„Dominó hatás? A Cseh Köztársaság Nagy-Britannia után otthagyhatja az EU-t” címmel az orosz hírügynökség angol nyelvű portálja arról ír, hogy Bohuslav Sobotka cseh miniszterelnök attól óvott, hogy országa követheti az Egyesült Királyságot és kiléphet a közösségből, ha a brit referendumon győz az igen. A cikk megjegyzi, Csehországban nőtt az EU ellenes érzület annak nyomán, hogy az EU kötelezően akarja előírni migránsok ottani letelepedését.

A világ legnagyobb emberjogi szervezete, a londoni székhelyű Amnesty International éves jelentésében bírálja – Németországot, mert „a kormány elveszti tekintete elől az emberi jogokat”, jelenti a német hírmagazin. Németországból a menekültek befogadása iránti kezdeti nyitottság odaveszett. A jelentés beszámol arról is, hogy a megvizsgált 160 országból 122-ben kínoznak embereket. Szaúd-Arábiában 2015-ben nőtt a kivégzettek száma. Több alkalommal nyilvánosan végeztek ki embereket, lefejezéssel is. /Szaúd-Arábia az USA stratégiai szövetségese. „Nagyra értékeljük szövetségi rendszerünket…”, mondta…/

Az amerikai neokonoknak /amerikai neokonzervatívok: a mindenkor háborút akaró befolyásos figurák, akik Izrael érdekeit saját országuk, az USA érdekei fölé helyezik/ már a saját maguk által hatalomba segített ukrán kormány se tetszik és a velük teljes mértékben összefonódott  egykori grúziai elnököt – ma Ogyessza kormányzója -, Mihail Szaakasvilit szeretnék kulcspozícióban látni, írja a német gazdasági-politikai hírportál. /Szaakasvili grúziai elnökként sürgette, hogy országát azokon a nyelveken, amelyeken Grúziának nevezik, Georgiának hívják. Georgia  az USA egyik állama./

Moszkvának nem tetszik, hogy az ukránok az Euroviziós dalfesztiválra idén egy krimi tatár nőt küldenek. „1944” című dalában arról énekel majd, miként deportálták népét Sztálin idején. A fesztivál zsűrije korábban egy Putyin-ellenes grúz dalt tiltott le azért, mert túl politikus volt, írja a vezető svájci lap.

A zsidó távirati iroda arról ír, hogy az Izraelt bojkottálni kívánó mozgalom ellen egyre több amerikai szövetségi államban hoznak tiltó törvényeket, de e téren „egyesek túl messzire mennek” és fenyegetik a szólásszabadságot. Egyes államokban nem kaphatnak állami megrendelést azon a vállalatok, amelyek kivonják tőkéjüket Izraelből. /Emlékeztető: az Egyesült Államok a demokrácia, a szólásszabadság, stb. hazája…/

A kanadai parlament 229:51 arányban törvényben ítélte el az Izrael elleni bojkottot, szankciókat, és az onnan való tőkekivonást sürgető mozgalmat, jelenti az angol nyelvű izraeli lap.

„Mexikó nem működő demokrácia” címen a tekintélyes alternatív amerikai portál adatolt, terjedelmes cikkben mutatja be azt, amit „elhallgat a fősodratú sajtó”: Mexikóban nincs demokrácia. Az ország a korrupció, a megfélemlítés, a mindent átható szervezett bűnözés, a lakosság megfélemlítésének, újságírók rendszeres legyilkolásának és börtönbe vetésének hazája, ami még látványosan rosszabbodott is a jelenlegi igen amerikabarát, feje búbjáig korrupt Pena Nieto-kormány idején. Az amerikai külügyminisztérium emberjogi jelentésében mindent megtett, hogy a szörnyű helyzetet a helyi szintű hibák eredményének és ne központi okozatúnak mutassa be.        

A Tudósítók Határok Nélkül nevű jogvédő szervezet szerint Egyiptom az újságírók „egyik legnagyobb börtöne”, olvasható a baloldali brit lapban. A párizsi szervezet sürgeti a kairói kormányt, hogy engedjen szabadon 32 bebörtönzött újságírót.

Reagan amerikai elnök volt pénzügyi államtitkára, a Wall Street Journal korábbi főszerkesztője arról ír blogján, hogy megjelent John Perkins Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai című, nagyhatású könyvének új kiadása 14 új fejezettel, amelyek a 2004-2015-ös időszakra vonatkoznak. Perkins saját maga is „gazdasági bérgyilkos” volt, akinek az volt a feladata, hogy meggyőzzön országok kormányait, mely szerint ha nagy összegű pénzt vesznek fel amerikai pénzügyi intézményektől egy projekt finanszírozására, akkor az az adott ország életszínvonalát emeli. A kölcsönvevőt biztosítják arról, hogy a projekt növeli a GDP-t és az adóbevételeket, és ezek elegendőek a kölcsön visszafizetésére. Csakhogy valójában a gazdasági bérgyilkosoknak túl kellett értékelniük az előnyöket és az adósságba hajtott országok nem tudják visszafizetni sem a tőkét, sem a kamatot. Ezután jelenik meg a Nemzetközi Valutaalap, amely az adósságba vert országot biztosítja, hogy az IMF hitelképességét megmenti pénzkölcsönzéssel, amely révén az ország visszafizeti hitelezőit.  Ehhez az országnak megszorító intézkedéseket kell hoznia és el kell adnia nemzeti vagyontárgyait magánbefektetőknek. A megszorítások érintik a nyugdíjakat, szociális szolgáltatásokat, foglalkoztatást és béreket. Az eladósodott országok eladják az ásványkincsüket és szolgáltatási infrastruktúrájukat, hogy visszafizessék az IMF-től kölcsönzött pénzt. Perkins új fejezetei Görögországgal, Portugáliával, Spanyolországgal és Olaszországgal foglalkoznak, de azt is bemutatja,  hogy a gazdasági bérgyilkosok miként vették célba Írországot és az Egyesült Államokat is.    /Nálunk a gazdasági bérgyilkosok nevei:…/