Trump Nagy-Britanniából való kitiltásán hétfőn mindenki jól felidegesítette magát a szigetországban, kivéve magát az érintettet, aki a tőle megszokott hatásvadászattal folytatta kampányát az államokban, miközben a brit parlament tagjai közkívánatra szedték szét egymást a civil kezdeményezésről szóló vita során.

Trump azzal a kijelentésével verte ki a biztosítékot Nagy-Britanniában, amikor azt mondta még december elején, hogy egy az egyben betiltaná a muszlimok bejövetelét az államokba egészen addig, amíg az amerikai illetékesek ki nem találják, hogy a fenébe kezeljék az utóbbi időszak terrorcselekményeit és erőszakhullámát. 

Több órán át vitatkoztak a britek arról, hogy kitiltsák-e az ingatlanmogult az országból. A kitiltásért még decemberben kezdtek el aláírást gyűjteni, és mintegy 575 ezer fő aláírta a petíciót (több mint kétszer annyian, mint amennyi a kérdés napirendre vételéhez szükséges). Fontos megjegyezni azt is, hogy Nagy-Britanniában 2011-es népszámlálási adatok szerint 2,61 millió muszlim él, azaz a lakosságnak közel 5 százaléka.

Bár a beszámolók szerint a brit képviselők órákon át gyalázták Trumpot, mégsem ment át a javaslat, mely feljogosítaná a briteket a milliárdos kitiltására. 

A brit parlamentben többek között rasszistának, őrültnek, idegesítőnek bélyegezték Trumpot, kritizálták a muszlimokkal, a mozgássérültekkel és a nőkkel kapcsolatosan tett kijelentései miatt, de a három órán át tartó csörtének így sem lett semmilyen komolyabb szövődménye. 

A jobb- és baloldali képviselők egyaránt elutasították az üzletember kitiltására vonatkozó javaslatot. A legfontosabb érv a kiutasítás ellen a Guardian elemzése szerint az volt, hogy nem akartak mártírt csinálni a milliárdosból, mivel a kitiltás sokak szerint felerősítette volna Trump – zömében szélsőséges – brit szimpatizánsainak hangját. 

A legbírálóbb kritikákat talán a munkáspárti Jack Dromey fogalmazta meg Trumppal szemben. A politikus szerint Trump egy veszélyes őrült, akit nem kellene Nagy-Britannia partjaihoz 1000 mérföldnél közelebb engedni, mivel szítja a terrort. 

A konzervatív Steve Double szerint ugyanakkor Nagy-Britanniában az utóbbi években megcsorbult a szólásszabadság joga. Bár szerinte Trump kijelentése elítélendő, ez még nem jogosítja fel a briteket arra, hogy kitiltsák országukból. 

Miközben a brit parlamentben folyt a vita, Donald Trump éppen Virginiában kampányolt. A helyi jelentések szerint Trump teljes mértékben hanyagolta a róla szóló vitát. Ugyanakkor beszédében megemlítette, hogy az érkező szíriai bevándorlók a világtörténelem legnagyobb trójai falovát jelenthetik.

A brit parlament 650 tagjából körülbelül ötvenen voltak jelen a több mint félmillió aláírás miatt kirobbantott vitán. A brit törvénykezés értelmében minden olyan petíció, amely meghaladja a százezer aláírást, felterjeszthető a parlament tagjai elé vitára. 

Amikor először felmerült, hogy kitiltanák Nagy-Britanniából, Donald Trump úgy reagált, hogy ebben az esetben magával viszi a vállalkozásait is. Az ingatlan-mogul a 700 millió fontnyira (azaz 1 milliárd dollárnyira) becsült Skóciában elhelyezkedő golfpályáiról beszélt, amit azért  a virágzó brit gazdaság is megérez.

Az elmúlt fél évben számtalanszor megjósolták már Donald Trump bukását, ám egyelőre semmilyen jel nem utal arra, hogy ez egyhamar bekövetkezne. Trump továbbra is vezeti a republikánusok népszerűségi listáját (saját táborában jelenleg is 40 százalék körüli a támogatottsága), és bár a legtöbb fogadóiroda továbbra is Hillary-t tartja a legesélyesebbnek, Trump egyre közelebb kerül, miután napról napra Marco Rubioval váltogatják egymást a legesélyesebb republikánus jelölt posztjáért. 

És akkor nem beszéltünk még arról, hogy Donald Trump továbbra is mediatizáltabb, mint az összes amerikai jelölt együttvéve. Bármilyen felszisszenésére reagál a sajtó, és úgy az amerikai fegyveres bűnözések és terrorcselekmények, ahogyan az európai migrációs válság folyamatosan a milliárdos kezére játszanak. Sokan őrültként tekintenek Trumpra, ám a legmegosztóbb amerikai jelölt populizmus tökéletes megtestesítőjeként mindvégig komoly hangsúlyt fektetett arra, hogy pontosan azt mondja, amit az általa kiválasztott célcsoport hallani akar. Azaz képes indulatosan, tökéletes beleéléssel átadni azokat az üzeneteket, melyek a választóit meghatározzák. 

Így talán megengedhetjük magunknak azt a következtetést, hogy – bár a briteknek politikailag kötelességük volt élesen bírálni a Trump felszólalását, és kiállni a Nagy-Britanniában élő muszlim közösség mellett – nem véletlenül tartották ezt a botrányt egy látványhiszti szintjén. Bizony nem kizárt, hogy a gazdasági érdekek mellett a megfontoltabb brit politikusok elkezdtek kalkulálni annak a lehetőségével is, hogy tényleg Trump lesz Amerika elnöke. Mert akkor viszont rohadtul nem jönne jól egy ilyen kitiltási történet. Az eddigi tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy Trump mesterien bánt (el) minden neki kiosztott kártyával, és minden rá célzott lövedéket gondosan visszairányított támadói felé. 

Jeremy Corbyn, az angol Munkáspárt vezetője például vasárnap, a vita előtti napon meglepően finom hangnemben reagált Trump szavaira:

Egyelőre nem valószínű, hogy lesz valami ebből az egész történetből. Trump folyamatosan emlegeti az illegális bevándorlók kitiltását, és amint Twitter-faláról kiderül, a legújabb közvélemény-kutatások sem keserítették el.