A népvándorlás körüli politikai adok-kapokban hajlamosak vagyunk elfelejteni, a folyamat történelmi léptékkel mérhető okait és következményeit. Pedig ezek sokkal lényegesebbek az érintett nemzetek életében, mint a napi problémák. Nyugat-Európa elöregedése, a népesség csökkenéséből adódó demográfiai vákuum, a muszlim országok mérhetetlen demográfiai többlete, mind Európa keleti és déli államaira jelentik a legnagyobb veszélyt. A stratégiában rájuk a vesztes szerepét osztották, ezért nekik kell a hosszú távú következményeket legjobban figyelembe venniük és ennek megfelelő politikai döntéseket hozniuk.

8 pontban elmagyarázzuk, miért.

Nyugat-Európában már a hatvanas évek óta tisztában vannak vele, hogy valamit kezdeniük kell a népességfogyással, az elöregedéssel és a munkaerőhiánnyal – ha fenn akarják tartani a gazdasági növekedést. A természetes folyamat ilyen esetben az lett volna, hogy a fejlett nyugati és északi országok népességfogyása által létrehozott demográfiai vákuum Európa keleti és déli feléről elszívja a fiatal lakosságot. A periférián így még nagyobb demográfiai hiány lép fel, az ottani vákuum pedig Európán kívüli lakossággal töltődik fel. Az utánpótlás rendelkezésre áll, mert a közel-keleti és afrikai térségben óriási népességtöbblet található. Ha egy régióban demográfiai vákuum alakul ki, egy mellette lévőben többlet, akkor törvényszerűnek mondható, ha a körülmények ezt lehetővé teszik, hogy megindul a vándorlás. Ez megtörténhet háborúval, amennyiben az erőviszonyok ilyenek, ha nem, akkor békésnek látszó migráció indulhat.

Ezt a folyamatot a Római birodalom óta sokszor láthattuk. Például a nagy arab terjeszkedés idején, de az Oszmán birodalom esetében mi magyarok is megtapasztaltuk, az északra menekülő szerbek, románok így jutottak az akkori Magyarország területére.

Jól látható, hogy a periférián lévő szegényebb országok sokkal veszélyeztetettebb helyzetben vannak ilyen esetben. Ma egy ilyen folyamat végeredményeképpen a periféria országok bizonyos mértékű iszlamizálódása következne be. Valószínűleg így is lett volna, mint már korábban is a történelemben, de a hidegháború, a modern közlekedés és a volt gyarmati kapcsolatok gyökeresen felborították a forgatókönyveket.

A hidegháború idején, a 60-70-es évektől kezdődően, a nyugati politika aktívan foglalkozott a demográfia vákuum betöltésével. Mivel a kelet-európai munkaerőre ebben az időben nem számíthattak, megteremtették a jogi feltételeket az Európán kívüli, egyre nagyobb mértékben muszlim bevándorló befogadásához. Logikusnak látszó döntés volt, hiszen ebben az időben hidegháborúban álltak a Szovjetunióval, és ugyan szívesebben fogadtak volna be kelet-európaikat és azok is szívesebben jöttek volna, de ez nem volt lehetséges, hiszen a kommunista rezsimek szigorúan őrizték a határokat. A helyzet sokban emlékeztetett a jobbágyság röghöz kötéséhez, aminek célja szintén az volt, hogy megakadályozza a munkaerő gazdagabb régiókba vándorlásának természetes folyamatát. Ha nincs a szovjet blokk, akkor valószínűleg a kelet-európai keresztény gyökerű népesség töltötte volna fel a nyugat demográfia hiányát, és nem jött volna létre az integrálatlan muszlim közösségek által okozott probléma. Így a mai helyzetet bizonyos értelemben tekinthetjük a Szovjetunió kései bosszújának is a nyugat gyengítésének célrendszerében.

A történelemben nagyon ritkán fordult elő, hogy teljesen eltérő kultúrájú csoportokat önként invitáljanak a területükre országok. Ráadásul a 60-as években a világban a rasszizmusra és az idegengyűlöletre nem tekintettek olyan érzékenységgel mint ma. Ne feledjük el, abban az időben az USA-ban korlátozottak voltak a feketék jogai a választásokon, bizonyos iskolákhoz, sportokhoz nem férhettek hozzá és 1968-ban ölték meg Martin Luther Kinget. Így a nyugati politikának a kényszerű döntéséhez, hogy a többség által idegennek tekintett népeket telepít le országai területén, nem csak a jogi, hanem az ideológiai, társadalmi kereteket is meg kellett teremteni. A kényszerű választás ideológiájaként a multikulturalizmust és a befogadás kultúráját izzadta ki a nyugat. Ennek, a ma megszokottnak tűnő, de az emberi természettől nagyon távoli ideológiának a bevezetésén évtizedekig dolgoztak ezekben az országokban, meglehetősen jó eredménnyel. Az igazság azonban az, hogy ha nincs a kommunizmus és kelet-európai keresztény bevándorlók töltik ki a demográfiai vákuumot, a multikulturalizmus soha nem vált volna mainstream ideológiává és ma Európa sem szenvedne annyit miatta.

