Ami a balliberálisoknak szerint már magában véve is szörnyűség: a világon nincs olyan, sikítják a szakembereik, hogy összezsúfolnak egy városban múzeumokat. Bőszen bólogató okostónik telefonálnak be, igenelve az előttük felszólaló városépítészeti lumeneknek. Merthogy kinek van kedve és ideje üptre múzeumozni egy teljes napot egy helyütt? S megy a duma.

Nincs, a frászkarikát: ott van mindjárt Berlin központjában a Museum-sziget, amely népszerűsége és gyönyörűsége alapján kiemelkedik a német főváros legnépszerűbb látványosságai köréből is. A Bode Múzeummal, a világhírű Pergamon Múzeummal, a Neues Museummal, vele szemben a Régi Nemzeti Galériával. Olyannyira sikeres a Spree folyó eme csodaszigete, hogy azt az UNESCO világörökségeként ismerte el.

De ehhez alaposan át kell rendezni a mostani Városligetet.

Ami így megy:

Tizenötöt, hogy helyettük nyolcszázat telepítsenek oda. A parkban összességében a zöldterület nagysága bőven nagyobb lesz a jelenleginél. És kevesebb lesz ott a beton. De nem csak fából lesz több, cserjéből is.

És ez fáj igazán a ballibeknek: még vonzóbb lesz a Demszky borzalmas éveit magáról lerázó, az egykori lepusztultságában két évtizeden át ténfergő, ma mind lüktetőbb, mind vonzóbb világváros, Európa talán legszebb fővárosa, melyet mind több turista keres fel, egyre többet költve a Duna partjánál emelkedő Budapesten.  

Ez fáj igazán a liberálisoknak, ezért jajveszékelnek, ezért alélnak el, szívhasadást mímelve, és ösztönöznek mindenkit, hátha álmuk ezúttal valóságra válik: hátha most lesznek a kivágott tönkök a kormányt elsöprő soha nem látott tömegtüntetés okai.

Pedig míg a Városligetben csupán ideiglenesen csökken a fák száma, hogy azután több legyen belőlük, a világon vészesen csökken az élő faállomány. Madagaszkár keleti esőerdői 90 százalékát vesztette el. Köztudottan vészesen fogy a brazil őserdő. Haiti eredeti erdejeinek alig egy százaléka maradt meg. Vészesen és visszavonhatatlanul fogynak a zöld felületek Mexikóban, Indiában, Indonéziában, Malajziában, a Kongói Köztársaságban és számos más országban.

De nem csak ott.

Nagy-Britanniában is, ahol egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve a talpalatnyi zöld terek. Mint London legcsodálatosabb parkja, a Battersea Park is. Az önkormányzatok, helyi hatóságok egyre nagyobb mértékben zsugorítják a parkok fenntartására fordítható költségvetésüket. Liverpoolban ötven százalékkal, több mint 60 százalékkal Newcastle-ban. Az így fenntarthatatlan zöldfelületeket óriásvállalatok veszik át, hogy kereskedelmi vállalkozásokat nyissanak a lebetonozott parkrészeken. Ennek megállítására alakította Daniel Raven-Ellsion, a „gerilla geográfus” Londoni Nemzeti Park Város kampányát, amely az egész fővárost egy nagy parkká alakítaná.

De ők legalább őszinték, míg a mi tiltakozóink hazug, álaggódó varangyok. Jeszenszky Géza, Illés Zoltán dobta be magát a ballib eszközháborúba. „Jobboldaliként”, a Klubrádió mellett, ahol a magyarokat minden néppel szemben kisebbrendűként, gyáva, birka, ugyanakkor intoleráns nemzetként jellemzik nap mint nap. Ahol néhány napja arra oktatták a hallgatókat, hogy a magyar – szemben a nigériaival – egy intoleráns tetű. Hogy a Boko Haram másszon rájuk!

Legutóbb épp tegnap, Lang Györgyi húsvéti Megdumáljuk műsorában is ez volt a téma. Az ott szokásos körítéssel: behívták Vámos Miklóst. És mit mondott húsvét hétfőn ez a gazember, aki Antall idején azt terjesztette a Nation című amerikai hetilapban, hogy nálunk nem lesznek már választások, mert diktatúra van? Hogy aki fát vág ki, nem normális.

A témában betelefonálók a műsorvezető nagy helyeslése közepette elmondták még, hogy a fakivágás gyilkosság, és a fakivágó elmebetegeket be kellene börtönözni.

Emlékszünk arra, hogy a rendszerváltást követően miként épült fel a Budakeszi út és az Árnyas út között fekvő ősfás telken a Lauder Javne iskola? Mely ingatlant Demszky Gábor akkori főpolgármester bocsátotta a milliárdos Lauder rendelkezésére, ingyen, 99 évre?

Mekkora fakivágás volt ott? Csak úgy repkedtek a szilánkok, dőltek a gyönyörű, több száz éves ősfák. Tiltakozás? Környezetvédőktől? A külügyminiszter Jeszenszkytől? A budapesti értelmiség krémjétől? A nagy rohadt kuss volt ott.

Nos, mondjuk ki a szentenciát tehát azoknak, akik a kettős mércét a birkák elleni atomfegyverként használják: addig, ameddig legalább visszamenőleg a mostani városligeti zöldfelület-növelés ellen tiltakozók azt a fairtást nem ítélik el, akár üvöltve, akár csöndben, írásban, akár jajveszékelve a földön hemperegve, rendőrt leugatva, egy szavukat nem hisszük őszintének.

És azonos mércével mondjuk ki, ha ezt nem teszik meg, a Lauder-iskolát tervezőket és építőket nevezik ezzel visszamenőleg, de azonnal joghatállyal nem normálisaknak, börtönbe vetendő elmebetegeknek és gyilkosoknak.