A négyévente megtartott iráni parlamenti választásokra két fordulóban kerül sor: a második alkalommal ott tartanak szavazást, ahol elsőre egyetlen jelöltnek sem sikerült megszereznie a szavazatok legalább 25 százalékát. 

A teheráni rezsim mindig nagy hangsúlyt fektet a magas részvételi arányra, hiszen ezzel részben igazolható a saját legitimitása. A népesség 60 százaléka 30 évesnél fiatalabb, és e csoportnak még akkor is jelentős beleszólása van a döntésekbe, ha 2008-ban a választási korhatárt 15-ről 18 évre emelték.

A jelöltek alkalmasságát is vizsgáló Õrök Tanácsa a korábbiakhoz hasonlóan, idén ismét nagy számban diszkvalifikálta az indulni szándékozókat. Aki a törvényhozó testület tagja akar lenni, annak egyéni jelöltként regisztráltatnia kell magát a belügyminisztériumban. Ezután különböző testületek döntenek arról, hogy a jelölt „alkalmas-e” a választásokon való indulásra. Az idén mintegy 12 ezren regisztráltak, több mint 90 százalékuknak jóváhagyták a részvételt a minisztériumi bizottságok. 

A parlamenti választásokat megelőzően gyakoriak a tiltakozások a tanács döntései ellen. Ugyanakkor csak a legritkább esetekben vizsgálják felül azokat.

Az idei választásokon Rohani elnök hívei és a konzervatívok között várható nagy versengés. Iránban nincs nyugati értelemben vett demokrácia, ezért pártok nem indulhatnak a választásokon. Ám a három nagy politikai irányzat, a reformerek, a mérsékeltek és a konzervatívok így is csoportokba tömörülnek, és listákat állítanak választókerületenként.

A reformpártiak és a Rohani elnököt támogató mérsékeltek örömmel fogadták az atommegállapodást, és a gazdaság fellendülését ígérik a nemzetközi szankciók feloldása utáni időszakra.

A konzervatívok szerint példátlan módon pang a gazdaság, és ezért a Rohani-kormányzatot hibáztatják. Ugyanakkor úgy vélik, hogy Irán a térség egyedülállóan biztonságos országa, és ezt Ali Hamenei ajatollahnak, a Legfelsőbb Vezetőnek tulajdonítják.

(al-monitor.com)