Erre a kérdésre keresték a választ Mihail Minkov bolgár és Michael Bond hongkongi kutató, akik a pontos eredmény érdekében rengeteg tényezőt megvizsgáltak.

Fullasztó nyarak, zord telek, kórokozók előfordulása – ezek is befolyásolhatják az emberek boldogásérzetét, ezért éghajlati, egészségügyi tényezőket is figyelembe kellett venniük, valamint felhasználták a Világbank gazdasági mutatóit is. Az egyik legfontosabb felfedezést pedig az adatok Kenneth K. Kidd genetikus allél-adatbázisával való összehasonlítása adta.

Másfél évtized alatt háromszor mérte fel a világ hangulatát a World Values Survey. Az így kapott boldogságmutatókat hasonlította össze Minkov és Bond az imént felsorolt külső és belső tényezőkkel. A Journal of Happiness Studies-ban publikált eredménye elég tanulságos.

Szoros összefüggés van egy genetikai tényező és a nemzet boldogsága között: vidámabbak azok, akiknek a genomjában, a zsírsavamid-hidroláz enzim (FAAH) rs324420 génvariánsában jobban jelen van az A-allél. Ez ugyanis hátráltatja az anandamid bomlását, amely egy az örömérzékelésben és a fájdalomcsökkentésben szerepet játszó interületátvivő.

Ghána, Nigéria, Mexikó és Kolumbia lakosainál túlsúlyban van az A-allél, és ők kimondottan boldognak tartják magukat. Az allél jelenléte viszont alacsony például az irakiak, jordánok, kínaiak és thaiföldiek között, akik amúgy a legkevésbé boldogok.

Európában is szomorú, de tanulságos következtetéseket vonhatunk le: északon genetikai okokból is boldogabbak, mint Közép- és Dél-Európában. Kelet-Európát a szerzők szerint a gazdasági és politikai nehézségek is sújtják, ezért lehetnek kevésbé boldogok, mint amire az A-allél jelenlétéből következtetnénk. Ruandában is egyre boldogabbak az emberek, ahogy időben távolodnak az 1994-es népirtástól. Egyiptom viszont fordítva halad, a válságos években egyre jobban elszomorodtak.

(MTI, Science Daily)