Két héttel ezelőtt nagy felháborodást váltott ki a Charlie Hebdo címlapja, amelyben a brüsszeli terrortámadásokra reflektáltak, meglehetősen visszataszító módon.

A magazin ennek ellenére azonban olyan kérdéseket vetett fel, amelyek valóban egzisztenciálisak a mai francia közvélemény számára:

Az „itt” más szavakkal egy felismerhetetlen, iszlamizált disztópiája Franciaországnak, ahol a vallási szélsőségek a Behódolás című könyvből ismerős módon a szekularizáltság puszta gondolatát is visszaszorulásra kényszerítették.

A terrortámadás okait keresve, Robert Zaretsky szerint Charliék kérdésfelvetése mindenképp releváns, szerinte azonban itt főleg a liberális társadalmak felelősségén kell elgondolkodni.

A Charlie Hebdo és a francia radikális liberálisok válasza arra, hogy miképp kerülhető el, hogy Franciaország a befátyolozott nők és a naponta imádkozók országa legyen, nem lehet más, mint a militáns szekularizáció. Szerintük csak így lehet elkerülni, hogy a párizsi külvárosban éldegélő marokkói pitasütő egy nap bombával a kezében érkezzen meg a reptérre.

Ezek a kérdések, ma mindennél égetőbbek és mélyebb kérdéseket vetnek fel Franciaország jövőjét illetően. Zaletsky szerint ugyanis, ha

Ez a két konfliktus pedig mélyen összefonódott egy harmadikkal, a francia nemzeti identitás-érzés drámai átalakulásának tapasztalatával.

A szerző szerint a korábban a mindennapi élet praktikus szintjéhez tartozó terminus a francia szekularizmus, melynek 1905-ben egyetlen célja volt, nevezetesen szétválasztani az államot az egyháztól. Mára megkérdőjelezhetetlen ideológiává fajult a liberális oldalon.

A francia szekularizáció évtizedeken keresztül megfelelően is működött, biztosítva a társadalmi rendet hívőknek és nem hívőknek egyaránt.  A nyolcvanas évektől kezdve, azonban egyre több észak-afrikai muszlim bevándorló érkezett a jobb élet reményében a hajdani a gyarmatterületekről, amellyel egy egészen új típusú társadalmi konfliktus kezdett kirajzolódni a francia államiság és az újonnan meghonosodó vallási felekezetek között. Ennek az típusú konfliktusnak a szimbolikus ügyei például a burka és a kereszt kihelyezése körüli viták.

És ennek a kiélezett társadalmi berendezkedésnek az egyre csak súlyosbodó bajaira, sem a szekularizmusban vallásként hívő francia szélsőségesen liberális baloldaliak, sem a szélsőjobboldal nem képes megfelelő választ találni. Hozzátennénk, hogy a helyzet ma  e téren, szinte valamennyi nyugat-európai országban hasonló.

Utóbbi görcsösen ragaszkodva ahhoz, hogy a felvilágosító szekularizmus még saját keresztény kultúránk árán is képes lesz megakadályozni, hogy az emberek vallási radikálisokká váljanak.

Zaletsky szerint talán azt túlzás kijelenteni, hogy a szekularizmus agresszív, fundamentalista értelmezése vezetett el ahhoz, hogy egyesek radikalizálódjanak és aztán terroristává válnak. Azonban arra kétségtelenül hatalmas hatása van, ahogyan Franciaország, mint nemzet válaszol az őt érő jelenlegi kihívásokra. Továbbá felveti a kérdést, hogy saját európai és keresztény kultúrájának feladásában meddig is mehet még el.

(Foreign Policy)