Azt már a mérkőzés előtt is sejtettük, hogy a horvát válogatott jobb erőkből áll, mint a magyar, a kérdés az volt, hogy Bernd Storck milyen taktikával próbálja meg kompenzálni a tudásbéli különbséget.

Geráék nagyon agresszívan kezdték a mérkőzést és már a támadó harmadban letámadták a horvátok védőit. Az ellenfél védői nem nagyon tudtak kibontakozni, ahogyan az egész vendég együttes sem. Azt is lehet mondani, hogy enyhe fölényben voltunk, talán egy picivel veszélyesebbek is, de igazából inkább a középpályán zajlott a játék.

Ennek ékes bizonyítéka, hogy az első kapura lövést a 23. percben láthattuk, Kleinheisler révén, de magát a kaput messze elkerülte a labda. Kicsivel később Priskin is vállalkozott, azt lehetett érezni, hogy inkább mi irányítjuk a játékot.

Modricék ritmusváltásai viszont nagyon veszélyesek voltak és szűk félóra elteltével meg is ittuk ennek a levét: A Real pici irányítója tökéletesen vette észre a balszélen Perisicset, aki tökéletesen centerezett, Mandzukics pedig nem hibázott. 1-0 oda. Hidegzuhany. Nem volt volt benne a meccsben, de azt végig lehetett érezni, hogy a horvátok labdabiztosabban.

Dzsudzsákék becsületére váljék, hogy nem zuhantak össze és folytatták a bátor játékot. Először pont a Bursaspor légiósa próbálkozott, de lövése centikkel ment el a bal kapufa mellett, a félidő vége előtt pedig Kleinheisler tornásztatta meg Kalinicset 17 méteres lövésével.

1-0-s horvát vezetéssel vonulhattak pihenőre a csapatok. A szünetben négyet cserélt Storck, a kapuban Dibuszt Bogdán váltotta, Nagy Ádám helyett Elek Ákos jött. illetve erősödött papíron a támadó szekció: Németh és Priskin le, Nikolics és Szalai folytatta.

A második játékrész is egy Kleinheisler lövéssel kezdődött, kár, hogy a középre ment a labda, a horvát kapusnak nem okozott gondot. Nagyon aktívan kezdte a második játékrészt a válogatott, jobban és veszélyesebben játszott ellenfelénél. Érezni lehetett, hogy nagyon akarnak egyenlíteni. Bő egyóra játék után két jó lehetőségünk is volt, a horvátok viszont el sem jutottak a kapunkig.

A 77. percben mégis meghűlt bennünk a vér, mert 16-ről lőhettek szabadot a vendégek. Ha kaput talál, gyakorlatilag gól. A csereként beállt Srna lövése centikkel ment el a bal kapufa mellett. 2 perccel később a horvátok félhettek és nem alaptalanul. Mi is lőhettünk egy szabadrúgást 18 méterről, és nekünk van egy Dzsudzsák Balázsunk, aki megmutatta Srnanak, hogy kell egy ilyet értékesíteni. Tökéletesen csavart a bal felsőbe. Megérdemeltük az egyenlítést. 1-1

A gól után még kettőt cserélt Bernd Storck. Kleinheisler és a gólszerző Dzsudzsák hagyta el a pályát, helyettük Böde Dániel és Stieber Zoltán küzdhetett tovább a győzelemért, mert a csapat nem állt le, nem elégedett meg azzal, hogy döntetlen az állás. A közönség hálás is volt.

Ami dicséretes és talán a csodával is határos tény, hogy a horvátok először a 91. percben lőttek kapura a második félidőben és ez egyértelműen a válogatott tartását mutatja. Ha még azt is hozzávesszük, hogy támadásban sem vallottunk szégyent, sőt egyértelműen a horvátok fölé nőttünk, egy nagyon jó előjel 80 nappal az első EB mérkőzésünk előtt.

A végén maradt a döntetlen, de a magyar válogatott inkább megérdemelte volna a győzelmet. Ezt pedig nagyon jó leírni!

Hajrá, magyarok!

Magyarország-Horvátország 1-1 (0-1)

Gólszerzők: Dzsudzsák, illetve Mandzukics