Ugrás a tartalomhoz
" Mi vagyunk Soros ellenzéke”
#ez történik
#Orbán Viktor
#belföld
#bevándorlás
#Soros György
#külföld
#fehér férfi
#demográfia
#sport
#Brüsszel
#vélemény
#tudomány
#terrorizmus
#egyetemimetoo

Veszélyes korszak vette kezdetét Németországban

Tóth Hanna

2016.03.10. 20:38

Egyszerûen fogalmazva a migrációnak köszönhetõen a német politikában minden a feje tetejére állt.

Nyolc hónappal ezelőtt Németország egészen más ország volt. Az akkori német politikai berendezkedésben elképzelhetetlen volt, hogy azonnali intézkedést igénylő válságok sorozata lépjen fel, Merkel pozíciója pedig sziklaszilárd volt. Senkinek sem jutott volna eszébe a kancellár legitimitását megkérdőjelezni.

Dirk Kurbjuweit szerint

ennek a nyugodt korszaknak egy csapással vetett véget az Európát sújtó migránskrízis.

Külön elemzést érne meg, annak bemutatása, hogy mégis hogyan lehetséges, hogy a legstabilabbnak számító német politikai vezetést ez mennyire váratlanul is érte, de most nem erről lesz szó. Hanem sokkal inkább arról, hogy hol is tart most a német politikai rendszer és hogy hogyan is juthatott idáig.

Hogy Németország megváltozott az bizonyos, de hogy hol is tart most, mi is történik pontosan, az még a németek számára is kérdéses.

Németország számára ez a mostani a második demokratikus köztársaság, ha nem vesszük figyelembe az NDK-t, ami nem nevezhető igazán demokratikusnak. És eléggé úgy látszik, hogy a második köztársaságban a legnagyobb szakadást a menekültválság idézte elő. Noha ott még nem tart Németország, hogy a német alkotmányosságot és az állami intézményeket bárki megkérdőjelezze, de a politikai rendszer mégis hihetetlen sebességgel változik. 

A migránsválság által előidézett változások a politikai rendszerben és főleg a pártrendszerben rajzolják meg a soron következő harmadik köztársaság kontúrjait.

A modern demokráciákban a politika kettős képviselet szerint zajlik. A politikusok képviselik választóikat a parlamentben és a kormányban, míg a választások közötti időszakokban a választók főképp a médiabeli reprezentációjukon keresztül növelhetik befolyásukat a közéleti vitákban.

A bulvárlapok, mint a Bild "a nép hangjaként" működnek, míg a Die Zeit szerű kiadványok az értelmiség szócsövei. Valójában azonban két elit beszélget egymással: politikusok és újságírók. Majdnem ugyanannak a kasztnak a tagjai, ami problematikus helyzetet jelentene, hiszen a média feladata, hogy kritikus szemét rajta tartsa a politikusokon.

Az internet azonban széttörte ezt a bensőséges viszonyt, hiszen ma már bárki csatlakozhat a különböző közéleti vitákhoz. Ez remek dolog a szerző szerint, azonban sokszor teljesen szembemegy a politikai és média elit által szabott politikai korrektség elvárásaival, ahogy ez megfigyelhető a migránsválságban is.

A képviselet válságának kérdése különösen jelentős a volt kelet-német területeken, ahol az emberek többsége érzi úgy, hogy a politikai elit és az emberek akarata teljesen szembemegy egymással.

Itt az emberek többsége nem hisz sem a zsurnalisztáknak, sem a politikusoknak. Szerintük az emberek által igaznak vélt dolgok teljesen elszakadnak a média által bemutatott valóságtól.

A politikai képviselet Németországban sokáig a a CDU, CSU másrészről pedig az SPD látta el. Ezek a politika formációk évtizedeken keresztül képesek voltak arra, hogy képviseljék a különböző politikai pozíciókat bal és jobboldalon. Ez a felosztás hatásosan működött a médiában is. Az utóbbi években azonban a német pártrendszer elkezdett fragmentálódni. Ennek eredményeként az emberek egyre több politikai opció közül választhattak.

Az emberek számára azonban egyre kevésbé  maradt fontos az intézményesített képviselet, az internetnek köszönhetően kezdték úgy érezni, hogy  képessé váltak arra, hogy magukat képviseljék.

Ezt követően érkezett Angela Merkel, aki képes volt egy sokkal szélesebb választói réteg megszólítására, mint elődei. Ez nagyon jól ment egészen a migrációs válságig. Ennek következtében ugyanis mára Németországban egyre kevesebb szavazó van tisztában a német politikai erőtér szereplőinek pozíciójával.

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy minden a feje tetejére állt a német politikában.

Jelenleg vannak olyan választók, akik évtizedeken keresztül csak Zöldekre és az SPD-re szavaztak, sőt Merkelben magát a ördögöt vélte felfedezni, most meg a migránsválságot követően Merkelt tartja a valaha volt legjobb német vezetőnek.

Sokkal több azonban, az olyan korábbi Merkel-párti szavazó, akik egyre hangosabban kérik számon a kancelláron, hogy a migránsok helyett a keresztény Németország megvédése mellett álljon ki.

Merkel elfogult migránspártiságának köszönhetően választók ezreit hagyta magára. Ezt az űrt volt képes kitölteni a populista AfD, akik pozícióját a menekültválság további eszkalálódása csak még inkább felerősíti.Ez pedig megjósolhatóvá teszi azt, hogy mennyire lesz képes a CDU a jövőben is megtartani a német politikai spektrum konzervatív felét.

Korábban a CDU és az SPD uralta a politikai térfeleket. Néppártokként hivatkoztak rájuk, mert következetesen eloszlott kettőjük között a szavazatok 80%-a és puszta méretük garanciát jelentett a különböző szakadások ellen. Garantálták a konszenzust és a kompromisszumot. A piacbarát Szabad Demokraták és a Zöldek könnyen integrálható adalékként jelentek meg csupán a politikai térben.

Aztán az  SPD egyeduralmát a baloldalon a különböző szélsőbalos pártok kezdték megtörni, jelenleg pedig az AfD teszi ugyanezt a konzervatív oldalon. Ha a párt a továbbiakban is képes lesz kihasználni a migránsálság miatt elégedetlenséget az tartós sikereket hozhat számukra.

Noha sokan írtak a német politikai rendszer weimarizálódásáról, a szerző szerint azonban itt még semmiképp sem tart Németország. Az viszont biztos, hogy

ekkora szintű instabilitás nem volt megtapasztalható az újraegyesítés óta.

Nem nehéz látni azt disztópiát, ami megvalósulhat. A harag, félelem, ellenérvek nélküli igazságmagyarázatok, a képviselet- nélküliség és az ebből következő összeesküvés elméletek  rossz hangulatot hoznak létre, amely lehetőséget ad az olyan szélsőséges politikusoknak, akik maguk is manipulálni akarják ezt a hangulatot.

 Egy ilyen forgatókönyv esetén az identitás lép a képviselet helyére, akárcsak egy diktatúrában. A fékek és ellensúlyok – beleértve a médiát és a pártrendszert –  pedig összeomlanak. A demokrácia az érzelmek áldozatává válik. Németország jelenleg még messze van ettől a sorstól, de az első lépésekre már sor került.

(Spiegel)

 

 

 

 

 

EZEK IS ÉRDEKELHETNEK

OLVASTAD MÁR?

MÉG TÖBBET SZERETNÉK
Vissza az oldal tetejére