Komoly ideológiai problémába ütközött a francia oktatási rendszer, ugyanis a liberalizmus és a szekularizmus jegyében akár a terrorizmusban is lényegileg megtalálhatja valaki vallásos identitását. 

Franciaországban elsősorban a felvilágosodásnak és a francia forradalomnak köszönhetően vált szét végérvényesen az egyház és az állam. Elméletileg ez azt jelentette, hogy sem előnyben, sem hátrányban nem részesíthette a vallást és az egyház szerepét a kormányzó hatalom. Ezt hívják szekularizációnak. 

Azonban az akkori erőszakos kezdeményezés nem számolt azzal, hogy létezik sokkal veszélyesebb annál, mint amikor az egyház szeretné az oktatásban és törvényhozásban is képviseltetni magát. Hiszen bő kétszáz évvel a francia forradalom után a francia oktatásügyi miniszter magyarázkodni kényszerül azzal kapcsolatban, hogy fegyvertelennek érzik magukat a tanárok, amikor a liberalizmus jegyében valaki a fundamentalista terrorizmusba vetet hitéről számol be.

Ugyanis a szekularizáció nem csak azt jelenti, hogy a vallás elengedi az állam kezét, hanem azt is, hogy az állam egyáltalán nem szólhat abba bele, hogy ki, milyen hitet vall magáénak. Így a látszólagos befolyásmentes, szabadság-alapú felfogásból egy végtelenül veszélyes helyzet alakul ki, amely a szabályozatlan szélsőséges meggyőződéseknek is helyet biztosít. Ebbe ugyanúgy beletartozik a Charlie Hebdo-féle nyílt vallásgyalázás és az iszlám radikalizmus nevében elkövetett tömegmészárlás is. Hiszen az állam mossa kezeit bármilyen vallásos kérdésben. A francia oktatásügyi miniszter így foglalta össze az általuk képviselt "modern" felfogás lényegét:

Így a párizsi támadások fényében nem fest túlságosan pozitív képet a franciák előrelátásáról az, hogy a másod- és harmadgenerációs muszlim fundamentalisták lényegileg a franciák első számú szellemi vívmányával élnek vissza nap, mint nap és ez még csak nem is zavarja a felsőbb vezetést.

(Guardian)