Kétféle brit hozzáállás van: az egyik szerint azért kell bent maradni az Európai Unióban, mert ez a lehető legelőnyösebb az ország számára; a másik viszont mindenáron szabadulni akar, mert úgy tekint Nagy-Britanniára, mint az EU sántikáló és folyton panaszkodó tagjára. Mindkét vélekedésnek voltak hívei a Mathias Corvinus Collegium által hétfő este, Budapesten megrendezett vitán, amelyen neves brit szakértők ütköztették álláspontjukat a Brexittel és az európai politikával kapcsolatban.

Komoly vállalásokat tettünk, de cserébe pontosan tudtuk, mire számíthatunk – így foglalta össze az észak-atlanti katonai szövetség előnyét John O'Sullivan. Az EU viszont ettől teljesen eltérő módon működik, a csatlakozáskor nem volt szó olyan mértékű integrációról, mint ami bekövetkezett. Ezért Nagy-Britanniának ki kellene lépnie az Unióból, hogy visszanyerje elveszített szuverenitását és függetlenségét.

Abban látja a konfliktus lényegét, hogy Nagy-Britannia hagyományosan tiszteli és követi a szabályokat, ezért fontos számára, hogy azokat miként hozzák meg. Ehhez képest az EU-ban sokszor velük szemben hoznak meg döntéseket, amiket ráadásul számos – kevésbé szabálytisztelő – ország meg sem próbál betartani.

Már a belépéskor bizonytalanok voltak a britek, de akkor biztosították őket, hogy nem kell feladniuk a szuverenitásukat. Ehhez képest ha az EU-ban egy országot újra meg újra leszavaz a többség, akkor már nem tekinthető önmagát kormányzó demokráciának. Pedig a britek számára ez a legfontosabb: van egy rendszer, amit a történelem során kialakítottak és megszoktak – sőt, még "exportálták" is azt, még ha nem is mindig sikeresen.

Európa-szerte nő a saját országuk kilépését támogatók aránya, például Magyarországon is, ahol hagyományosan kényesek a szuverenitás sérülésére. De más szempontból is precedensértékű volt a brit kezdeményezés Malcolm Gillies szerint: az elmúlt hetekben már Németországban is felmerült a bevándorlóknak járó szociális támogatások korlátozása, illetve Dániának is tetszenek egyes brit javaslatok.

Nem azért szavaznak a britek az uniós tagságról, mert annyira érdekli őket az EU, hanem mert Cameron így taktikázott – véli Brendan Donelly. Amikor a kormányfő először került a Konzervatív Párt élére, még kerülte az európai kérdést, mert az a saját tagságukat is megosztotta. Ezért jött elő 2013-ban ezzel az "okos kompromisszummal", miszerint maradhat az ország az Unióban, de csak ha megreformálják azt.

Két karikatúraként szokás ábrázolni az EU-t: szuverén államok laza szövetségeként, vagy föderatív szuperállamként, amiben mindenről Brüsszel dönt. De egyik sem igaz, a valóságban az unió egy "okos kompromisszum" a két véglet között.

Hitről beszélni értelmetlen, mert a politikai rendszerekhez mindig szkeptikusan és kritikusan kell viszonyulni – jelentette ki O'Sullivan. Soha nem az idealisztikus célokat kell nézni, hanem a gyakorlati tapasztalatokat, és az elmúlt évek termése egy mindmáig megoldatlan euróválság, valamint egy migrációs krízis, ami mögött az áll, hogy a külső határok biztosítása nélkül törölték el a belsőket. Ezek súlyos válságok, amikért nem egyes államok a felelősek, hanem az európai közösség.

Még ha ezúttal a maradás mellett is dönt a brit nép, akkor sem fog megváltozni a hozzáállás az Unióhoz, néhány hét múlva ugyanúgy problémázni fognak valamin. O'Sullivan szerint ezt végre el kellene fogadni, és az EU szempontjából is szerencsésebb lenne, ha kilépne a "folyton panaszkodó" tagja, Nagy-Britannia.