A Stratfor legfrissebb jelentéséből csemegézve pár olyan változás, amelytől tényleg minden nagyon más lenne.

Nem várható külső felkelés Moszkvával szemben, sokkal inkább a központi vezetés képessége fog egyre inkább meggyengülni ahhoz, hogy az egész Orosz Konföderációt képes legyen felügyelet alatt tartani. Nem fog megszűnni Oroszország, de az Stratfor előrejelzései szerint jelenlegi területeit nem lesz képes felügyelete alatt tartani.

Talán ez a legkevésbé meglepő előrejelzés mind közül. A migránsválság mellett az egyre erősödő euróválság komoly gondokat fog okozni Berlinnek. Németország ugyanis export függő állam és kis túlzással úgy is fogalmazhatnánk, hogy ők lehetnek az euróválság és az ezáltal egyre csak fokozódó Unió-ellenesség legfőbb vesztesei a kontinensen.

A jelentés szerint Lengyelország lakosság sokkal lassabb ütemben fogy, mint a többi európai országé. A jövőben ez pedig hihetetlen erőforrás lehet a közép-kelet-európai ország számára. A tény, hogy Lengyelország a legerősebb európai állam Oroszország nyugati szomszédságában elég ahhoz, hogy regionális vezető szerepét felhasználva vezető hatalommá váljon.

Tíz éven belül az integráció egy távoli emlékké válhat. Európa négy meghatározó része: Nyugat-Európa, Kelet-Európa,  Skandinávia és a Brit-szigetek egyre inkább elszakadnak egymástól.

Az amerikai intézet szerint az EU bizonyos értelemben túl fogja élni a válságot, de a fontosabb európai gazdasági, politikai és katonai kapcsolatok bilaterális módon fognak fennmaradni.

Az káoszba süllyedt Közel-Kelet legfőbb győztese Törökország lehet. A török- amerikai szövetség motorját pedig az a közös cél fogja adni, hogy minél jobban kiszorítsák Oroszországot a régióból.

Kína lassan egy évtizede néz szembe gazdaságának lassulásával. Ez egyre nagyobb társadalmi elégedetlenséget eredményez a vezető Kommunista Párttal szemben. Az ominózus jelentés szerint azonban hatalmi szempontból a párt semmilyen liberalizációt nem engedhet meg magának. Ez azt jelenti, hogy az egyetlen járható út a fokozódó káosz kezelésére az lesz, ha Peking növeli a politikai elnyomást.

Pekingnek ezenkívül egy további, ennél sokkal súlyosabb problémával is szembe kell néznie: még pedig azzal, hogy a növekedés Kínában földrajzilag egyre kevésbé egyenletes elosztású. Ahogy a jelentés megjegyzi a regionális törések, eddig is folyamatosan okai voltak a politikai káosznak Kína történetében és még most is van rá esély, bár nem sok, hogy a parti régió érdekei szembemennek majd Peking abbéli törekvéseivel, hogy jólétet vigyen a belső régiókba,  annak érdekében, hogy visszatartsa a politikai nyugtalanságot.

Japánnak meg van a saját tengerészeti hagyománya ahhoz, hogy regionális vezetővé válhasson.Jelenleg Japán ilyen tekintetben az USA-tól függ. Azáltal azonban, hogy az Egyesült Államok a jövőben egyre kevésbé lesz ebben érdekelt Japánnak minden mozgástere meglesz, hogy növelje tengeri hatalmát az elkövetkező években.

Ez azért nem épp egy egyedi jóslat világunk jövőjével kapcsolatban. A Stratfor érvelése szerint, mivel a világ az elkövetkező tíz évben egyre kiszámíthatatlanabb lesz, az USA az új típusú kihívásokra egyre óvatosabban fog reagálni, ahelyett, hogy aktív nagyhatalmi szereplőként próbálná megoldani a világ gondjait. Ennek pedig egyenes következménye lesz, hogy végül nem is lesz többé nagyhatalom...

(Independent)