A kritikusokat onnan ismerjük fel, hogy büszkék kritikus mivoltukra. És aki kritikus, az egyben független is. Vannak egyrészt az elmekórtani esetek, akik attól hiszik magukat független kritikus konzervatívoknak, hogy pipáznak, és jól látható helyen hordják a mandzsettájukat. Nekik a tudatuk zavaros, azt hiszik, a St. James Parkban kávézgatnak, és nem egy IX. kerületi kocsmában.

Érdekesebbek ennél a hirtelen kritikusokká lett kritikusok. Akik egyik pillanatról a másikra, a nagyok meccseinek következtében fedezték fel független és kritikus énjüket. És persze állítják, hogy kritikusságuk megleléséhez semmi köze a nagyok meccseihez.

Ki kritizál, kit, és milyen pozícióból? Ezek a valódi kérdések. A Lajos-médiabirodalom részei és tartozékai – a Magyar Nemzet, a Hír Tv stb. – nem erkölcsből, hanem érdekből kritizálnak.

Lehetne ugyan jobbról (figyelem! nem a Jobbik felől, hanem jobbról!) is előzni a jobboldali kormányt. Lehetne írni arról, hogy miért a liberális bikkfanyelvet beszéli némelyik államtitkár vagy apparatcsik, miért az „emberi méltóságról”, „egyenlőségről” és hasonlókról fecseg. De nem. Ezek a „kritikusok” oda-vissza lökik a ballib mantrát. A kormány „jobboldali” kritikája a balliberális kritika másolata, utánzata. Művelői epigonok, és már ez eredetiek sem voltak túl izgalmasak. Független intézményekért (a legjobb: a volt APEH-elnök lapjában aggódtak a független adóhatóságért), fékekért és ellensúlyokért, a demokráciáért, a „túlhatalom”, a kompromisszumképtelenség miatt aggódnak állandóan. A G-nap előtt persze még inkább szokásban volt ezek megvédése: a mai kritikusok akkori útja valahogy mindig ugyanarra vezetett, amerre a Fidesz húzta a kondenzcsíkot. Aztán hirtelen, csodák csodájára épp a G-nap után ez a csík hirtelen büdös lett.

A kritikát annak konkrét eredményében lehet lemérni. Tehát, ha majd a Hír TV-n két Vona-évértékelő közé befér a Heti Hetes, akkor láthatjuk, mi a kritika természete.

Önmagában nincs ezzel gond, sokan szeretik az eklektikát. Csak a vásárló nem hülye, és megnézi, mi van a csomagoláson belül. És a vásárló látja, hogy ez nem a földből hirtelen kinőtt független kritika, hanem ezek Lajos talpasai. Fegyverhordozói. Csicskásai. És amikor Lajos másfelé ment, másfelé mentek ők is. Talán tíz-húsz év múlva, vagy egy marslakó számára hihetőbb lenne a csomagolás, de itthon túl sokan emlékszünk még.

Nektek múltatok van – nekünk jövőnk.