Bernie Sandersnek elképesztően szüksége volt ezekre a győzelmekre, hogy versenyben maradhasson a demokrata jelöltversenyben. Trump tovább tudta növelni az előnyét, ugyanakkor sikerült csökkentenie annak az esélyét, hogy a harmadik helyezett Rubio és a negyedik Kasich versenyben maradjon. A jövő héten, március 15-én Ohio és Florida kerül terítékre. Ez lesz az a nap, amikor nagy valószínűséggel úgy Rubio, mint Kasich is kiszáll a republikánus versenyből, amennyiben ezt is elveszítik.

A volt first ladynek sem volt vidám napja. Hillary Clinton kampányának a célja minden szempontból az volt, hogy mielőbb behúzza a győzelmet. Ehhez képest a keddi szereplés elég gyatrán sikerült. Egyre inkább beigazolódik, hogy Hillary Clintonnak iszonyúan erős hátszele van, ahogyan az is, hogy ez még nem minden. Bernie Sandersnek nem szabadna a közelébe sem érnie. Ehhez képest a hajdani first lady-t ez a felvállaltan szocialista, meglehetősen idős úriember kedden igencsak megszorongatta. Obamának ugyanígy nem “szabadott volna” nyernie a papírforma szerint, hiszen esélyegyenlőség ide vagy oda, de mégis egy olyan emberről beszélünk, akinek a középső neve Hussein. Mindennek ellenére egyre több amerikai szekértő szerint kezd olyan íze lenni ennek a kampánynak is, mintha újra 2008-at írnánk. Sanders nemhogy lemaradna Hillary mögött, de közeledni kezdett. Arról nem is beszélve, hogy míg az egész Egyesült Államokban még januárban Clintonné toronymagasan vezetett 55 százalékponttal Sanders 36 százalékával szemben, ez az arány márciusra 49-42 százalékpontra esett vissza a nemzeti szintű támogatást illetően. Bár ettől még korántsem tűnik úgy, hogy Sanders meg tudná verni, de Clintonnénak még biztosan lesznek álmatlan éjszakái.

Trump kampánya folyamatosan arról szólt az elmúlt fél évben, hogy úgy alakította, vette irányát mindvégig, ahogy a szükség megkívánta. Ez történik most is. Természetesen itt nem hirtelen irányváltásról beszélünk – jobban mondva ezek csak látszólagos irányváltások, igazítások. Viszont három dologra érdemes lesz odafigyelni ebben a periódusban:

1. Trump folyamatosan hangoztatja, hogy a többieknek – Rubiónak és Kasichnak –  ki kellene szállnia a versenyből, hogy igazán összemérhesse magát ted Cruzzal. Attól függetlenül, hogy Cruz messze nem a republikánusok szíve csücske, és a “kiválasztott” Rubio már nem valószínű, hogy labdába fog rúgni, nem kizárt, hogy Trump tart attól, hogy nem tudja mindhárom jelölt fölött hozni 50 százalék feletti győzelmét, és a többi republikánus jelölt a végén szövetkezik és valaki egy személyben veri Trumpot. 
2. Trump elkezdett elnökjelöltként, és nem elnökjelölt-aspiránsként viselkedni. Folyamatosan hangoztatja, hogy ő az egyetlen, aki meg tudná verni Hillaryt – ezt a kijelentését pedig a nemzeti szintű felmérések is igazolják.
3. Minden jelölt Trumphoz méri magát. Folyamatosan hangoztatják, hogy ők azok – pontosabban az egyetlenek – akik meg tudják verni Trumpot. van egy tiszta mumus-kép, őt próbálják beállítani közös ellenségnek, ami egyelőre – a szavazók körében legalábbis – nem igazán működik. Ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy ami a milliárdost nem öli meg, az erősíti. Ez a típusú farokméregetés egyrészt vicces olyanok esetében, mint Marco Rubio, aki Jeb Bush után a kampány eddigi legnagyobb vesztese, másrészt mind mind Trump malmára hajtják a vizet, másrészt a "republikánus" jelöltet erősíti az előválasztásokon belül, ha Hillary meg Sanders őt állítják be ellenségnek. 

Minden jel arra utal, hogy a republikánusok mellényúltak, amikor nem vették komolyan Trumpot. Bár iszonyú összegeket költenek lejáratókampányokra, most már könnyen lehet, hogy túl késő. A másik baj pedig az, hogy a párton belül nagyon sokan Cruzt legalább annyira utálják, mint a milliárdost, pedig világos, hogy az egyetlen esély Trump párton belüli megállítására az, ha összefognak a legerősebb ellenjelölt mögött. Tehát gyakorlatilag egy olyan helyzettel állunk szemben, hogy a republikánusoknak a fejére nőtt két olyan jelölt, aki a hátuk közepére sem hiányzott. 

A jövő héten ismét kulcsfontosságú fordulatot vesz a kampány. Sanders egyre hangosabb, ez a hét talán elegendő lesz arra, hogy kiderüljön, hogy éppen csak egy jó hulláma volt Hillary riválisának, vagy pedig tényleg elkezd delegáltak szempontjából is közeledni hozzá. Bár a választások kimenetele kezd letisztulni, továbbra is a legbiztosabb, hogy semmi sem biztos.