Miként lehet a magyarságot ért történelmi traumákat a legkisebb járulékos vesztességgel feldolgozni, miként kell viszonyulni Trianonhoz és a holokauszthoz? A Közös Halmaz Alapítvány e kérdések mentén hív egy életen át tartó konstruktív párbeszédre.

Vannak, akiknek az egyik történelmi trauma fáj nagyon, vannak, akiknek a másik. Akadnak, akik több huszadik századi sebet is ápolnak, mások pedig sosem néznek hátra. Nem kell meggyőzni egymást. Megérteni igen – írja a Közös Halmaz, melynek kitűzött célja a konstruktív, a nagy történelmi traumák mentén megfogalmazódó párbeszéd elindítása.

A terhes és viszontagságos huszadik század mindannyiunk családjában okozott töréseket. Szinte elképzelhetetlen az olyan magyar család, akivel a huszadik században semmi ne történt volna, akinek az egyéni családi történetébe ne szólt volna bele a történelem.

A Közös Halmaz Alapítvány egy meglehetősen új megközelítésből igyekszik rámutatni a magyar történelmi traumákra, és azok lehetséges megélésére.

Négy nagy történelmi traumát azonosítanak, melyekkel kapcsolatban szándékaik szerint szabadulnunk kell attól a gyűlölködéstől, ami a történelmi traumáinkról szóló közbeszédet uralja, legyen szó Trianonról, a holokausztról, a világháborúkról, a diktatúrákról, 1956-ról vagy a rendszerváltásról. Ideje, hogy szembenézzünk a traumáinkkal.

A történelmi traumák beazonosításán túl (Trianon, világháborúk, holokauszt, rendszerváltás) egy átfogó „társadalmi párbeszédre” hívják mindazokat, akik szeretnék megérteni mások sérelmeit, és szeretnék megértetni a sajátjaikat másokkal.

„A rendszerváltás a legfrissebb traumánk, amit nem is feltétlenül azonosít mindenki traumaként, noha az egyes családokra egészen eltérően hatott. Nem mindenki tudott élni a szabadsággal, sokak számára az egzisztenciális biztonság elvesztését jelentette a rendszerváltás"– mondják az alapítvány munkatársai, Donner Andrea és Kiss Kata. 

„A csapat egyik tagja fiatal diákként élte meg a rendszerváltást, megtanult együtt élni a szocializmussal. A rendszerváltás után egy talajvesztettséget élt meg, hiszen megszűntek azok a szocializációs közösségek, úttörő mozgalmak stb., melyeket fiatal felnőttként fel kellett dolgoznia. Ez azonban nem jelenti, hogy a rendszerváltás rossz, egy másik csapattagunk épp ennek köszönhette, hogy szülei végzettségüknek megfelelő munkát kaphattak. Más-más szempontból, de mindkettejüknek egy új helyzettel kellett szembenézniük."

A Közös Halmaz célja, hogy ne versenyeztessük a történelmi traumáinkat, hanem építsünk hidat a szélsőséges megítélések között, hiszen csak akkor tudjuk feldolgozni a történelmünket, csak akkor tudunk szembenézni a múltunkkal, ha elkezdünk beszélni a személyes traumáinkról, közelítve az egyes nézőpontokat, megéléseket.

Leginkább a szocializációs közeg az, ami meghatározza, hogy az emberek mit gondoljanak a történelem traumáiról - vélik. 

A Közös Halmaz Alapítvány ősszel egy köztéri kiállítást szeretne nyitni, mely szándékuk szerint közelebb viszi az embereket a XX. századi traumák megértéséhez. A kiállításon túl az alapítvány munkatársai workshopokat, beszélgetéseket is szeretnének tartani középiskolákban, hogy a fekete-fehér reflexiókat ne vigyék tovább a fiatalok.

A történelmi traumák mentén felépített kiállítás több millió forintba kerül, melyet adományokból kívánnak összegyűjteni, ennek része közösségi finanszírozási kampányuk is, amelyhez még mindig várják az adományokat.

„Nem a trauma saját megélését kívánjuk megváltoztatni, hanem utat, irányokat mutatni ahhoz, hogy az emberek képesek legyenek elfogadni a sajátjuktól eltérő megélést, érzéseket." Az lenne a cél, hogy ne legyünk megosztottak a történelmi traumáink mentén – a véleménykülönbségek természetesek, de a huszadik századi közös múltunk mégiscsak összeköt minket.

A Közös Halmaz Alapítvány munkatársai remélik, hogy a közös múlt megértésének irányába tett erőfeszítéseik programmá állnak össze, amely idővel akár az iskolai oktatás részévé válhat.