A nyugati politika olyan mértékben hitte el saját propagandáját a muszlim integrációról, hogy nagyon későn vált nyilvánvalóvá számukra, hogy a muszlim bevándorlás nem megoldotta a problémát, hanem megkettőzte. Az elöregedés és a szociális rendszereken lévő nyomás, nem csökkent, hanem nőtt. A muszlim bevándorlók szociális rendszerektől való függése, munkanélkülisége nagyon magas, ezért éppen ellenkező eredménye lett, mint aminek szánták, növeli a szociális számlát, ahelyett, hogy csökkentené.

A jóléti problémán kívül, vallási, etnikai és biztonságpolitikai kockázattal egészültek ki a nyugat gondjai. Így ma már a hosszú távú stabilitáshoz nem csak az elöregedés problémáját kell tompítani, hanem a muszlim bevándorlás visszaszorítására is szükség lenne. Ezt egyes nyugati politikusok rég felismerték, az EU keleti bővítésének stratégiája mögött meghúzódtak ilyen motivációk is.

Az EU bővítése a kezdetekben nem hozott látványos eredményt a keleti országokból való elvándorlás tekintetében. A kivándorlás ugyan folyamatos volt, de nem elegendő. Nem mozdultak meg milliók, hogy nyugatra menjenek és a nyugati politikusokban is volt félelem a belpolitikai reakciókat illetően. A legnagyobb félelem a szociális rendszerek bőkezűsége közötti különbségekből fakadtak. Féltek, hogy sok keleti majd ennek kihasználására indul útnak.

A válság azonban mindent megváltoztatott, méghozzá a nyugatnak nagyon kedvező irányba. Dél és Kelet-Európa fiatal népessége 2009-től erőteljes vándorlásba kezdett. Félmilliónál több spanyol diplomás, több százezer olasz vándorolt északra. 2,7 millió román indult el, aminek következtében a legutóbbi népszámlás szerint 2 millióval (9 százalékkal) csökkent a lakosságszámuk. Legalább 3 millió lengyel, ukránok, oroszok, bolgárok, szerbek és magyarok tömegei vándorolnak északra és nyugatra. Ennek lehetnek politikai okai is a felszínen, de a mélyben a demográfiai vákuum és a nyugati politikai stratégia húzódik meg. Észak és nyugat népessége tízmilliós számú, fiatal, ambiciózus, magasan képezett, szülőképes korú fiatallal növekszik, akik szinte kivétel nélkül abba a generációba tartoznak, amiből hiány van Európában. A keleti régiókban ugyanennyivel csökken a lakosságszám.

Ezek a fiatalok rendkívül sok előnnyel rendelkeznek a muszlim népességgel szemben. A legfőbb, a korábbi félelmekkel szemben, hogy nem a szociális rendszerek potyautasai. Brit adatok kimutatták, hogy egyedülálló módon a szociális rendszerbe nettó befizetők, kevesebbet vesznek ki, mint amit befizetnek. Ezzel párhuzamosan megjelenésük megnehezíti a muszlim bevándorlók helyzetét, csökkenti a vákuumot, versenyt támaszt nekik a munkaerőpiacon. A statisztikai rasszizmust alapul véve, bizonyosak lehetünk benne, hogy ha a munkaadóknak egy keresztény és egy muzulmán között kell választania, döntő százalékban választják a keresztény gyökerűt. Egyetlen bökkenő volt csupán a dologban, amiről néha nyíltan, de legtöbbször inkább burkoltan beszéltek. A főként román és bolgár cigányok megjelenése. A lakosság egy részében azonnal feléledtek a félelmek és a politikusoknak reagálni kellett. Ebből született aztán a szociális jogok megnyirbálásának kicsit eufemisztikus ötlete. Ettől eltekintve az egész folyamattal a nyugat időt nyerhetett volna az elöregedésből és muszlim bevándorlásból fakadó gondok kezelésére. Időt nyerhetett volna, ha nem indul meg a valódi és tömeges népvándorlás.

A népvándorlás felborította az addig jó irányba haladó terveket és új történelmi helyzetet teremtett. A tavaly megindult népvándorlás a modern közlekedés előtti viszonyokat idézi. A migránsok nem közvetlenül jutnak el a célországba, hanem előtte át kell masírozniuk minden közbenső országon. Ez lehetővé tenné, hogy megvalósuljon a történelmi forgatókönyv, ahol a periférián feltorlódnak a bevándorlók, miközben „betolják” nyugatra a keleti régiók lakosságának egy részét. Így a nyugat akár profitálhatna is ebből a folyamatból. Ez a forgatókönyv zajlik Görögországban. Az oda beszorult, ma menekültnek látszó emberek, 10-20-50 év múlva muszlim kisebbség lesznek. Garantáltan több százezer ember szorul majd be oda és marad ott hosszabb távon (ha nem változnak háborússá a viszonyok). Ezzel szemben a görög káosz a helyi középosztály egy jelentős részét üldözi majd el nyugatra.

