Vaskos meglepetéssekkel szolgáltak az északi szomszédunknál rendezett országgyűlési választások. Szlovákia hetedik parlamenti voksolásán nyolc párt került a pozsonyi törvényhozásba. Kísérletet teszünk arra, hogy összeszedjük a nyolc legfontosabb tanulságot.

Robert Ficót gyakran hasonlítják Juraj Janosikhoz, a szlovákok híres-hírhedt betyárjához. Kétségkívül eddig Fico mindig ügyesen tudta hoznia „nép egyszerű fia” szerepkört, ez azonban most kevés volt. Voltak nála is dühösebbek. Sőt rajta kívül mindenki dühösebb volt. Protestszavazás volt ez a javából.  Bár pártja 28,3 százalékkal (49 mandátum) toronymagasan megnyerte a választást, nagyon nehéz lesz összekaparnia 75 képviselőt a kormányzáshoz.

A szlovák gazdaság szárnyal. 2015 utolsó három hónapjában 4,2 százalékkal nőtt a szlovák GDP 2014 azonos időszakához képest. Ráadásul a növekedés legfőbb motorja a háztartások fogyasztása volt. Az emberek tehát nem érezhették, úgy, hogy rosszabbul élnek, mint négy éve. A düh és a harag viszont nagy úr: az egészségüggyel és az oktatásüggyel felheccelt polgárok protestáltak is rendesen. Szavaztak mindenkire, aki nem Fico.

A fiataloké a jövő szokták mondani, a szlovák választás bebizonyította, hogy a múlt is az övék.  Az első választók majd egynegyede arra a szélsőjobboldali Marian Kotlebára és pártjára, a Mi Szlovákiánkra szavazott, amelynek tagjai szeretnek egyenruhában masírozgatni a fasiszta szlovák bábállam vezetőjének, Jozef Tisonak a sírjánál. A párt cigány-, zsidó, magyar- és bevándorlás-ellenes jelszavai a választók 8,1 százalékát szólították meg. Paradox módon jó néhány magyar is szavazott Kotlebáékra.   

Populizmusból nincs hiány északi szomszédunknál. Kotlebáék mellett a már süllyesztőben hitt szintén széljobbos Szlovák Nemzeti Párt is befutott, nem is kevés szavazatot szerezve (8,7 százalék). A magyarfaló Jan Slotáról elhíresült párt vezetését 2012-ben Andrej Danko vette át. Átfazonírozta és simán bemenetelt vele a pozsonyi parlamentbe.

És még mindig a populizmus. Már a nevében is jó adag népszerűség hajhászás van az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek pártnak, amely 11 százalékkal a harmadik helyen végzett. Az Igor Matovic médiamágnás által vezetett párt a másik liberális pártból, a SaS-ből vált ki. Gyakorlatilag ők buktatták meg 2012-ben a Radicova-kabinetet és mindenre lőnek, ami mozog. De, ha hinni lehet Ficonak, akkor Matovic sem ma született bárány, cégei rejtélyes módon szoktak tulajdonost váltani.   

Nem Matovic volt az egyetlen médiamágnás, aki sikeres pártot gründolt magának. Boris Kollár rádió- és Tátra-tulajdonos által alapított Család vagyunk mozgalom 6,6 százalékkal szintén bejutott a pozsonyi törvényhozásba. Nyilván Kollár a Család vagyunk elnevezést komolyan gondolhatja: az 51 éves szépfiúnak nyolc gyereke van, különböző nőktől.

És akkor jöjjön itt néhány dolog arról, ami nekünk, magyaroknak a legjobban fáj. 2010 óta nincs egységes magyar képviselet Szlovákiában. 2009-ben az addig egységes Magyar Közösség Pártjából, (korábbi nevén Magyar Koalíció Pártja) kivált képviselők, új szlovák-magyar vegyes pártot hoztak létre, a Most-Hídat. A szlovákok körében sem népszerűtlen Híd-vezető Bugár Béla meglovagolva az egyébként előrehaladott asszimilációt, a kettős identitással vagy valamikor magyar fölmenőkkel rendelkező Frantisek Rakoczik és Ludovit Pallfyk világát 2010-től kezdve könnyedén megugorta az 5 százalékos küszöböt. Mindezek mellett a stabil, de nehezen növelhető MKP bázis (kb. 110 ezer szavazó) nem tud labdába rúgni. Ehhez jött hozzá idén egy új, harmadik magyar párt az MKDSZ, amely ugyan elindult a választáson, de szemmel nem látható mennyiségű szavazatot kapott. 

Az MKP székházban nagy volt a bánat szombat este, harmadjára sem jutottak be a parlamentbe. Viszont a Híd székházban is nagyokat nyeltek. Az elért 6,5 százalékot elég gyenge eredménynek számít.  Ha hozzávesszük, hogy 2010-ben 8,1százalékot, 2012-ben 6,9 százalékot értek el, akkor érthető, hogy Bugár már a választás másnapján az MKP-val való összefogásról beszélt. Úgy tűnik erre az MKP-nál is nyitottság van. Az alaposan megfiatalított MKP, melynek vezetője Berényi József, a választási vereség okán be is nyújtotta lemondását, új esélyt kaphat, akár nem is sok idő elteltével.

Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy a szlovák parlamenti választások olyan felállást hoztak, amelyből akárhogy rakosgatjuk, nem lesz parlamenti többséggel rendelkező erő. Vagy ha mégis, az nagyon ingatag lábakon fog állni, ezért nem elképzelhetetlen, hogy 1-2 éven belül új választás következik Szlovákiában.