Újabb fenyegetések érkeznek a V4-ek részére. Az EU politikai elitje és sajnos a magyar sajtó egy része is úgy szeretné láttatni őket, mint elmaradott, a demokráciát és a szolidaritást nem értő politikai csoportosulást, akiket a rebellis Orbán fellázított az Unió ellen. A helyzet okát kizárólag a V4 országok éretlenségében és idegengyűlöletében vélik felfedezni. Nem akarják meglátni a valódi okot, hogy az EU képtelen keleti országai biztonságát garantálni és ha azok biztonságban akarják tudni magukat, akkor EU-n kívüli alternatívákat kell keresniük.

Miért nem akarják felismerni a bajt?

Kevesekben volt elég bátorság kimondani a népvándorlás megindulásának kezdetén, hogy ez nem humanitárius, hanem biztonságpolitikai kihívás. Azt még kevesebben mondták ki, hogy egy új geopolitikai helyzet állt elő, amiben erőteljes hatalmi átrendeződésre kell számítani a következő évtizedekben. Aki ezt megtette, annak vállalnia kellett, hogy ő lesz az EU ördöge, idegengyűlölő, érzéketlen és még ki tudja mi minden más. Aki megtette szembekerült a németekkel, az EU vezetőivel és szinte a teljes médiaelittel. Pedig egy felelősen gondolkodó kormányfő elvileg nem tehetett volna mást, ha nem akarta hazáját veszélybe sodorni. Nem lehet azzal védekezni, hogy nem látszott a probléma mélysége, mert az amerikai (pl. James Clapper, az amerikai nemzeti hírszerzés igazgatója), izraeli és egyéb titkosszolgálati figyelmeztetések egyértelműen fogalmaztak. A nyár végére már a legelvakultabb kormányfőnek is nyilvánvalóvá kellett váljon, hogy nagy a baj. Nem volt meg és jelenleg sincs meg bennük azonban a bátorság, hogy szembeszálljanak azzal a médiával, amelynek köszönhetik a hatalmukat.

Mit tegyünk, ha az EU alkalmatlan tagjai megvédésére?

Ezzel együtt nem csak a biztonságpolitikai kockázat vált nyilvánvalóvá, hanem az is, hogy EU képtelen lesz megvédeni tagjait az új veszélyektől és aki nem lép időben, azt kellemetlen helyzetbe hozhatják az új geopolitikai kockázatok. A felelősen gondolkodó kormányfőknek új védelmi stratégiát kellett kidolgozniuk, alternatívát arra az esetre, ha az EU valóban alkalmatlannak bizonyulna tagjai megvédésére.

Alapvetően két út volt. Az egyiket a görögök választották, a másikat a V4-ek. A görögök bíztak Merkel és a törökökkel való megegyezésben. Hűen szolgálták az EU által elvárt viselkedést és fejlehajtottan várták a megváltást. Jól látható, hogy ők lesznek az első áldozatai és legnagyobb vesztesei ennek a stratégiának.

A V4-ek sokkal érzékenyebben reagáltak a megnőtt veszélyre. Egészen meglepő módon szorosra zárták soraikat, alternatív stratégiákkal készültek. Az új geopolitikai játszma legfőbb szereplőivel az oroszokkal, törökökkel, amerikaiakkal önálló viszonyt kezdtek építeni. A lengyelek nyilván hangsúlyosabb amerikai vonallal, a magyarok inkább orosszal. Egyben azonban megegyeztek, az EU jelenlegi formájában nem képes védelmet garantálni, sőt a betelepítési kvótával maga is biztonságpolitikai veszélyeket teremt, azért mindenkinek magának kell új védelmet találni a világban.

Nincs válasz a régió félelmeire

Ezt a jogos félelmet és a hozzá kapcsolódó stratégiát próbálja a Merkel által vezetett csoportosulás és médiájuk valamiféle elmaradott idegengyűlölő, antidemokratikus mozgalomként ábrázolni. Nem ismerhetik be, hogy a csoport félelmei jogosak, mert akkor azt ismernék el, hogy tehetetlenek és alkalmatlanok.

A V4-ek jobban örülnének egy olyan megoldásnak, amiben az EU a sarkára áll és hatalomként száll be a geopolitikai játszmába, nem csak bokszzsákként szerepel. De ha nem teszi meg, a régió országainak felelős politikusai nem állhatnak tehetetlenül nézve ahogy országukat feláldozzák egy téves stratégia vagy netán a német belpolitika oltárán.

Jobb lenne, ha az EU venné kezébe országai sorsát, de ha ezt nem teszi meg, tagjainak kell egyénileg megtenni azt. Aki nem lép időben, bajba kerül. A V4-ek lenézése és elítélése helyett meg kéne érteni jogos félelmeiket és minél előbb intézkedéseket hozni.

Azt ajánlanám az itthoni baloldali közvéleménynek, hogy Merkel butaságainak szajkózása helyett vegye észre, hogy egy új korszakba lépett a világ, amiben nem fognak a régi mantrák működni. Lehet gyűlölni Orbán politikáját és kell is kritizálni, de azt nem lehet a régi módon, mert egyszerűen más lett a világ. Az a korszak, aminek a nevében ők megfogalmazzák kritikájukat, már a múlt. Amelyik keleti ország nem lép időben, az újra a nagyhatalmak és a történelem játékszerévé válhat. A régi lemezek játszásával ez a baj már nem előzhető meg. Pedig végre jó lenne Magyarországnak nem a vesztesek között eltölteni egy évszázadot.