Iszonyú terrortámadás érte kedden Brüsszelt. Szimbolikus helyszínen, az unió fővárosában történt a merénylet, ráadásul a repülőtéren, ami az egyik legjobban őrzött objektum a belga fővárosban. A szörnyű tragédia megrázta egész Európát. Az ártatlan embereket meggyilkoló terroristákat semmi nem mentheti fel, tettük emberiség elleni bűntett.

Mégis olybá tűnik, hogy bár a nyugat-európai elitet is megviselte a tragédia, a reakció azonban a szokásos. A politikai vezetőktől a médiumokon keresztül a netes véleményvezérekig szinte mindenki büszkén deklarálja: „nem félünk!”

Valahogy a Birodalom visszavág című film egyik jelenete jut erről eszembe. Amikor az ifjú Luke Skywalker kérleli Yodát, hogy neveljen belőle jedit, ifjonti hévvel bizonygatja: „Nem fogsz csalódni bennem. Én nem félek semmitől.” Az öreg mester csak ennyit mond neki halkan: „Hát majd fogsz. Igen, majd fogsz.” 

Ebben a brüsszeli „nem félünk”-ben benne van a nyugati-európai társadalom minden kevélysége és  mindenek felettinek hitt öntudata. Az az önérzet, hogy meghaladottnak hisz minden alapvető emberi érzést, többek között a hitet és a félelmet is.  Emlékezzünk csak vissza a novemberi párizsi merényletek után Yann LeCun, a Facebook egyik kutatási igazgatója bejegyzésben kelt ki az ellen, hogy az emberek imádkozzanak az áldozatokért (#PrayForParis). Ahogy ő fogalmaz: „A racionális gondolatok és a vallásos maradiság, a humanizmus és a vallásos »erkölcsök«, a gondolat szabadsága és az agymosás közötti küzdelmeket Franciaország túlságosan is ismeri. Franciaország már megvívta ezt a háborút, és győzött.” Arrogancia, gőg. Ennyi és nem több.

Egy dolog viszont nincs benne a „nem félünk”-ben: a cselekvés. Félelem nélkül várja a nyugati elit, hogy a terror folytatódjon. Miközben gyakorlatilag képtelen arra, hogy a több milliós bevándorló tömeget integrálja (más kérdés, hogy ez egyáltalán lehetséges-e), továbbra is migránsok tízezreinek betelepítésben látja a válság megoldásának lehetőségét.  

Talán nem ártana azon elgondolkozni, hogy jobb lenne inkább elkezdeni félni. Mert a veszély valós. Ha pedig van félelem és veszélyérzet, az előhozhatja az ösztönös védekező reakciókat és cselekvésre sarkallhat. Nem véletlen a régi mondás: jobb félni, mint megijedni.