Merkelt és Cipraszt kihagyják a migrációs egyeztetésbõl
2016.02.24. 22:03
Albánia, Bosznia, Bulgária, Horvátország, Koszovó, Macedónia, Montenegró, Szerbia és Szlovénia bel-, illetve külügyminiszterei ültek le Bécsben egy asztalhoz az osztrák kollégáik meghívására szerdán, hogy az eddigi –félrebeszélésekkel és árulásokkal tarkított – együttműködésüket új alapokra helyezzék. Azt ugyanis mostanára mindannyian felismerték, hogy a nyugat-balkáni migrációs útvonal ellenőrzésének feladata elsősorban rájuk hárul, és azok az akciók, amelyekkel egymásnak keresztbe tesznek, mindenki számára nehezebbé teszi az átvonuló tömeg hatékony ellenőrzését és kordában tartását.
Az egyeztetést összehívó osztrákok szerint a bevándorlási válság kezelésére még mindig nem született európai megoldás, így a helyzet kézben tartásához régiós, illetve nemzeti stratégiára van szükség.
Johanna Mikl-Leinter osztrák belügyminiszter szerint egyenesen
ennek érdekében pedig a migráció nagyarányú csökkentésére van szükség. Az egyeztetés – melyre sem a migrációs válság alatt nagyokat nyögő görögöket, sem a bevándorlókat korábban Európába invitáló németeket nem hívták meg – egyik kimondott célja, hogy a résztvevő országok nyomást gyakoroljanak a görög kormányra (amely a balkáni és osztrák politikusok szerint alapvetően nem tudja, vagy nem akarja megállítani a migrációs hullámot), illetve Angela Merkelre, aki
A szorosabb együttműködés már csak azért is elengedhetetlen, hiszen Ausztria egyoldalú intézkedései (a menedékkérők beengedésének jelentős korlátozása, illetve a belépők minél gyorsabb továbbítása Németország felé) dominó-hatást váltottak ki a Balkánon, hasonló lépésekre kényszerítve a szlovén, horvát, szerb és macedón kormányt is. A legújabb hírek szerint mostanra szinte teljes a határzár a térségben, csak a háborús övezetekből érkezőket engedik át Görögországból, és közülük is csak azokat, akiket minden kétséget kizáróan azonosítani tudnak.
Az ellenőrzések az eddiginél körültekintőbb átvilágításnak köszönhetően lassultak, a görög-macedón határnál pedig több mint 12 ezre torlódtak fel – sokan közülük legálisan sem most, sem később nem mehetnek tovább, hiszen nem menedékkérőnek, hanem gazdasági bevándorlónak minősülnek.
A görög miniszterelnök hangot is adott sértettségének, hogy kihagyták a konzultációból, és változatlanul a szolidaritásra, a közös európai megoldásra és az országát fenyegető humanitárius válságra hivatkozik, holott alig egy hete még azzal fenyegetőzött, hogy keresztbe tesz a migrációval kapcsolatos uniós egyezménynek és a brit népszavazást elkészítő megállapodásnak, ha nem fogadják el ultimátumát a balkáni határok nyitva tartásáról.
A Ciprasz a görög bel- és külügyminiszter mellőzését
titulálta, de a németek is kritizálták az osztrákokat a konferencia összehívása miatt, és Brüsszelen keresztül a határellenőrzések szigorítását is számon kérték korábbi szövetségesükön. A német kormányon eluralkodott zavart azonban jól illusztrálja, hogy míg Merkel továbbra is arra összpontosítja minden figyelmét, hogy az uniós-török paktum égből pottyant meséjét valósággá tegye, belügyminisztere már arról beszél, hogy Németország nem fogja sokáig tűrni, hogy a többi európai ország egyszerűen hozzájuk tereli a migránsokat.
Ennél is fontosabb európai törésvonalat villant fel az a tény, hogy a német bevándorláspolitikai álláspontot korábban lelkesen védő, a nemzeti fellépést elítélő Weyner Faymann is "átállt" a migrációs hullámot mindenáron megállítani szándékozók táborába. Faymann kancellár józanodása egyúttal előrevetítheti azt is, mire számíthatunk Németországban. A szocialista kormányfőt ugyanis nem a jobb belátás bírta rá álláspontja felülvizsgálatára, hanem egyszerűen
Faymann nem önszántából fordított hátat német szövetségesének, hanem mert döntenie kellett: vagy Brüsszel és Angela Merkel követeléseinek tesz eleget és kivár, hátha a válság magától megoldódik, illetve isteni szikra révén Európa végre rálel a közös megoldásra, vagy kormánya feletti irányítást tartja meg, ezzel pedig feladja a közös fellépés lehetőségét is.
Mivel Európa több mint fél éve nem döntött, mivel Brüsszel a migránsok legfőbb belépési pontjának számító Görögországot ígéretekkel és különalkukkal lekötelezte (ennek legutóbbi bizonyítéka az a nemrég kiszivárgott terv, amely jelentős könnyítéseket garantálna a görög kormánynak az EU, az EKB és az IMF által nyújtott pénzügyi segély visszafizetéséhez), mivel a német kancellár végzetes arcvesztésként értékeli – épp ezért kizárja – bevándorláspolitikája radikális felülvizsgálatát, a migrációs útvonal mentén fekvő országoknak nem maradt más választásuk, mint saját kezükbe venni a válságkezelést.
Ez a lépés azonban nemcsak a hét végére tervezett EU-csúcsot teszi feleslegessé, de a közös európai megoldásra való minden további törekvést – így a törökökkel kötött, eddig teljesen haszontalan, paktumot – is hiteltelenít. Végérvényesen.