Az N24 német tv-nek levélben tálalt ki egy német nő arról, hogy mit is tapasztalt egy hamburgi menekültszállás szociális munkásaként.

Amikor a migrációs hullám elérte Európát, sokan gondolták úgy, hogy a legjobbat azzal teszik, ha beállnak a segítők sorába, és lehetőségeikhez mérten pénzzel, adománnyal, szendvicskészítéssel, vagy éppen szociális munkával segítenek a menekülteken. Így volt ezzel az a német nő is, aki szeptemberben jelentkezett egy németországi menekültszállásra szociális munkásnak.

Miután megkapta az értesítést, hogy felvették, nagy elhivatottsággal, és lelkesedéssel kezdett neki a munkának. Úgy tűnt, igazi álommeló: kedves kollégák, nyitott emberek, bár mondjuk menekültekkel egy jó ideig nem találkozott. Azt gondolta, na ez itt

Az önkéntes főként papírmunkát végzett, amit még nagyon élvezett, amíg nem kellett közvetlen kapcsolatba kerülnie a migránsokkal.

A nő levelében leírta, hogy bár nem szeretne általánosítani, de miután az első migráns belépett az irodájába, megváltozott a véleménye. A bevándorlók 90 százaléka kellemetlen és követelőző alak: lakást, autót követeltek, de azonnal. A szociális munkás ugyan próbálta megnyugatni őket, hogy ő is ezért dolgozik, de ez nem megy egy csettintésre, ekkor pedig agresszívek lettek, és tovább követelőztek. Volt, aki egészen a fenyegetőzésig is elment.

ha nem teljesítik azonnal a kéréseit. Rosszabb esetben pedig a segítőket fenyegették azzal, hogy lefejezik őket, ahogy ezt megtették egy arab nővel szemben is.

A szociális munkás arról is beszámolt, hogy gyakran járt úgy, hogy végighallgatott egy történetet a menekültektől, ami már első hallásra sem tűnt igaznak, aztán amikor másnap egy másik segítővel beszélgettek, már teljesen más sztorit adtak elő. Volt, aki naponta más személyes okmánnyal jelent meg, azonban őt sem utasították ki, hanem egyszerűen átrakták egy másik menekültszállásra.

A nőnek a menekültek orvosi ellátásának megszervezése is a feladata közé tartozott. De nem csak a sürgős betegeknek biztosítottak orvosi ellátást, hanem kértek nekik időpontot fogorvostól az ortopéd orvosig, mindenhova. Azonban a migránsok arra sem vették a fáradtságot, hogy elmenjenek a lefoglalt időpontra.

Köztudott, hogy a menekülttáborokba elsősorban egyedülálló férfiak érkeztek, főként 20 és 25 éves között. És most már az is köztudott, hogy nem tisztelik a nőket. Még azokat sem, akik segíteni akartak nekik: például ha valamit javasoltak a női segítők, akkor azt csak megvető, vagy tolakodó pillantásokkal díjazták, de ha a férfiak mondták, akkor elfogadták.

Az elmúlt hetekben egyre többen jöttek észak-afrikai országokból, ahonnan egyébként azon migránsok nagy része is érkezett, akik a gyanú szerint Kölben erőszakoskodtak a nőkkel. A szociális munkás levele szerint ők még agresszívabbak és pofátlanabbak az edigieknél is. Ha elsétált mellettük, füttyögtek, megjegyzéseket tettek. A többi szociális munkás szerint ez sajnos vele jár, és - ahogy az oviban is javasolták a kislányoknak - azt mondták neki, ne foglalkozzon velük, mert ezzel méginkább felhúzza őket. A panaszlevelet író nő szerint azonban ő már nem bírta tovább, és visszaszólt.

A nő először azzal próbálkozott, hogy saját viselkedésén, és stílusán változtatott: nem használt sminket, csak bő nadrágokban és kapucnis pulcsikban járt, nem ment egyedül sehova a menekülttábor területén, de úgy tűnik ez sem lehet elég.

Nemrég egyik munkatársát néhány fiatal férfi a metromegállóig követte, a kocsiban pedig molesztálni kezdte.

A nő arról is beszámolt, hogy hiába jelezték ezt többször is a hivataloknak, nem kaptak segítséget, még a telefont sem vették fel nekik. Ezért a nő inkább úgy döntött felmond. Saját bevallása szerint azonban nem ő az egyetlen. A nők többsége ugyan azt állítja, hogy azért, mert nem tudják elviselni a rossz körülményeket, és azt, hogy nem tudnak segíteni, azonban a levélíró úgy gondolja,

(N24)