Õszintén kezdem sajnálni Juhász Pétert. Az Együtt alelnöke annyira nem trendi a fiatalok körében, hogy még a Kossuth téren a marihuána legalizálásáért tüntető szmókerek sem osztozkodnának vele a gandzsán. Nem állítjuk, hogy Juhász Péter támogatja a fiatalok drogfogyasztását, de annyi biztos, hogy a politikus szerdán délután 4 óra 20 perctől együtt demonstrált a marihuána legalizációjáért tüntetőkkel a Kossuth téren. Amint megláttuk, felmerült bennünk a költői kérdés, amit több békés tüntetőnek is feltettünk:

Az általunk megkérdezett válaszadók 100 százaléka sajnos nemmel válaszolt. Természetesen először Juhászhoz mentünk oda, aki egy rövid bemutatkozást követően karját kitárva azt harsogta, hogy nem hajlandó nyilatkozni nekünk, és semmilyen körülmények között nem akar szerepelni egy felvételünkön sem. Ezért büntiből és természetesen a politikus iránti tiszteletből nemcsak, hogy képet, de videót sem teszünk ki róla a cikkben. Peace & Love.

Amúgy a rendezvényt úgy hirdették meg, hogy április 20-án 16:20-tól a magyar szmókerek csapatnak egy békés, ám hatalmas bulit, de a rendezvényre kiérkezve teljesen más látvány fogadott minket. A Kossuth tér közepén egy elhagyatott kis színpad volt felállítva, a területet pedig minimum 40 szigorú pillantású rendőr biztosította, ami valljuk be már magában elég buligyilkos körülmény. A Facebook-esemény szerinti 6100 résztvevőből nagyon jó szívvel kerekítve is max 200 ember üldögélt és lézengett elszórtan a nemzet főterén. Mint megtudtuk, a buli azért nem indult be a meghirdetett kezdés időpontjában, mert a szervezők nagy része csak úgy lelépett valahová. Állítólag a színpadi elektronikát ellátó aggregátorral volt valami gebasz.

A rendezvény fényét csorbította, hogy a vártnál sokkal kevesebben csatlakoztak, amit a jelenlévők szomorkás derűvel konstatáltak. Mivel a szervezők leléptek, ezért a valóban békésen tüntető "tömeg" zene és útmutatás nélkül maradt. Mivel a szervezők nyomatékosan arra kértek mindenkit, hogy ne szívjanak be az esemény alatt, ezért az unatkozó demonstrálók egyre nagyobb kört alkotva üldögéltek és labdáztak a téren.

A hangulat családias volt, de az embernek mégis olyan érzése támadt, hogy az egészből hiányzik a lélek és a valós akarat, na meg persze a konga és a didzseridu. Végül több mint egy óra csúszás után az egyik magát nem főszervezőnek tituláló srác beállt a kör közepére, hogy a részvételi demokráciáról tartson kiselőadást, majd a résztvevőkkel együtt egy ad hoc demokráciajáték keretében megszavazták az este menetrendjét és a 12 jointot. Az esemény ennél a pontnál vált teljesen unalmassá és égett ki véglegesen, a tüntetni vágyók arcára is kiült a közöny. A legtöbben mást vártak, bevalljuk mi is nagyobb csinnadrattára számítottunk, de hát ez van.