csütörtöki beszéde miatt.

A jobboldali konzervatív agytröszt vezetőjének cikke ezzel a címmel jelent meg:

A cikk így kezdődik: Ha bárkinek gyorstalpalóra van szüksége ahhoz, hogy megtudja, mi a baj az amerikai diplomáciával, akkor nem kell messzebbre néznie, mint a magyar parlament külügyi bizottságára, ahol pénteken jellemző diplomatanyelven sok ékes szavú szöveget lehetett hallani a közös értékekről, az ugyanazon vízben úszó halakról, az olyan gejl poétikából, mint "a télből együtt előhívott tavaszról" és az arról, hogy együtt vagyunk részesei "a világ legnagyobb katonai és politikai szövetségének".

De folytatódik a cikk: „senki ne vétsen hibát, mert Bell bársonykesztyűje alatt ott van a vasökle, amely készen áll az ütésre, ha a Washingtonnak bosszantóan független gondolkodású, Fidesz-vezetésű kormány a nagy ügyekben kilépne a sorból”. (A mai Népszava szalagcíme ugyanerről a beszédről: „A halk szavú nagykövet, Colleen Bell”.)

„A Magyarországnak szóló üzenet: tegyél úgy, ahogyan mi mondjuk, mert különben megbánod”, írja a szerző. Ezután emlékezteti olvasóit, hogy Bell miként vált korábbi tévéproducerből budapesti nagykövetté, majd közelebbről ismerteti a szíriai helyzetet, kiemelve az Iszlám Állam szerepét és hangsúlyozva, hogy Colleen Bell pontosan azt felejti el említeni, hogy az amerikaiak szíriai „rezsimváltó” támogatási szerepe okozta azt a káoszt, amely  eredményeként létrejött az Iszlám Állam. Erről írva McAdams nem felejti el megemlíteni az oroszok Szíriában történő katonai beavatkozásának pozitív jellegét.

A cikk ezután rátér a migránskérdésre és arra, hogy a magyar miniszterelnök kijelentette, Magyarország és nem Brüsszel dolga meghatározni az ország jövőbeli etnikai összetételét. Amire Bell azzal reagált a parlamentben, hogy minden nemzetnek alapvető kötelezettsége segítenie a biztonságot kereső menekülteket. Aminek a „fordítása”, írja Daniel McAdams: „a szuverenitásukat nem önök határozzák meg saját maguk számára, hanem mi.” Ez, idézi Orwellt, két teljes mértékben ellentétes gondolat egyidejű kifejezése anélkül, hogy ez Bellben bármilyen mentális konfliktust okozna.

És itt jön az, amikor Bell bársonykesztyűjén a napsugár hatására átcsillan a vasököl, írja a szerző: úgy ítéli el a magyar kormány álláspontját, hogy azokat dicséri, akiknek Magyarországon ellentétes a véleményük, vagyis az ellenzéket.

Ezután Bell, írja McAdams, kiadja Budapestnek a washingtoni menetelési parancsot: „Folyamatosan hangsúlyozzuk: a migrációs kihívásokra adott minden megoldás középpontjában az emberéletek mentése és óvása, a migránsok emberi jogainak tiszteletben tartása és a rendezett, humánus migrációs politika hirdetése kell, hogy álljon. Ezek közé tartozik az EU és Törökország által elfogadott menekültügyi megállapodás támogatása valamennyi tagállam kormányzata által.”

McAdams ismerteti, mit is jelent valójában az EU-Törökország migráns egyezmény, majd leszögezi, Colleen Bell azt mondja, nem a magyar kormány vagy a nép akarata számít, mert az országnak a brüsszeli diktátumnak kell  engedelmeskednie.

A szerző cikke ezután azért támadja a nagykövet beszédét, mert az kioktatja Orbán Viktort, amiért a miniszterelnök nem eléggé lelkes az Oroszország elleni szankciókért, majd így összegzi Colleen Bell csütörtöki budapesti beszédét: „a partnerünknek lenni annyit tesz, hogy azt teszik, amit mi mondunk, függetlenül attól, hogy ez az önök érdeke”.

Érdekes, jegyzi meg az intézet ügyvezető igazgatója:

(Ron Paul Institute)