A 2002-ben irodalmi Nobel-díjjal is kitüntett író halálhíréről a Magvető Kiadó számolt be.

Kertész 1929. november 9-én született Budapesten. 1944. június 30-án a Budapest környéki csendőrpuccs következményeképpen tizennégy évesen Auschwitzba deportálták. Több koncentrációs táborban is fogva tartották, majd a lágerek felszabadítása után, 1945-ben hazatért Magyarországra.

Ezt követően újságírással és fizikai munkával tartotta el magát. A sikert és azt, hogy írói, műfordítói munkájából megélhet, a nyolcvanas évek második fele, majd a magyarországi rendszerváltás hozta meg számára.

Az 1960-tól 1973-ig írt első regénye, a Sorstalanság már megjelenése évében is nagy visszhangot váltott ki, igazában azonban csak a nyolcvanas és kilencvenes években keletkeztek olyan kritikák, melyek a hazai irodalmi utómodernség kánonjába sorolják. Sorstalanság című regényéből maga írt forgatókönyvet, s Koltai Lajos rendezett vegyes kritikai fogadtatásnak örvendő, rendkívül népszerű filmet. A világ minden nagy nyelvére lefordították legalább egy könyvét – így a Sorstalanság hindi és arab nyelven is olvasható.

1998 óta a darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung, 2001-től a német Becsületrend (Pour le Mérite) tagja. 2000 májusában Herder-díjjal, novemberben a Die Welt irodalmi díjával tüntették ki. 2002. október 10-én első magyarként tüntették ki irodalmi Nobel-díjjal. 2002-ben Budapest díszpolgárává tette, majd 2005. március 10-én a Sorbonne díszdoktorává avatták. 2007-ben a Magyar Kultúra Nagykövete volt. 2009-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.

Kertész Imre jelentős műfordítói tevékenysége során Elias Canetti, Sigmund Freud, Hugo von Hoffmannstahl, Friedrich Nietzsche, Joseph Roth, Arthur Schnitzler, Ludwig Wittgenstein, valamint modern német és osztrák szerzők írásait ültette át magyarra.

(MTI, PIM)