Egyre nehezebb Klubrádiónak lenni. Idegileg főként. Akkor, amikor az egész valóság egyre súlyosabb  terhével e magyargyűlölő, neoliberális bank-, EU- és migránsimádó adó ellen fordul.

Ennek a rádióadónak dolgozik a bal- és neoliberális tábor ikonikus alakja, Bolgár György, a kommunista idők rádiójában a legkiváltságosabbak közül is a legkiváltságosabbként Washingtonban tudósítóként kiküldött szupermegbízható embere. Akinek Megbeszéljük című műsorában nem is olyan régen még saját szinte sírva fakadt betelefonálóival szemben is az őket agyonroppantó devizahitelező bankokat védte.

De azóta Bolgárt úgy pofán vágta a valóság, azaz annak egyértelművé válása, hogy a DK és többi szerelmetes pártjainak csak rosszat tesz, ha zsigeri imádatának az éteren ad hangot, hogy jobbnak látja ki nem ejteni akár egyetlen szót sem a magyarok százezreinek életét tönkretevő pénzintézetek védelmére.

A Klubrádió műsora szegényes étrendet kínál. Óránként hangzik el különféle műsoroknak álcázva az, hogy a magyarok minden nációnál szarabbak. Aki ennek az ellenkezőjét tudja bizonyítani, azaz azt, hogy egy ott összehasonlításként felhozott nemzetet a magyaroknál rosszabbnak állította be, azt jutalmul megcsókolhatja akár Naomi Campbell.

Azután jönnek az unos-untalan emlegetett témák: a diszkrimináció, 1944, a romák, a szélsőségességek. Ezt a mantrát tényleg már csak a vallási áhítatot lehelő hallgatók tudják imádattal nyomon követni. Akiknek zene füleiknek a naponta feltett ilyen kérdéseik: „Önök szerint Orbán egy nagy kalap szar?”, amire a betelefonáló a kádári időket visszaidéző 99 százaléka szavaz igennel, hívásukkal is a pénzben egyébként messze nem olyan rosszul álló adót támogatva.

Az elmúlt években a világtörténések kegyetlenül kikezdték a rádió idegeit. Legutóbb, főként az elmúlt fél évben, migránsügyben. Bocsánat: menekültügyben. A kimúlt SZDSZ helyett a Klubrádiót hallgatva érzékelhette mindenki, akinek erre kedve volt, hogy nincs az a mennyiségű közel-keleti, afrikai és bárki (csak legyen eléggé távol az európai keresztény kultúrától), akit ez az adó ne fogadna tárt karokkal. És így imádta ez az adó az EU-t, Merkelt és a többi „nyitott kapus” Európa-gyilkost.

De még utolsó mentsváruk is rémisztő hangokat adva rogyadozik. Főleg most, hogy az Európai Unió (értsd: Merkel) megállapodást kötött a törökökkel a migránsok visszaszorítására. De a drága jó unijó most már a migránscsempészek fenekébe is bele akar lőni. Merkel, a Klubrádió istennője, meg abba is belement, csakhogy a migránsügyben mind inkább ellene forduló belföldi népharagtól menteni próbálja magát. Erdogan török elnök előtt pedig úgy csúszik-mászik, hogy az már a kancellár előtt hasmánt kúszó médiájának is sok. Főként most, hogy megengedte Erdogánnak, perelje szarrá, akár több évi börtönnel sújtatva azt a Jan Böhmermann nevű közszolgálati bohócot, aki oly bátor volt, hogy nem saját főnökét, Merkelt bírálta, hanem Erdogant nevezte kecskebaszónak.

Szegény Klubrádiónak még ez sem elég

Az ENSZ menekültügyi szervezete és számos civil szervezet (a Klubrádió imádatának további tárgyai) bírálja a Brüsszel-Ankara migránspaktumot, amiért az oly embertelen a menekültek irányába. Merkel pedig mind inkább lezárja határait. Nesze neked „Wilkommenskultur”!

Elképzeljük, mit élhetnek át ott a Klubrádióban? Mi lesz velük, ha már minden istenük olyan szarrá válik, mint szemükben az ugyanezekért is szar magyarok, élükön a rohadék Orbánnal?

Egyetlen vigaszáguk már csak a külföldi sajtó. Ahonnan szemléjükben naponta vagy ötször-hatszor betehetik a mantrára önkielégítő rajongóiknak az „autoriter”, „populista”, nacionalista jelzőket Orbán és Kaczynski elé.

Így azután összeér, ami összetartozik. Idegen finanszírozójuk, csak a nekik nem idegen sajtójuk és ők. Döglődő világuk maradék két támasza. Ölelés és vad smár. Míg permanens utálatuk földjén, Magyarországon a még bennük szorult maradék levegőt is pumpálja ki az, hogy nem az ország magyartalanodik el a beözönlő mássággal, vágyaikat követve, de Európa válik egyre inkább „magyarrá”. Zárulnak a határok, emelkednek a kerítések, rekednek kinn az önigazoló dokumentumaikat a regisztrálás előtt gondosan elhajító migránsok.

Idegeik pedig mind inkább felmondják a szolgálatot, míg – ugyancsak öngyilkos módon –  félóránként sarkalják saját hallgatóikat, az elöregedés miatt amúgy is fogyatkozó maradék híveiket, hogy menjenek külföldre, mert ebben a szar országban szarabb már nem lehet.