Nem volt könnyű hetünk. Az elmúlt napokban a Deák tér mellett a taxisok az internet egy-egy sávját is lefoglalták. Persze nem úgy, ahogy ők szerették volna. A taxisok hisztériája nem együttérzést váltott ki az emberekből, hanem a lelkek mélyéről felpiszkálta azt típusú ellenérzést, amit a pesti taxis ellen táplál az egyszeri magyar ember. Õszintén, rég láttunk olyat, hogy valaki ilyen stílusosan tökön szúrja magát.

A tüntető taxisok felett elhaladt az idő. Már csak azért is, mert elfeledték a legfőbb szempontot, hogy az utas mindenek felett, ahogyan azt is, hogy a világ mindig pótolni fogja azokat a szolgáltatásokat, melyekkel elégedetlen.

A taxisok idejétmúlttá váltak, és mintegy szándéktalanul egy olyan színtérre terelték a harcot, amelyen pestiesen szólva nem ők a janik.  Egy olyan erővel kellett szembenézniük, amellyel nem tudtak szembeszállni. Ez pedig nem az Uber és nem is a törvény keze, hanem az internet villámgyors véleményformáló ereje. Ha az utcán szétvernek egy uberest a taxisok, az borzasztó, és természetesen megvannak a közvetlen következményei. Rendőrségi eljárás, büntetés stb. Viszont mindez a kár, veszteség elenyésző ahhoz képest, amit a médiától és az internet népétől kapnak az elkövetők. Az online közösség erejével egyszerűen nem tudják felvenni a harcot. Ez a közösség villámgyors, pillanatok alatt általánosít, és könyörtelenül őszinte. Hogy jogi szinten mit is ért el pontosan az a néhány ember, aki pár éve még vígan hordta haza az embert 30-ért a reptérről, nem tudjuk pontosan. Azt viszont egészen biztosan elérték, hogy az irántuk érzett antipátia pár nap leforgása alatt alatt gyűlöletté alakuljon át. 

Ám bármennyire meglepő, nem ők voltak a hét a legnagyobb vesztesei.

Hasonlóan az internet népével fordult szembe a 444 független újság is, amikor a héten végérvényesen szembeköpte azt a olvasóit, és bevezette a kommentek cenzúrázását. Egyszerűen nem hittünk a szemünknek. A szabályzatban, melyet a kommentek moderálásakor követni fognak, meglehetősen ijesztő gondolatokra bukkantunk.

Nézzünk csak egy párat:

Erre teljes joggal reagálta az egyik hozzászóló:

Még csoda, hogy nem cenzúrázták. 

"Aki a fenti szabályokat nem tarja be, az nem kommentelhet az oldalon. Hogy ki tartja be a szabályokat, és ki nem, azt a moderátor fogja eldönteni. Õ elsősorban az itt leírtak alapján, de mindenféle részletes indoklás nélkül eldönti, hogy melyik hozzászólás fér bele, és melyik nem.

(...)

A moderátor naponta két alkalommal ~reggel és ~este nézi végig a címlap jobb oldalára kihúzott (fontosabb, hosszabb, tartalmasabb, viccesebb) cikkeket és a jóéjt-posztot, és hagyja jóvá a kommenteket." 

Ez olvasható az oldalon közzétett szabályzatban. Lefordítjuk:

Valószínűleg erre érkezhetett a következő reakció:

Uj Péter főszerkesztő úr a következőképpen magyarázkodik:

Hát, Péter, van egy rossz hírünk: az olvasói közösségeteket nem a kommentelők verik széjjel, hanem ti magatok, éspedig azzal, hogy kitartotok az az irány mellett, amiről már a párizsi terrortámadás után még a baloldali emberek is kezdték belátni, hogy baromság. Már jó ideje pisiltetek a széllel szemben, amikor úgy döntöttetek, hogy kamu okokra hivatkozva mostantól csak azok a vélemények lesznek láthatók, amelyekkel egyetértetek, vagy ártalmatlannak ítélitek őket. Vagy netán parancsszóra vezettétek volna be a cenzúrát? Áh, dehogy, hiszen mindenki tudja, hogy ti nem függtök senkitől. 

Merthogy az történt, kérem szépen, hogy azon az úton, amelyen a migránsválság kibontakozása óta töretlenül haladtok, az események következtében elnéptelenedett. Már csak ti poroszkáltok rajta, meg a menekültek, olvasók nemigen.

Mert három cuki koala meg egy medencében talált krokodil között a 444 migráció ügyében ugyanazt az álláspontot foglalta el, mint a baloldali ellenzék. Ez az álláspont pedig megbukott. Nem kicsit. Nagyon. Ezért a 444 is döntő vereséget szenvedett: kiderült, hogy az olvasói cseppet sem értenek vele egyet. Ám ahhoz, hogy a hazugságokat fenn tudják tartani, el kellett némítani az olvasókat. Innen pedig nincs visszaút. 

A csütörtöki nap ezért messze nagyobb jelentőséggel bírt, mint ami látszik belőle. A 444 azzal a közönséggel ment szembe, amelyik életben tartotta. Nagyon jól szórakoztunk az új szabályzat miatti anyázkodáson. Annyi elfogultságot még azért megengedünk magunknak, hogy a számunkra legkedvesebbet kiemeljük:

Köszönjük, kedves fonix. Várunk szeretettel!

Nálunk kedvetekre kidühönghetitek magatokat, vitázhattok normális és nem normális hangnemben, anyázhattok minket és érthettek velünk egyet. Gyűlölhettek és szerethettek bárkit kedvetek szerint.

Mi nem cenzúrázzuk a véleményeteket.

Mi nem töröljük ki a szavaitokat, amikor úgy gondoljuk, hogy nincs igazatok.

Nálunk anyázhatjátok a taxisokat, védhetitek az Uber-t és fordítva.

Nálunk a véleményetek akkor is számít, amikor éppen minket szidtok. És minél jobban anyáztok minket, annál jobban fogunk titeket szeretni.

Mert Ti, az olvasók, ez az egyre növekedő közösség vagytok a 888 lelke.

Köszönjük, hogy olvastok minket. Köszönjük, hogy van véleményetek. 

És a továbbiakban is mindent meg fogunk tenni, hogy nálunk ezt minél szabadabban és minél láthatóbban elmondhassátok. 

Ahogyan mi is el fogjuk mondani véleményünket arról, akitől éppen felment az agyvizünk. Akkor is, ha tetszik, akkor is, ha nem.

Komment-hadosztály, harcra fel! Ne kíméljetek!