A nyugat számára előnyös forgatókönyv azonban megtört Merkel hezitálásán, Magyarországon és a többi V4 ország határozott döntésén. Õk nem szerettek volna menekülttáborrá válni, nem szerettek volna a görögök sorsára jutni, nem akarták, hogy muszlim tömegek rekedjenek náluk, ezért időben léptek.

A nyugati országok közül a britek reagálták le a helyzetet hatékonyan és gyorsan. Drasztikusan korlátozva a muszlim bevándorlást, sőt Cameron személyesen, egy újságcikkben fenyegette meg a muszlimokat feleségeik hazadeportálásával. Ez mutatja, hogy intenzíven keresik a módját a nagyobb, már rég ott élő tömegek kitoloncolásának.

Németország, más utat követett, ami sokkal veszélyesebb a keleti régiókra nézve. Õ előbb megnyitotta a kapukat, majd azt követeli, hogy osszák el a bejövő muszlimok egy részét az Unióban. Méltányos kérésnek látszik, de mögötte egy nagyon furcsa történelmi helyzet van és kemény belpolitikai okok.

A bevándorlással érintett országokban a belpolitika felrobbant. A szélsőségek erősödnek, támadások érik a bevándorlókat. Kisebb nagyobb mértékben destabilizálódnak az országok. Ebben a sorban a legnagyobb kivétel Magyarország. Magyarországon épp ellenkező folyamat játszódott le. A kormány széles összefogással a háta mögött léphet az ügyben és erősítette helyzetét.  Németországban belpolitikai kérdés a kvóta ügye. Ha nem sikerül keresztül vinnie Merkel mamának, akkor helyzete még instabilabbá válhat, de ha sikerülne, akkor annak nagymértékű belpolitikai stabilizáció lenne az eredménye. Magyarországon és a V4 országokban éppen fordított a helyzet, ha sikerülne keresztülvinni a kvótát, az gyengítené a kormányokat, akár bukásukat is eredményezhetné. Németország így két legyet ütne egy csapásra. Stabilizálná saját helyzetét és gyengítene másokat, akikre most nem tudja rákényszeríteni akaratát. Magyarország beállhatna a görög sorba, amellyel azt tesz Európa, amit csak akar.

Ebben az esetben Magyarország és a többi V4 területén is érvényesülhetne az eredeti forgatókönyv, vagyis a perifériára lenne telepíthető a muszlim népesség egy része.

Ezt nagyon fontos tudni ahhoz, hogy megértsük, miért hihetetlenül fontos történelmi léptékkel mérve a kvóták elutasítása. Ez aktuálpolitikainak látszó kérdés rendkívül fontos távlatos kérdést takar.

A bevándorlás Amerika nagy ereje, gazdaságának hajtóereje. Ezt az álmot kergeti Nyugat-Európa már 50 éve, de nála a bevándorlás átokká vált. Ez azért történt, mert erős jóléti rendszere potyautasok bevándorlását erősíti. Amerikában ezzel szemben nincs szociális rendszer és ez szűrőként működik.

Európában könnyen megoldható lenne a kérdés, a szociális rendszerhez való hozzáférés korlátozásával, ez azonban eddig nem látszott lehetségesnek. Most a britek végül elindultak ezen az úton. Jelenleg ez a nyugat számára a legjobb megoldás. Így kiszűrhetik a potyautasokat és kimazsolázhatják a dolgozni és boldogulni akaró munkavállalókat. A gyerekek után járó támogatásának helyben lakáshoz kötése pedig arra ösztönözheti az ott dolgozó kelet-európaiakat, hogy kivigyék magukkal családjukat, amire nagy szükség az elöregedés megállítására.

Azonban ez a legveszélyesebb fogatókönyv saját régiónk számára. Ez ugyanis megállítja a szociális rendszer kihasználása érdekében történő kivándorlást, de nem teszi azt az ambiciózus, versenyezni és dolgozni akaró lakossággal. Ennél már az is sokkal jobb lenne, ha erőteljesen korlátoznák a munkavállalást és ezzel a kivándorlást. Nyugat-Európának egyre nagyobb szüksége van régiónk fiataljaira, azonban a keleti régiók népessége sok esetben gyorsabban fogy, mint a nyugati. A muszlim népvándorlás körülményei között még inkább felértékelődik a saját kultúrájú lakosság, ezért kulcskérdés a népvándorlás kívül tartása mellett, a saját állampolgárok otthon tartása. A korlátozás ennek nem a legjobb módja, (jellegében ez is emlékeztet a röghöz kötés motívációira) hiszen a lakosságért folyó versenyt megállítja, így nem ösztönzi a helyi politikai eliteket, hogy jobb kormányzással tartsák meg a fiatalokat. Ez utóbbi azonban lassú folyamat, ma pedig gyors megoldások kellenének.

A fentiekből jól látható, hogy bármennyire is aktuálpolitikai kérdésnek tűnik a kvóták elutasítása és a bevándorlás megállítása, ez a legfontosabb távlatos döntés a mai európai kormányok előtt. Azok az országok, akik ezek között a kaotikus és gyorsan változó viszonyok között kiengedik kezükből sorsuk irányítását, más országok belpolitikai érdekei szerint cselekszenek, nagyon könnyen a történelem vesztesei között találhatják magukat.