Történt ugyanis, hogy a Magyar Nemzet zártkörű traccspartiján megjelent Simicska Lajos. Épp azon az összejövetelen, ahol Vona Gabi is ott volt. Ez a véletlenek találkozása. Vagy sorsszerűség? Mindenesetre, ha már egy helyen vannak, beszélgettek egy kicsit. Semmi komolyról, amolyan small talk, bárkivel megesik.

Vona Gabi egyből magyarázkodni is kezdett, mint az aktuson kapott kislány: nem történt semmi, illetve valami mégis, de annak nincs jelentősége. Lajos valami érthetetlen oknál fogva a néhány perces pogiszünetben odatántorgott Gabihoz, és arra érzett kényszert, hogy a közte és a Fidesz között történt fájdalmas szakításról meséljen Gabinak. Ez is megtörténhet bármelyikünkkel: valakivel először találkozunk, csak röviden társalgunk, de akkor azért kiadjuk magunkból a korábbi kapcsolatunk titkait. Nincs itt semmi látnivaló.

Nem kevesen jósolták már korábban, hogy Lajos és médiája a Jobbikhoz fog közeledni. Akkor kaptak hideget-meleget, pedig csak olyat állítottak, ami a politikai játszmák természetéből következik. A G-nap után Lajos persze azzal turnézott, hogy komoly erkölcsi aggályai vannak (mármint Lajosnak, hö-hö-hö) azzal az iránnyal, amit a Fidesz visz. Hogy nem-demokratikus, meg oroszpárti. A médiájában persze meghagyta helyükön a hírhedten moszkovitákat, most pedig majd végignézhetjük azt is, ahogy a KGBélát istápoló Jobbikkal borul össze. Ki tudja? Lehet, hogy az erkölcsbajnok, mára független-jobboldalivá vált Lajosmédia nyomni fogja a vezércikkeket KGBéla ártatlanságáról és a Fidesz koncepciós peréről. A Jobbik persze legalább részben diverzifikálhatja a forrásait, ha Lajos is tol némi dellát a projektbe.

Legalább most már azt is tudjuk, hogy Vona Gabi milyen hidat kíván építeni (egy radikális hídépítő, remek kép!). Leginkább Lajos felé. És amikor mindez bekövetkezik, amikor könnyektől meghatódva egymás nyakába borul az oligarcha és a radikális, a végén majd azt mondják: ó, mily csodás teazsúr!